Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 47. fejezet (Too bad, but it's too sweet)

*Jungkook szemszöge*

Jimin nem sokkal a fürdés után, elaludt. Gondosan betakargattam és figyeltem ahogy alszik. Olyan gyönyörű és ártatlan. Az én angyali Mochim elégedetlen a tökéletes külsejével. Vajon hogy győzhetném meg az ellenkezőjéről? Nem akarom, hogy szenvedjen, de az a szemét Minjun teletömte baromságokkal a fejét. Méghogy Jimin kövér...ch. Csak azt nem értem, hogy ha tetszik neki Jimin, miért akarja bántani? Ez egy önző köcsög..

Jimin haja a szemébe lógott. Óvatosan kisöpörtem a szeméből a zavaró hajtincset és csókot nyomtam homlokára. Csendben kilopóztam szerelmem szobájából, had aludjon. Becsuktam magam mögött az ajtót, és abban a pillanatban beléptek a dorm ajtaján a fiúk. Eléggé elfáradtak, így egy "Szia, Jungkook! Jó éjt!"-tel elintéztek és már mentek is saját hálójukba aludni. Én is éppen indultam volna, amikor megcsörrent a telefonom. Minjun hívott. Felvegyem? Vagy ne vegyem? Sóhajtottam egyet és úgy döntöttem, felveszem.

A következő nap reggelén jóval előbb felébredtem a többieknél. Nem sokat aludtam az éjjel. Olyan nyomottnak éreztem magam.

Kimentem a konyhába, ittam egy forró teát és közben nézelődtem az ablakon. Az agyam megállás nélkül pörgött. Az ég be volt borulva. Olyan sötét és üres volt minden, mint az én lelkem aznap reggel.

Egyszercsak éreztem, hogy valaki egy erőset rácsap a fenekemre. Ijedtem magamra öntöttem a kezemben lévő forró teát, mire felsikkantottam és mérgesen hátranéztem, hogy ki volt a zaklatóm. Jimin önelégült és pimasz mosolyával találtam szembe magamat.

-Jimin! Rám ömlött a forró tea!-rivalltam rá.

-Ó, azt hittem azért sikkantottam fel, mert jól esett, hogy a fenekedre csaptam.-mondta csalódottan.

Elvesztettem az önuralmamat egy pillanatra. Mint egy éhes ragadozó, úgy kezdtem el felé közelíteni. Durván felkaptam és derekam köré fontam lábait. Ráültettem őt a konyhapultra, miközben bemásztam a lábai közé és vadul megcsókoltam, habár tudtam, nem szabadna.

Hamarosan elengedtem dús ajkait és lejjebb haladtam érzékeny nyakára, ahol kíméletlenül megszívogattam és megharapdáltam a bőrét. Nem az eszem, hanem a szívem és a testem vezérelt.

-Áúúú...Jungkookie!-szisszent fel Jimin összeszorított szemekkel.-Ez fáj. Nem akarom, hogy nyoma maradjon.

-Én pontosan azt akarom.-válaszoltam a vágytól, mély, rekedtes hangon.

-Neee, Kook. Aaah.-nyögött fel, mert nem hagytam abba nyaka kínzását.

-Látod? Ennyire jól esett, hogy a fenekemre csaptál.-dörmögtem, mire Jimin felkuncogott és hátrahajtotta fejét, ezzel felkínálva nekem nyakát. Én pedig örömmel vettem újra fogaim közé finom bőrét. Olyan jó...mégsem szabadna.

Pár másodperc múlva eltolt magától és lepattant a konyhaszekrényről. "Talán így könnyebb lesz ellenállnom neki."-gondoltam.

-Menjünk be a szobámba!-mondta, miközben kézen fogott és már húzott is volna befelé.

-Ne Jimin! Nem lehet.-szólalt fel hirtelen a józan eszem.

-De miért? Hobi a nappaliban aludt tegnap este.

-Akkor sem. Ööö...nem sokára megyünk dolgozni  és készülődnünk kell.

-De...olyan régen nem...-mondta, miközben lesütötte szemét.

-Régen nem, mi?-kérdeztem.

-Nem...te meg én...tudod.-dadogott össze-vissza.

-Jimin! Nem értem mit akarsz mondani. Ennyi idő együttlét után még mindig nem tudsz nyíltan beszélni velem?