Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 60.fejezet (Betegségben, egészségben) +18

*Jimin szemszöge*

A következő nap reggelén úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Szinte hasogatott a fejem. A szemeim is égtek és szörnyen fáradtnak éreztem magam.

Tegnap este, éjfélig beszélgettünk Jungkookal. Fürödni sem fürödtünk, mégcsak alvóruhára sem öltöztünk át, mert elaludtunk. Én mégis azt mondom, egyáltalán nem bánom. Vele minden egyes perc megéri. Ma azonban folytatódik a munka, úgyhogy fittnek kell lennünk.

Amikor kinyitottam a szemem, Jungkook mellkasán feküdtem. Zavartan leemeltem róla a fejemet. Hogy a francba kerültem oda?

-Jungkook! Kelj fel!-ébresztgettem.

Morgott egyet, aztán felkelt.

-Szia.-mosolyodott el, miután kinyitotta a szemét, felkönyökölt és tekintetét az enyémbe fúrta.

Szívem hatalmasat dobbant. Te jó ég...olyan régen volt már, hogy az ő gyönyörű, szívmelengető mosolyára ébredtem. Annyira szükségem van rá és az ő egész lényére. Hirtelen elkapott egy érzés, miszerint nagyon szeretném megcsókolni.

-Szia.-válaszoltam ajkamba harapva, hogy enyhítsem a bizsergést. Ajkaim Jungkook csókja után sóvárogtak.

Azt a kezét, amivel nem támaszkodott, kinyújtotta, hogy bújjak hozzá. Elkezdtem ficeregni, hogy közelebb tudjak hozzá mászni, de ekkor kettőnk közé tüsszentettem. Így elrontani ezt az idilli pillanatot...taps Park Jimin! Taps!

-Bocsi.-motyogtam, miközben pulcsim ujjába töröltem az orromat.

-Semmi baj.-mosolyodott el.-Tessék.-mondta, miután zsebébe nyúlt és egy papírzsepit adott a kezembe.

-Olyan undorító vagyok.-trombitáltam nagyot a zsebkendőbe, miközben realizáltam, hogy bizony, elég csúnyán megfáztam.-Nem köptelek le?

-Nem, sajnos nem.-nevetett Kook, mire én is elnevettem magam, de hamar abbahagytam, amikor láncdohányosokat megszégyenítő módon felköhögtem.

-Te megfáztál.-mondta Jungkook olyan komoran, mintha arra jött volna rá éppen, hogy halálos beteg vagyok.

-Igen, lehet.-mondtam könnyedén.

-Biztosan az erdőben fáztál meg tegnap.-mondta, miközben homlokomra tapasztotta tenyerét.-Egészen meleg. Lehet, hogy lázad is van.-mondta kétségbeesetten.

-Kellemes lesz így dolgozni.-mondtam orrhangon.

-Kizárt, hogy így elengedjelek dolgozni.

-Miért? Talán te vagy a főnököm, Jeon JeongGuk?-kérdeztem kacéran, miközben két tenyeremmel simogatni kezdtem mellkasát.

-Nem, de betegen nem fogsz dolgozni.-mondta, majd levette mellkasáról egyik kezemet és a tenyerembe csókolt. Végigszaladt rajtam a hideg.

-Jól vagyok. Ez csak egy kis nátha. Nem érzem magam gyengének.-mondtam, majd fel akartam állni az ágyról, azonban megszédültem és fenékre ültem.

Jungkook mellém ugrott és karjaiba vett.

-Tényleg? Csak egy kis nátha?-kérdezte, miközben berakott az ágyba és betakart.-Hozom a lázmérőt, oké?

-Oké.-válaszoltam bágyadtan.

-Sietek.-mondta, majd homlokon csókolt, mire lehunytam szemeimet.

Amikor hűvös ajkai hozzám értek, akkor tűnt fel, hogy szinte lángol a bőröm, mégis vacogok a meleg takaró alatt.

Pár perc múlva visszajött Jungkook, kezében a lázmérővel, egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Berakta a hónom alá a szerkentyűt. 38 fokos lázam volt.