Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 12.fejezet (Hope és Suga, akik túl sokat láttak)

*J-Hope szemszöge*

Miután feladtam V kínzását, bementem Suga és Jin szobájába. Abban reménykedtem, hogy végre lesz alkalmam beszélni négyszemközt Yoongi-val, ugyanis azt hittem, egyedül van. De nem volt egyedül. Éppen Namal az asztalnál ültek, előttük Nam laptopjával, körülöttük papírok hadai hevertek. Észre sem vették, hogy bementem. Mögéjük osontam, nehogy megzavarjam diskurálásukat. Hallgattam, hogy miről folyik a csevej.

-Kezdhetné az első refrént mondjuk Jimin, mert általában Jungkook szokta. Kell a változatosság.-mutatott Suga a gép képernyőjére.

-Oké, legyen Jimin, mert az ő hangja magasabb. Ha ő kezdi a refrént, viszünk egy kis lágyságot a dalba, ami ellensúlyozza a pörgősebb rap részt.-értett egyet Nam.

-Igen, így jól lesz.-jegyzett fel valamit Suga. Szóval ilyen, amikor két okos beszélget...

-Hali.-szólaltam meg hirtelen, mire mindketten megugrottak ijedtükben.

-Hope, legközelebb kopogj, vagy valami!-morgott Yoongi.

-Bocsánat. Mit csináltok?-húztam egy széket az asztal mellé magamnak.

-Befejeztük a dalt és most, kiosztjuk a szövegeket.-válaszolt a leader.

-Értem. És mikor végeztek?

-Nemrég kezdtük el.-válaszolt Namjoon.

Egy kissé elszomorodtam, de szerencsére Suga-nak leesett, hogy mit akarok.

-Én fáradt vagyok, Nam. Folytassuk a munkát holnap, jó?-mondta Suga.

Namjoon értetlenül meredt rá.

-Hát, jó.-bökte ki végül.-Akkor, hagylak pihenni.-mondta Nam, majd összecsukta laptopját, összeszedte irományait és kiment.

Örültem, hogy Yoongi elvégezte helyettem a nehezebb munkát. Nem szerettem volna megbántani Namot azzal, hogy lekoptatom.

-Miről szeretnél beszélni velem?-fonta össze Suga az ujjait. Milyen jól ismer...

-Egy nagyon kínos dologról. Őszintén szólva, nem tudom...ööö...hogy...hogy...hogyan kezeljem ezt a...ezt a dolgot.-dadogtam.

-Bökd már ki!-szólt rám.

-Egyik este, pontosabban az éjszaka közepén, felkeltem vízért.-mondtam, majd nyeltem egy nagyot.-Észrevettem, hogy a nappaliban ég a lámpa. Meglepődtem, hogy valaki ilyen későn még fenn van, így követtem a fényt, hogy megnézzem, hogy mit csinál az a valaki, de a nappali ajtajában megtorpantam, mert...mert láttam, hogy Namjoon és Jin vannak benn.-álltam meg a mesélésben.

-És?-sürgetett Yoongi.

-És láttam, hogy...hogy ők...

-Hope, ha nem akarod elmondani, minek kezdtél bele?

-Jól van na, elmondom. Láttam, hogy Jin lehúzta Nam válláról a pólóját és csókolgatni kezdte a vállát.

-Mit?

-Hát a vállát. Nem lehetsz ilyen értetlen, Yoongi!

-A vállát?

-Igen!

-Nem értettél valamit félre?

-Nem Yoongi, a saját szememmel láttam.-mondtam magabiztosan.

-Lehet, hogy csak...ööö...csak...fájt Namjoon válla, Jin pedig gyógyító puszit adott rá neki.

-Kétlem. Nam becsukta a szemét és mosolyogva élvezte.

-Mos ezzel azt akarod mondani, hogy Nam és Jin melegek?