Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 36.fejezet (Ég veled, Busan)

*Jungkook szemszöge*

Anya szeméből kihullott egy könnycsepp, amikor az ajtóban állva búcsúzkodtunk. Először megölelte Jimint, majd engem is. Apával mindketten csak egy fagyos és távolságtartó kézfogást váltottunk.

-Köszönöm ezt a csodálatos néhány napot, amit eltölthettem itt.-mondta Jimin, anya kezét fogva.

-Gyere máskor is, angyalom!-mosolygott rá anya.-Na, menjetek, mert lekésitek a vonatot!-utasított minket a szokásos nem-tűröm-el-hogy-ellent-mondj hangnemben.

Jimin elindult a kapu felé és én is éppen elakartam indulni, amikor anya visszahúzott.

-Nagyon vigyázz erre a fiúra!-súgta a fülembe.

Elmosolyodtam és tekintetem megállapodott Jiminen, aki éppen azzal szenvedett, hogy kinyissa a kaput a sok csomaggal a kezében. Őt bámulva válaszoltam.

-Meglesz.-mondtam, majd én is megindultam a kijárat felé.

Megszabadítottam Jimint néhány táskától, aztán anyáéknak integetve elindultunk a vonatállomásra.

Az este lassan leszállt, a szürkületben alig-alig láttunk valamit és kezdett hideg lenni. De szerencsére nem kellett sokat gyalogolnunk és máris kinn voltunk az állomáson. A Szöulba tartó vonatra sem kellett sokat várnunk. Felszálltunk rá és kerestünk egy üres kabint, ami akadt bőven, hiszen kevesen utaztak a vonaton. Kiválasztottunk egy kabint, felraktuk a táskáinkat a csomagtartó-rácsra, majd leültünk az ülésre. Rádőltem Jimin vállára és a fárasztó napnak hála, hamarosan mindketten elaludtunk.

*Jimin szemszöge*

-Mochi! Mochi!-ébresztgetett Kook.-A következő megállóban le kell szállnunk!-mondta.

Ásítottam egyet, kinyújtóztattam elzsibbadt karjaimat, aztán kezembe vettem holmijaimat. A következő megállóban leszálltunk. Megfogtuk egymás kezét és elindultunk haza a dormba. Mivel késő volt, azt gondoltuk, hogy a többiek már rég aludni fognak. Nem így történt.

Amikor beléptünk a dorm ajtaján, a tagok éppen az asztalnál ültek és vacsoráztak. Mind az öten egyszerre álltak fel az asztaltól, amikor hallották, hogy nyílik az ajtó és elénk jöttek.

-Huh, azt hittem egy betörő az.-könnyebbült meg Tae, amikor látta, hogy én és Jimin lépünk be az ajtón.

-Betörő, akinek kulcsa van? Hülye.-oltotta Yoongi.

-Miért? Az is lehet, hogy másoltatott magának.-veszekedett Tae.

-Ja, valószínű.-morgott a rapper.

-Abbahagynátok?-szólt rájuk a leader.

Ó, igen. Ez már nagyon hiányzott.

-Hogyhogy nem alszotok még?-kérdeztem szélesen mosolyogva.

-Moziban voltunk és későn értünk haza.-válaszolta Jin.

-És ti miért jöttetek haza két nappal korábban?-kérdezte Hope.

-Mindent elmesélünk, de előbb had pakoljunk le.-mondta Kook.

Bevittük a dolgainkat a szobáinkba, aztán átöltöztünk. Ezután mind a heten összeültünk a nappaliban. Én és Kook a kanapén ültünk, a másik öt tag pedig, velünk szemben a szőnyegen.

Elmeséltük nekik, hogy mi történt az elmúlt három napban. Végig figyelemmel és teljes csöndben hallgatták a beszámolónkat. Persze V néha-néha beleszólt párszor, hogy "Mi? Még egyszer mondd el, légyszi! Nem figyeltem". De szívesen megismételtük neki, mert már hiányoztak a hülyeségei. Persze a többieké is.