Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 84. fejezet (Szerencséje, hogy szeretlek)

*Jimin szemszöge*

Másnap reggel Jungkook karjaiban ébredtem. Azt hittem megfulladok. Nem azért, mert szorosan ölelt, hanem mert, az egész testemet körbefogta, semmim sem látszódott ki. Talán a fejem teteje egy kicsit, de azon kívül semmi más. Olyan érzésem volt, mintha egy nagyon nehéz és Jungkook-illatú takaró lett volna rajtam.

Félrelöktem a testét és megpróbáltam kibújni a kezei közül, hogy szívhassak egy kis friss levegőt, de hiába. Annyira nehéz volt, hogy alig tudtam megmozdítani. Pár perces próbálkozás után, elkezdett mocorogni, végül azonban, felébredt.

- Mit csinálsz, Chim? - pillantott rám.

- Alig kapok levegőt. - válaszoltam, mire Jungkook elengedett.

Nagyon megkönnyebbültem, hogy újra szabadon lélegezhetek.

- Ne haragudj, szívem! - mondta Jungkook szomorúan pislogva.

- Jaj, nyuszi. Ne vedd magadra! Semmi gond. Ez a hátránya, hogy sokkal nagyobb darab vagy, mint én.

- Hát, igen. Ha nem figyelek, könnyedén összenyomhatlak. - mondta, majd összemosolyogtunk és nyomott egy csókot a számra.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman Tae, miközben arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak előbukkan a feje Jungkook mögül, és átkarolja őt.

- Hát te mit keresel az ágyunkban? - lepődött meg Jungkook.

- Bocsi, bocsi. Csak olyan rossz a földön aludni. - panaszkodott Tae.

- Mióta fekszel itt mellettünk? - kérdezte dühösen Jungkook.

- Elég régóta. Amikor láttam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elaludj, akkor feküdtem ide. - mondta Tae.

- Ezek szerint, Jimin tudta, hogy itt vagy? Csakmert, én előbb elaludtam, mint ő.

- Hát...igen. - vallotta be Tae félve attól, hogy Jungkook dührohamot fog kapni.

Jól sejtette. Jungkook természetesen kiborult.

- Jimin! - nyafogott. - Nem mondod komolyan, hogy hagyod neki, hogy egy ágyban aludjon velünk? - kérdezte, miután kipattant az ágyból.

- Mi olyan rossz abban? - néztem rá kérdőn.

- Az, hogy mi egy pár vagyunk, és semmi keresni valója sincs egy idegennek az ágyunkban.

- Idegen? Hallod te, hogy mit beszélsz? Tae a legjobb barátom, nem pedig egy idegen. És eddig úgy tudtam, hogy a te barátod is.

- Igen, és mert a barátunk, teljesen rendben van, hogy ott figyel mellettünk, ha szexelünk.

- Jungkook! Nem történt semmi az éjszaka.

- Tudom. De történhetett volna.

- Nem, mert elaludtál.

- És legközelebb is velünk fog aludni?

- Hát, lehet, hogy lesz rá alkalom, de ha tudom, hogy szexelni fogunk, akkor nyilván elküldöm máshová. Ennyi eszem nekem is van.

Ezután elhallgattunk. Jungkook, Tae és én is csak csendben meredtünk a semmibe. Utálok veszekedni Jungkookkal, de annyira dühít, hogy megpróbál mindenkit kizárni az életünkből. De ezt nem teheti. Tae a legjobb barátunk. Szinte testvérek vagyunk. Nem csinálhatja ezt vele vagy a többi taggal.

- Veszek reggelit. - morogta Jungkook miután felöltözött.

Kiviharzott a szobából, majd becsapta maga után az ajtót. Nagyot sóhajtottam, amikor elment.