Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 65. fejezet (Nélküled)

*Jimin szemszöge*

Másnap, hajnali öt órakor keltem fel. Eléggé nyugtalan éjszakám volt, hiszen tudtam, hogy ma Jungkook itt hagy. Na jó, nem hagy itt, csak a munkáját végzi, de nem tudom ezt máshogy felfogni. Nem akarom, hogy elmenjen.

Nyomtan egy lágy puszit a mellettem pihegő kis cukorfalat fejére, majd kicsoszogtam a konyhába. Csináltam magamnak egy teát, leültem az asztal mellé és csak néztem ki a fejemből, miközben bele-bele kortyoltam a forró italba. Üresnek és nyomottnak éreztem magam.

Egyszer csak léptek zaja ütötte meg a fülemet. A hang irányába kaptam a fejem. Namjoon jelent meg a konyha ajtajában, hiányos öltözetben. Egészen pontosan egy szál alsónadrágban. Láttam már a leadert így, de akkor mindenki ruha nélkül volt, hiszen éppen öltöztünk át egy fellépéshez vagy próbához. A dormban még nem láttam ilyen...ilyen alulöltözöttnek. Eléggé zavarba jöttem.

Le sem tagadhatta volna, hogy az előbb szexelt. Haja zilált volt, arca kipirult és sima, bőre itt-ott csillogott az izzadtságtól és a nyaka (meg még ki tudja mije) tele volt karmolásokkal.

-Ööö...jó reggelt, hyung!-köszöntöttem.

-Szia Jimin!-mondta vidáman.-Hogyhogy ilyen korai vagy?

-Nem aludtam valami jól.

Nem mondott rá semmit, csak bólintott, miközben elkezdett reggelit csinálni. Nem igazán zavarta, hogy alig van rajta textil.

-De rólad ez nem mondható el, gondolom.-mondtam somolyogva, miközben beleittam a teámba.

-Hát, ami igaz, az igaz. Kemény éjszakánk volt.-mosolygott a leader perverzen.

Ekkor lépett be a konyhába az a személy, aki miatt Namnak "kemény éjszakája" volt.

-Más is kemény volt akkor, drágám.-csókolt bele Jin-hyung Nam vállába, mire mindketten felnevettek.

Én is elmosolyodtam, de én inkább zavaromban.

Elkezdtek beszélgetni valamiről, én pedig újra visszamerültem a kis szürke és egyhangú világomba. Bárcsak én is boldogan és elégedetten ébredhetnék fel. Bárcsak Jungkookal nekünk is lehetne "kemény éjszakánk". Nagyon hiányzik az, hogy megcsókoljon, anélkül, hogy azt érezném, hogy nem szabadna, hiányzik, hogy úgy kacérkodjunk egy kiadós szeretkezés után, mint Nam és Jin, hiányzik, hogy magam mellett tudhassam. És most, hogy fizikailag is el fog hagyni, kezd a lelkem teljes csődöt mondani...

-Ugye, Jimin?-hallottam meg Jin-hyung kérdését, ami kizökkentett gondolataimból.

-Ööö...aha, igen.-adtam rá a magától értetődő választ.

-Fogalma sincs, hogy mit kérdeztél.-mondta Nam Jinnek.

-Azt kérdeztem, hogy a marha hús laktatóbb ebédre, mint a csirke, ugye? De mégis, hol jár az eszed?-ült le mellém Jin-hyung.

-Bocsi, csak...rosszul aludtam és nehezen megy a koncentrálás.

-Hát, jó.-mondta, majd elkezdett előkészülni a főzéshez.-Hope és Jungkook ma indulnak Daejeon-ba, ugye?-intézte Jin, Namnak a szavait.

Ez a téma már jobban lekötötte a figyelmemet.

-Igen.-válaszolta Nam.

-Nem gondolod, hogy csinálni kéne nekik valami finomat az útra?

-Daejeon nincs innen messze. Nagyjából egy óra autóval.-mondta Nam.

-Akkor is enniük kell.-mondta Jin.