Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 14.fejezet (Szerelmes vagyok!)

*Jin szemszöge*

Szörnyű bűntudattal ébredtem. Sajnáltam, hogy újra nemet kellett mondanom Namnak, de nem tehettem mást. Én is kívánom őt, de vissza kell magunkat fogni a többiek kedvéért.

Gondoltam, kiengesztelem. Direkt megkértem, hogy vigye ki a szemetet, én pedig követtem őt az udvarra. Belerakta a zsákot a kukába, majd kikerült engem és be akart menni a házba, de elkaptam a csuklóját.

-Nam!-szólítottam meg, miközben magam felé fordítottam.

-Neked Rap Monster!-hisztizett.

-Ja, persze.-húztam magamhoz közelebb a kezénél fogva. Ajkaink között alig volt egy-két centiméter.

-Jin, talán nem itt kéne. Menjünk be a ház mögé!-mondta, majd bevonszolt a ház oldalához.

Amikor úgy éreztük, biztonságban vagyunk, nekitolt a falnak és megcsókolt.

-Jól esett, kicsim?-kérdezte Nam, miután elváltunk egymástól és a szemembe nézett.

-Nagyon.-hajtottam le fejemet zavaromban.-Nam, én...sajnálom a tegnapi dolgot. Őszintén.

-Te nem kívánod?

-Dehogynem. Legalább annyira, mint te.

-Csak, nem velem, ugye?

-Mással el sem tudnám képzelni.-mondtam döbbenten.

-Hát akkor?

-Tegnap már elmondtam. Nem tudunk nyugodtan ketten lenni.

-Ha nagyon akarnád, tudnánk rá alkalmat keríteni.

-De mikor? Nekem nincs ötletem.

-Gyere el velem a stúdióba ma este, miután hazaértünk a próbáról!

-Nem lesz ez feltűnő?-kérdeztem.-Nem sokszor jártam a stúdióban és különben is, Suga is sokat dolgozik ott.

-Ne keresd a kifogásokat, kérlek!

-Jó, rendben. Menjünk!-adtam be a derekamat.

Nam elmosolyodott és rövid csókot nyomott a számra, majd szó nélkül ott hagyott.

*Rap Monster szemszöge*

Miután loptam egy puszit, visszaindultam a házba. Amint beléptem az ajtón, megcsörrent a telefonom. A manager hívott, hogy húsz perc múlva a ház előtt lesz az autóval.

-Srácok, készülődjetek! Mindjárt indulunk!-kiáltottam el magam.

Néhány perc múlva mindannyian az ajtó előtt álltunk a kocsira várva. Az is ritka alkalom, hogy időben elkészülünk. Kisvártatva meghallottuk a már ismerős hangot, a kisbusz jellegzetes dudaszavát. Beültünk, üdvözöltük a managert, majd elindultunk.

Ablak mellett ültem, mint mindig, hogy tudjak nézelődni. Mindenki előre ült, kivéve engem és Jint. Mi a leghátsó ülésen ültünk egymás mellett. Bedugtam a fülemet, nekidőltem az ülésnek és becsuktam a szememet. Lassacskán elszenderedtem, mikor éreztem, hogy hosszú és vékony ujjak fonódnak az én ujjaim köré. Kinyitottam a szemeimet. Egyenesen Jin csillogó szemébe nézhettem, aki mosolyogva szorongatta kezemet. Legszívesebben elárasztottam volna csókjaimmal és hozzásimulva merültem volna mámoros álomba. Alig vártam már az estét, amikor ez végre nem csupán egy ábránd lesz, hanem valóság.

*Jimin szemszöge*

Nem volt nagy forgalom a városban, ezért gyorsan beértünk a céghez. Első utunk persze a táncterembe vezetett.