Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 38.fejezet (Az idegen pt2)

*Jimin szemszöge*

Másnap reggel bűntudattal ébredtem. Sajnáltam, hogy vissza kellett utasítanom Jungkookot a munka miatt, de azért tettem, hogy ne legyünk fáradtak. A szerelmünk nem hátráltathatja a munkát, de ezt Kook miért nem tudja felfogni?

Felöltöztem és kimentem a konyhába. Csak Jin és Kook voltak ott. Jin-hyung reggelit csinált, Kook pedig körülötte legyeskedett. A többiek, gondolom, még aludtak. Jin a pultnál állt nekem háttal, Kook pedig mellette. Szép halkan mögéjük osontam. Jin azonnal észrevett, de mutatóujjamat a szám elé tettem, így úgy csinált, mintha ott sem lennék.

-Kook, megyek felébresztem a többieket, jó?-mondta Jin.-Te addig, kavargasd a kaját!

-Oké.-válaszolt Kookie, aztán Jin kiment a konyhából.

Örültem, hogy Jin kapcsolt és kettesben hagyott minket. Szerelmem háta mögé léptem és befogtam szemét, ami egy kissé nehezemre esett, mert ágaskodnom kellett.

-Jin-hyung, te vagy az?-kérdezte Kook, miközben tenyereimet próbálta lefejteni szemeiről.

-Nem.-válaszoltam elmélyített hangon.

-Akkor, te vagy az, Hobi?

-Nem.

-Tae?

Sóhajtottam egyet. Vajon direkt csinálja vagy tényleg nem ismert fel?

-Igen.-hazudtam, de a kezemet továbbra is a szemeire tapasztottam.

-Jól van Tae, akkor csókolj meg, mielőtt Jimin felkel!-mondta, majd levette szemeiről a kezeimet, csukott szemmel megfordult és erőszakosan megcsókolt.

Most tényleg az történt, amire gondolok? Azt hitte, hogy Tae vagyok és megcsókolt? Tulajdonképpen megcsalt? Vagyis megcsalt volna, ha nem én lettem volna ott. Amikor ezt a dolgot felfogtam, ellöktem magamtól Kookot és egy, ezt-nem-hiszem-el pillantással meredtem szemeibe.

-Te tényleg megcsókoltad volna Taehyungot?-háborodtam fel.

-Dehogy, te majom. Tudtam, hogy te vagy az. Csak neked vannak ilyen aprócska mancsaid.-mosolyodott el, majd összefonta ujjainkat.

-Megijesztettél, Jungkook. Egy percre megállt a szívem. Azt hittem, hogy képes lennél megcsalni.

-Soha, Jimin. Soha nem csalnálak meg. De megérdemelted ezt a kis szívatást a tegnapiért.-mondta, majd visszafordult az ételhez és kavargatni kezdte.

-Sajnálom, Kook. Tényleg. De azért tettem, hogy maximálisan eleget tegyünk a kötelezettségeinknek.

-Hm. Szépen megfogalmaztad azt, hogy nem akarsz velem lefeküdni.

-Jungkook, ne csináld ezt! Te is tudod, hogy ugyanúgy megkívántalak téged, mint te engem. De tudom, hogy vannak feladataink. És ha tegnap lefeküdtünk volna egymással, ma tuti, hogy hulla fáradtan ébredtünk volna, és akkor nem tudnánk rendesen végezni a munkánkat. Kérlek, értsd meg ezt egy kicsit!-mondtam, majd el akartam hagyni a konyhát.

-Várj, Mochi!-húzott vissza magához Kook a kezemnél fogva.-Igazad van. A munkánkat is végeznünk kell. Ne haragudj rám!-ölelt meg.

-Semmi gond, bébi.-bújtam bele mellkasába.-Nekem is hiányzik. Elhiheted. De amint lesz rá alkalmunk, bepótoljuk a tegnap estét. Ígérem.

-Alig várom már. És akkor úgy megdug...

-Khm.-hallottuk Yoongi köhintését, aki kócos hajjal, fáradt szemekkel és pizsamában állt az ajtóban.-Eddig elég éhes voltam. De ti hamar elvettétek az étvágyamat.-morogta.