Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 83. fejezet (Vörös rúzs)

*Jungkook szemszöge*

A pálinkás üveg már csak félig volt tele. Taehyung a fotelben ült, kezében egy pohárral, amiben már csak néhány csepp alkohol volt. A szeme csillogott a bódultságtól, és akármit mondtam, ő röhögött rajta. Én sem voltam jobb állapotban. Az ágyon feküdtem, fejemet az ágy támlájának támasztottam, és eléggé szédültem. Ennek ellenére jó kedvem volt; a sarokban álló virágon is tudtam nevetni.

Kortyoltam még egyet a kezemben lévő pálinkából, és ezzel kiürítettem a poharat.

- Töltsek még? - kérdezte Tae nagy mosolyt villantva.

- Aha, tölthetsz. - mosolyogtam vissza rá, majd ismét teletöltötte a poharamat.

- Miről is...hehe...volt szó az előbb? - kérdezte Tae kuncogva.

- Azt találgattuk, hogy kinek lehet a legnagyobb farka. - mondtam vigyorogva.

- Ja, igen. Szerintem Namjoon-nak.

- Á, biztos nem. Szerintem nekem. - mondtam.

- Namjoon-nak idáig leér ám. - mutatott nevetve Tae a combja közepére.

- Így megfigyelted? - nevettem én is.

- Ja, nem. Jin-hyung dicsekszik mindig ezzel.

- Tényleg?

- Aha.

- Nem néztem volna ki hyungból, hogy ilyeneket elárul.

- Ja, én sem...hehe. De ezzel szerintem mindenki szívesen dicsekszik. Habár...Jimin nekem még sosem mondta, hogy nagy pöccsel vagy megáldva. - nevetett Tae gúnyosan.

- Jimin nem olyan perverz, hogy ilyenekről beszéljen. De egyébként, ahogy sikít alattam, az mindent elárul.

- Nehogy szétszakítsd egyszer azt a gyereket! - emelte fel "fenyegetően" Tae az ujját.

- De mit tehetnék, ha ilyen kibaszott szexi...ó, szét fogom tépni. - dörmögtem.

- Nyugi van, Kanos Kook.

- Miért? Neked nincsenek ilyen gondolataid Hobiról?

- Dehogynem. Csak én nem mondom ki. Olyan vagyok, mint egy apáca.

- Mi van? - ráncoltam a szemöldökömet, ugyanis nem teljesen értettem, hogy ezt hogy értette.

Azt hiszem, Tae sokkal jobban kiütötte magát, mint én.

- Semmi, semmi, tesó. Ezt te nem értheted. - legyintett.

- Ja, akkor jó.

- Hobi úgy meglovagolt valamelyik nap, hogy azt hittem elszállunk. - szólalt meg Tae kis hallgatás után.

- Igen? Az jó lehetett.

- Az volt. Ekkorát még sosem élveztem, elhiszed? Így löködtem a plafon felé. - mondta, majd elkezdte felfelé löködni a csípőjét, és közben összeráncolta a szemöldökét, mintha koncentrálna.

Felnevettem.

- Hobi is élvezte. Utána nagyon kisimult a kis drága.

- Én már...azt sem tudom, hogy mikor voltunk utoljára együtt Jimin-nel. - szólaltam meg szomorúan kis hallgatás után.

Furcsa, de hirtelen a jó kedvem köddé vált, és szomorú lettem. Tae-re is ráragadt ez a dolog.

- Hogyhogy? - kérdezte Tae meglepetten.

- Nem tudom. Biztosan feszült amiatt, amik mostanában történtek, vagy nem tudom.

- Attól még kívánhat.