Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 24.fejezet (Fürödjünk együtt!) +18

*Jungkook szemszöge*

Jimin bezárta az ajtót és vizet engedett a fürdőkádba.

-Miattam csípted ki így magad?-lépett elém, majd megmarkolta a fenekemet és magához húzott.

-Igen, miattad. De te így is sokkal jobban nézel ki nálam.-válaszoltam.

-Ne mondj ilyeneket, bébi! Nálad kívánatosabb férfit nem ismerek.

Férfi. Annyira jó érzés ezt hallani a szájából, mert tudom, hogy úgy gondol rám, mint egy felnőtt férfire.

-Mmm...az illatod...isteni.-szagolt bele a nyakamba, majd csókolni kezdte azt.

Kezével a hajamba túrt. Lehunytam szememet, miközben kigomboltam a nadrágját. Erre ő eltolt magától és sietősen levetkőzött. Nem tartott sokáig, mert csak pólóját, nadrágját és zokniját kellett levennie. Egy szál alsóban állt előttem. Az a látvány...nem tudtam betelni vele. Teste minden centijét csókolni akartam és érinteni selymes bőrét.

Visszalépett hozzám és elkezdte kigombolni az ingemet. Ahogy mellkasom fedetlenné vált, ő végignyalt rajta.

-Oh, Jiminh.-nyögtem egyfolytában.

Ezután lehúzta a nadrágomat, letérdelt és a boxeremen keresztül megcsókolta kőkemény férfiasságom hegyét. Testem nagyot rándult és folytatásért könyörgött. De ezt csak kéjes nyögéseimből tudhatta. Kezemmel hozzányomtam nemességemhez a fejét, hogy folytassa, de nem tette. Levette a zoknijaimat és a kádhoz húzott. Gyorsan ledobta boxerét, az utolsó ruhadarabot, ami a testét takarta, majd rólam is levette. De sokkal lassabban, mint a sajátját. Lassan végigsimított merev farkamon miután teljesen láthatóvá vált és felnézett rám, hogy láthassa, ahogy eltátom a számat és lihegve könyörgök neki.

-Mégh...ah...mégh.-nyögtem.

Erre ő csak önelégülten elvigyorodott és a kádba húzott, ami tele volt forró vízzel. Beleültünk egymással szemben. A forró víz egy kicsit felébresztett. Lábainkat egymás köré fontuk és a lehető legközelebb húzódtunk egymáshoz. Csókolózni kezdtünk. Mikor már nem bírtuk levegő nélkül, elengedtük egymás nyelvét.

-Annyi mindent tudnék veled csinálni.-mondta Jimin a lehető legperverzebben, az ajkait harapdálva, miközben végignézett rajtam.

-Csak a tiéd vagyok. Azt teszel velem, amit akarsz.-mondtam.

-Gyengéden vagy keményen szeretnéd?-vigyorgott szemtelenül, félre döntve a fejét.

-Lehetne mindkettő?

-Amit csak szeretnél.

Legnagyobb meglepetésemre, felemelte az egyik lábamat és megpuszilta a nagylábujjamat. Utána áttért lábfejemre, majd bokámra, sípcsontomra, egészen fel az ágyékomig. Nem féltem kiereszteni a hangomat, óriásiakat nyögtem és egyfolytában nyöszörögtem. Közben hol vállát, hol pedig haját markolásztam.

Annyira izgatóak az ajkai. Vele mindig elvesztem az eszemet.

Ezután mindkét lábamat megfogta és a nyakába tette. Hezitálás nélkül belém hatolt.

-Ahhh...Jiminh.-sziszegtem, miközben összeszorítottam a szememet és a számat.

Körmömet, azt a kicsit is ami volt, a hátába mélyesztettem fájdalmamban és végighúztam rajta. Ő közben csókolta, de inkább szívta és harapdálta a nyakamat, hogy enyhítsen a fájdalmamon. Sajnos nem igazán segített ezzel. De amikor óvatosan és lassan mozogni kezdett bennem, éreztem, hogy egyre jobb. Ezért megérte elviselni a fájdalmat.

