Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 63.fejezet (Majd egyszer)

*Jungkook szemszöge*

Másnap reggel előbb felébredtem, mint Chim. Figyeltem pár percig, ahogy mellettem piheg. Hason feküdt, karjai feje alatt voltak. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű? Törni kezdtem a fejem, hogy hogyan ébresszem fel.

Gondoltam egyet és ráhasaltam a hátára. Csókolni kezdtem tarkóját, miközben ébresztgettem:

-ChimChim! Ébresztőőő!-mondtam lágyan két csók között.

Mocorogni kezdett és amikor kinyitotta szemeit, megpróbált megfordulni, de a súlyomtól nem tudott.

-Jungkook! Mit csinálsz?-kérdezte tompa hangon, mert a feje belenyomódott a párnába.

-Kelj fel! Készülődnünk kell! Jössz dolgozni, ugye?-kérdeztem, miközben belefúrtam orromat dús hajába.

-Hát, ha összenyomsz, akkor nem biztos, hogy tudok menni.-válaszolta nehézkesen.

Legurultam a hátáról és kipattantam az ágyból. Nem volt célom, hogy kilapítsam szegényt. Elkezdtem ruha után kutakodni a szekrényben, hogy fel tudjak öltözni, Chim pedig kómásan a fürdőbe ment.

Láttam Jiminen, hogy nincs túl sok életkedve. Biztosan fáradt volt. Valahogy fel kéne vidítanom. De hogyan?

Ahogy a szekrényben matattam, megláttam Chim ruháit és eszembe jutott valami. Felvettem Chim egyik pólóját és nadrágját. Mondanom sem kell, hogy mindkettő kicsi volt rám. A nadrágból kilógott a bokám és feszült rajtam, a pólóból pedig kinn volt a hasam és szintén feszült a hátamon.

Amikor Chim kilépett a fürdőből, elkezdtem énekelni a "Lie"-t és táncolni rá úgy, ahogy ő tette nem olyan rég a "Begin"-re.

Először elvörösödött, aztán elnevette magát. Odajött hozzám és nevetve megütötte a karomat.

-Te buta nyuszi!-nevetett, miközben még párszor megcsapott. Én nem is figyeltem rá, csak röhögtem és folytattam a táncot, meg az éneklést.

-Hagyd abba!-kuncogott.-Nem ér kigúnyolni.-fonta keresztbe karjait.

Ekkor megragadtam a derekát, a vállamra fektettem, majd rácsaptam egyet a fenekére.

-Hé!-kacagott gyönyörű, csilingelő hangján.

Megemeltem és ledobtam az ágyra. Fölé másztam és le akartam hajolni hozzá, hogy megcsókoljam, de ekkor egy hatalmas reccsenés félbeszakította a műveletet. Elszakadt rajtam a póló. Azt hittem, hogy Chim ki fog akadni, hogy tönkretettem a pólóját, de nem így lett.

Torka szakadtából nevetni kezdett. Jó kedve engem is magával rántott és vele együtt nevetni kezdtem.

-Bocsi, Chim. Nem akartam elszakítani a pólódat.-mondtam.

-Semmi baj.-mosolygott, miközben kezeit hátamra vezette és benyúlt a szakadás alá. Simogatni kezdte a hátamat.-Hű, jó hosszú a nyílás.-nevetett.

-Hát, igen. Ez egy törpére van méretezve.

-Haha.-forgatta meg szemeit.

-Az én édes, imádni való törpémre.-mondtam, majd megcsókoltam.-Áú!-váltam el tőle hirtelen, ugyanis beleharapott egy nagyot alsó ajkamba.

-Ezt a gúnyolódás miatt kaptad.-mondta kacéran, miután kimászott alólam és öltözni kezdett.

Én csak mosolyogva megráztam a fejem. Örültem, hogy sikerült jobb kedvre derítenem.

Másfél óra múlva, már a BigHit felé tartó kisbuszban utaztunk. Mind a heten kiszálltunk és az épületbe mentünk. Mivel ezúttal sem nézte meg senki a mai napirendet, nem tudtuk, hogy mi vár ma ránk. Bementünk a táncterembe és vártuk a managert. Negyed óra múlva érkezett meg.