Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 89. fejezet (Amikor képtelenek vagyunk dönteni)

*Jungkook szemszöge*

Mélyen aludtam a vonaton, amikor egyszercsak megéreztem valami nedveset a nyakamon. Kinyitottam a szememet, megláttam, hogy Taehyung a vállamon alszik, és annyira jól érzi magát, hogy folyik a nyála. Egyenesen az én nyakamra.

- Fúj! - kiáltottam fel, majd elugrottam tőle.

Természetesen azonnal felébredt.

- Hé! Hova mész, kispárna? - kérdezte morcosan.

- Úsztam a nyáladban. - fintorogtam, miközben megtörölgettem a nyakamat.

- Hű, de finnyás valaki. - mondta nagyot ásítva, és nyújtózkodva.

- Hol van, Jimin? - kérdeztem, miközben körülnéztem a kabinban.

- Nem tudom. - válaszolta Tae. - Talán pisil.

Tae kinézett a vonat ablakán.

- Nagyjából húsz perc múlva Szöulba érünk. - mondta, miközben ránézett a telefonjára.

- Addig elő kéne keríteni Jimint. - mondtam.

- Ahogy mondod. De csak neked. A te pasid, a te dolgod.

- Nem is akartam, hogy velem gyere. - mondtam, majd kiléptem a kabinból.

Mivel fogalmam sem volt, hogy hol keressem, először a mosdóba mentem. Út közben azért minden egyes kabinba benéztem, hátha ott van. Már alig egy méterre voltam a mosdótól, amikor benéztem az egyik kabinba, és megpillantottam Jimint. Egy fiúval ücsörgött a kabinban, és beszélgettek, nevetgéltek. Mondanom sem kell, hogy mennyire féltékeny lettem. Még sosem láttam ezt a fiút, úgyhogy biztosan nem a barátja.

Benyitottam a kabinba hozzájuk.

- Úristen! Ez Jungkook! - sápadt el a fiú, amikor meglátott.

Nagyon remélem, hogy nem azért fehéredett el, mert hozzányúlt az én Jiminemhez, hiszen, akkor kénytelen leszek a vonat alá dobni.

- Igen. Ő az. Teljes életnagyságban. - mondta Jimin, miközben odalépett mellém, és belém karolt. - Jungkook, ő itt, Kangdae.

- Én vagyok a legnagyobb ARMY! - örvendezett a fiú, miközben odalépett hozzám, és kezet rázott velem. - Jimin a kedvencem, de sem vagy az utolsó. - mondta nekem kacsintva.

Én pedig, szóhoz sem jutottam. Még mindig ki akartam vágni a vonatból, de ezt nem éreztethettem vele, hiszen ő egy rajongó. Nem tudtam, hogy hogyan viselkedjek.

- És...hogy...hogyan ismerkedtetek meg? - próbáltam mosolyogni.

- Ez abszolút a véletlen műve. - kuncogott Kangdae. - Éppen ki akartam menni a mosdóba, amikor összeütköztem Jiminnel. Amikor megláttam, hogy ő az...hát, majdnem elájultam. De aztán kicsit összeszedtem magam, behívtam a kabinomba, és rengeteget beszélgettünk. Mesélte, hogy éppen hazafelé tartotok, mert meglátogattátok Jimin családját, és hogy te és Taehyung is itt vagytok, csak elaludtatok, ő pedig, magányos volt. Szörnyen izgatott lettem. Még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik. - ugrált a fiú.

Ránéztem Jiminre, aki szélesen mosolygott Kangdaet látva.

- Jimin már aláírta a pólómat. Te is aláírod? - kérdezte a fiú.

- Persze. - mondtam, mire a kezembe nyomott egy filctollat, én pedig ráfirkantottam az aláírásomat.

- Úristen! Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek. Egy csomó koncerten ott voltam, és annyira csodálatosak vagytok. Imádom az összes zenéteket.