Újra kéjes hangokat hallattam és ettől ő is egyre bátrabb lett. Sokkal erősebben és gyorsabban mozgott bennem. A víz csak úgy ringatózott körülöttünk, és "örvényt" kavartunk ezzel a tempóval.

Gyorsan megtalálta bennem azt a bizonyos pontot. Testem megfeszült és eltátottam a számat. Hang azonban nem jött ki rajta.

-Megtaláltuk, bébi.-vigyorgott Jimin diadalmasan.

-Akarom mégh.-kérleltem lihegve, mire még erőteljesebben érintette azt a pontot. De nem egyszer, hanem sokszor. És akkor éreztem, hogy közel a cél.

-Jimin...hah.-nyögtem egy nagyot, majd elélveztem.

Szerelmem szinte velem egyszerre robbant belém.

-Oh, bébi.-nyöszörögte lihegve, majd rám hullott.

Feküdt rajtam pár percig, amíg mindketten rendbe jöttünk egy kicsit. Miután légzésünk helyreállt, leszállt rólam és megcsókolt.

-Úgy hiányoztál, picur.-mondta a szemembe nézve.

-Nekem is hiányoztál. Aludni sem tudtam nélküled.

-Jaj, te édes kölyök.-simított végig arcomon.

Remek...újra kölyök vagyok. Ráadásul édes kölyök.

Távolabb csúszott tőlem a kádban és nekidőlt a kád falának. Én ugyanezt tettem. Lábammal azonban, továbbra is simogattam az oldalát. Hátradöntötte a fejét, kezeit a kád szélére tette és becsukta a szemét. Mivel nem láthatott engem, jól megbámultam szépséges testét. Amikor tudja, hogy nézem mindig zavarba jövök. De így veszélytelenül legeltethettem rajta szememet.

Be fogok valaha is telni ezzel a látvánnyal?

-Egyébként Kookie...-szólalt meg Jimin hirtelen, mire ijedtemben összerezzentem.-Mit csináltál?-nézett rám huncut vigyorral.

-Ööö, semmit.-válaszoltam zavartan kuncogva.

-Akkor miért ijedtél meg, ha? Mit csináltál?

-Én csak...leskelődtem.-mondtam, mint egy gyerek, akit rosszaságon kaptak.

-Leskelődtél? Ejnye!-mondta játékosan.-És mit láttál, picur?-csúszott közelebb hozzám a vízben.

-Amit már ezerszer láttam, mégsem unom meg soha.-mondtam, majd végighúztam az ujjamat mellkasán és kockás hasán.-Oh, jaj, Jimin!-kiáltottam fel hirtelen.

-Mi a baj?

-Megmaradt a körmöm nyoma.

-Hol?

-Itt és itt.-mutattam nyakára és hátára, ahol piros csíkok "díszelegtek".-Ne haragudj, Mochi!

-Nem gond, bébi. Én is megjelöltelek.-nevetett.

-Mi?! Hol?-mondtam kétségbeesve, majd kiugrottam a kádból és a tükörhöz szaladtam.

Alaposan szemügyre vettem magamat, aztán kiszúrtam, hogy Jimin mire célzott. A nyakam és a kulcscsontom tele volt kék-zöld foltokkal és...és fognyomokkal?! Jól látom? Te jó ég! Jimin rendesen elintézett.

Ő is kiszállt a vízből és mögém állt.

-Hogy fogom ezt eltüntetni?-fogtam a nyakamat.

-Ne aggódj, Kook! Majd a sminkesek lealapozzák neked.

-De Jimin. És ha megkérdezik, hogy hogyan kerültek oda a foltok?

-Igazad van. Akkor majd mi lealapozzuk.

-Van alapozód?

-Nincs. De mindjárt lesz.-mondta, majd kivette a földön heverő nadrágja zsebéből a telefonját és pötyögni kezdett rajta valamit.