Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 62. fejezet (Kínos) +18

*Jimin szemszöge*

A következő nap reggelén sokkal jobban éreztem magam. Igaz, egy kicsit még köhögtem és folyt az orrom, de már nem voltam lázas és gyenge. Az is javította a hangulatomat, hogy este semmiféle rémálom nem gyötört. Különös. Amikor úgy alszom el, hogy Jungkookal nem haragszunk egymásra, nem álmodok, de amikor haragban vagyunk, vagy szomorú vagyok miatta, mindig zihálva és izzadtan ébredek fel.

Amikor ma reggel felkeltem, a fiúk már a cégnél voltak. Rápillantottam az éjjeliszekrényemre és egy kártyán a következő szöveg állt:

"Jó reggelt angyalpofi!

Egész reggel téged figyeltelek, ahogy alszol. Olyan gyönyörű vagy...szerencsére nyugodtan aludtál. Remélem azért, mert jobban vagy. Csináltam neked reggelit és a gyógyszert is mellé tettem.

Sietek hozzád haza,

Jungkook <3"

Miközben átfutottam a sorokat, végig mosoly ült az arcomon. Mint egy szerelmes tinilány, úgy öleltem magamhoz a papírfecnit. Te jó ég, Jungkook szerelmes tinilányt csinált belőlem! Hm, kit érdekel? Imádom őt. Ennél gázabb dolgokat is csináltam már miatta.

A kártya mellé oda volt rakva egy tálca, rajta egy bögre tejes kávé és croissant. Az ízvilágot, csak a keserű gyógyszer rontotta el, amit muszáj volt bevennem.

Miután megreggeliztem, gondoltam, segítek egy kicsit Jinnek a házimunkában, elvégre már sokkal jobban éreztem magam. Terveztem, hogy holnap dolgozni is fogok menni.

Mivel egy halom mosatlan ruha volt bedobva a szennyestartóba, gondoltam, először kimosok. Elkezdtem szétválogatni a világos és a sötét ruhákat. Kezembe akadt Jungkook hatalmas pulcsija. Még Jungkookra is nagy, úgyhogy rám, extra nagy. Megszagoltam a ruhadarabot. Mmm...milyen isteni Jungkook-illata van! Mintha az előbb vette volna le. Érezni akartam magamon az illatát. Egy pillanat alatt belebújtam a pulóverbe. Annyira jó érzés volt abba lenni, hogy szorosan átöleltem saját testemet, mintha Jungkook lenne. Aish, megint tinilányként viselkedek.

Ezt a pulcsit viselve, fejeztem be a mosást és amikor átmentem a konyhába, majd a nappaliba feltakarítani, akkor sem váltam meg a ruhadarabtól. Olyan jó érzés volt abban flangálni a házban, pláne úgy, hogy nadrág sem volt rajtam. Egyetlen boxer fedte alsó felemet. Igaz, olyan volt, mintha azt sem viseltem volna, hiszen a pulcsi a térdemig leért.

Hogy egy kicsit élvezetesebbé varázsoljam a házimunkát, bekapcsoltam egy kis zenét. Legtöbbször a "Begin"-t hallgattam. Miután a dal véget ért, azonnal az ismétlés gombra nyomtam. Hallgattam Jungkook hangját, éreztem az illatát, fejemben csak ő járt. Olyan volt, mintha ott lett volna velem. Kezemben a seprűvel, néha táncra is perdültem és torkom szakadtából énekeltem a dalt.

Egyszer csak a zene elhallgatott. Idegesen fordultam hátra, hogy ellenőrizzem, mi történt a hangszóróval. Amikor hátranéztem, lesápadtam. Az ajtóban Tae, Hobi és Jungkook álltak. Kezemben a seprűvel, rajtam Jungkook pulcsijával, meredten bámultam őket. Ők pedig csak röhögtek.

-Takarítasz ChimChim?-kérdezte kuncogva Hobi.

-Én csak...én...-dadogtam.

-Te csak mi? Jungkook dalára riszálod a feneked?-nevetett Tae, mire Hobi is vihogni kezdett.

-Mindig ezt csinálod, amikor nem vagyunk itthon?-nevettek.

Jungkook is nevetni akart, de próbálta visszatartani. Én pedig csak vörösödtem, mint a paradicsom.

-Én...

-Az előbb még ki tudtad ereszteni a hangodat, Jiminie.-mondta Tae.

-Magadra hagyjunk, hogy tudd folytatni a kis sziesztádat?-röhögött Hope.