Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 10.fejezet (Üdv Depifalván!)

*Suga szemszöge*

Késő délután végeztünk a tánccal és miután nyomtattunk Jiminnek beosztást, elindultunk haza. Mikor hazaértünk, mindenki mást csinált. Jin ülve aludt a kanapén, kezében a távirányítóval. Valószínűleg TV-t nézett, mielőtt bealudt. Rap Mone mellette ült és a laptopján pötyögtetett, miközben jegyzetelt. Hope és V szintén a nappaliban voltak. A szoba közepét birtokba véve, a szőnyegen társasjátékot játszottak. Jungkook bedugott fülekkel ült az ablakban és közben játszott a telefonján.

-Megjöttünk.-kiáltottam el magam, miután átléptük a küszöböt.

Jimin a konyhába sietett.

-Sziasztoook!-köszöntött minket egy emberként V, Hope és Nam. Jin aludt, Kook pedig szerintem észre sem vette, hogy megérkeztünk, annyira elmerült a játékban.

-Milyen volt a próba? Haladtatok?-érdeklődött Hopi.

-Aha. Már egész jól megy, hála Jiminnek.-válaszoltam.

-Akkor jó.-mosolygott Hope.-Oh, hatot dobtam.-kiáltott fel, visszamerülve a játékba. Elég könnyen el lehet terelni a figyelmét.

-Ez azt jelenti, hogy sikerült felvidítanod Jimint?-kérdezte Nam. Erre V és Hope is felemelték a fejüket, érdekelte őket a téma.

-Igen, azt hiszem.-válaszoltam.

-És mi volt a baja?-faggatott tovább a leader.

-Megígértem neki, hogy nem reklámozom. Bocs.-mondtam.

Hopi és Tae szomorúan visszamerültek a játékba, mert tudták, hogy tőlem nem tudnak meg semmit az üggyel kapcsolatban. Ha azt mondom nem, akkor nem. De Namjoon nem hagyta ennyiben.

-Nem tudja meg, hogy elmondtad.-győzködött.

-Sajnálom Nam, nem lehet. Nem akarom eljátszani a törpe bizalmát. Ha ő úgy akarja, majd elmondja.

Erre felhúzta a szemöldökét és gépelt tovább. Tudom, hogy szeretné tudni, hogy mi van a törpével, mert aggódik érte, de nem akarom átverni Jimint. Jó érzés, hogy én vagyok az egyetlen, akinek elmondta.

-Na, mentem. A szobámban leszek.-közöltem csak úgy mellékesen és elvonultam Jinnel közös hálónkba.

Kihasználtam, hogy egy kicsit egyedül lehettem.

*Jimin szemszöge*

Miután hazaértünk, első utam a konyhába vezetett. Le sem vettem a cipőmet, (reméltem, hogy nem koszos, mert ha nyomot hagyok a konyhában Jin tüzet fog okádni) és a táskát sem a vállamról, olyan éhes voltam. Találtam egy muffint, melyet élvezettel kezdtem el rágcsálni. Ezután tettem csak le a holmijaimat. Reménykedtem benne, hogy Jin bőséges vacsorát készít majd, mert egész nap alig ettem valamit. A muffinnal a kezemben, V macis mamuszával a lábamon, becsoszogtam a nappaliba. Köszöntem a földön bunyózó párosnak, Hope-nak és Tae-nek, majd leültem Nam és Jin mellé a kanapéra. Jinre vándorolt a tekintetem, aki félre döntött fejjel szunyókált. Szemeim tovább pásztáztak a nappaliban. Egy nyuszikán akadt meg a pillantásom. Jungkook az ablakban ült és nagyon lefoglalta a telefonja társasága. Észre sem vette, hogy ott vagyok. Vagy csak nem érdekelte. Egy biztos, nagyon lekötötte a játék.

-Hát te, hogyhogy nem mentél sétálni?-zökkentett ki a leader gondolatmenetemből.

-Nem volt kedvem.

-Aha, értem.-válaszolt a szorgosan jegyzetelő Namjoon.

Ismét körbenéztem és valaki hiányzott a szobából. Yoongi. Hát persze.