Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 20.fejezet (A koncert)

*Jimin szemszöge*

Beálltunk a függöny mögé, amit néhány perccel később fel is húztak. A rajongók hangos ujjongásba, sikítozásba kezdtek amikor megláttak minket. Köszöntöttük őket és elindult az első dal, és ezzel a koncert is.

Ahogy színpadra léptünk minden lámpalázunkat magunk mögött hagytunk és taroltunk. Mindenki jól érezte magát, élen a rajongókkal. Jó kis bulit csaptunk. Senki sem rontott, még a rettegett koreót, amit hosszú hetekig gyakoroltunk, is hiba nélkül táncoltuk el.

Nekem persze kiemelkedően jó hangulatom volt, hiszen ez egy csodálatos nap volt számomra. Kitűnő előadás a hyungjaim oldalán, sok-sok szeretet a rajongóktól és végre Jungkook hivatalosan is a kedvesem lett. Lehet ennél is gyönyörűbb?

A négy órás koncert után átöltöztünk és elindultunk haza. A kocsiban egész úton felfokozódott hangulatban, egymás szavába vágva meséltük élményeinket.

-Ez király volt!-vigyorgott Kook.

-Igen, minden isteni volt. A rajongók, a színpad, az előadásunk, minden.-sorolta V.

-Kár volt annyit görcsölni.-mondta Jin.

-Látod? Én mondtam.-nevetett Hope.

-Büszke vagyok srácok, hogy ilyen kiemelkedően teljesítettünk. Megérte a kemény meló.-mondta Yoongi.

-Én azért egy csöppet elfáradtam.-mosolygott bágyadtam a legidősebb.

-Ez természetes.-mondta a leader.-De most lesz időd pihenni, mert csinálunk még pár interjút, aztán kapunk egy kis szabit.

-Úúú, de jó.-sóhajtottam.

-Igen, ez...-ásított Tae.-...szuper.

-Mindjárt otthon leszünk és alhattok.-mondta Nam, kinézve a kocsi ablakán.

Így is lett. Pár perc múlva a dorm ajtaja előtt álltunk, arra várva, hogy Jin megtalálja a lakáskulcsot. Miután szerencsésen előkerült, bementünk a házba.

Jin és Yoongi a konyhába mentek, hogy vacsorát csináljanak. Nam fürödni indult. Hope, V, Kook és én lehuppantunk a kanapéra és vártunk, hogy kész legyen a kaja. Megvacsoráztunk, majd miután lefürödtünk eltettük magunkat holnapra.

-Jó éjt, Hope.-kívántam jó éjszakát szobatársamnak, majd lekapcsoltam a lámpát, oldalra fordultam és behunytam a szemeimet.

-Jó éjt, Chim.-mondta Hope válaszul.

-Jó éjt, fiúk.-hallottunk egy harmadik hangot is.

Ijedtemben kipattantak a szemeim, felültem és felnyomtam a lámpát.

-Ja, csak te vagy az, Kook?-kérdeztem megkönnyebbülten, mikor megláttam, hogy ő áll az ágyam mellett.

-A frászt hozod az emberre.-morogta Hope, majd hasra feküdt és elaludt.

-Mit csinálsz itt, Kookie? Nem kéne aludnod?-kérdeztem a maknaet.

-Alhatok ma veled?-nézett rám hatalmas szemekkel.

-Gyere, picur.-mondtam majd arrébb csúsztam az ágyamban, hogy be tudjon feküdni mellém.

-Jupííí!-ujjongott a kis nyuszi.

Bebújt a takaróm alá és a lábát rátette az én lábaimra, fejét pedig mellkasomba fúrta.

-Nem kényelmetlen így?-kérdeztem.

-Nem. Így pont tökéletes.-sóhajtott.

Erre elmosolyodtam, amit szerencsére nem látott. Végigsimítottam a rajtam pihenő lábán, majd kezem megállapodott a combján. Hajának bódítóan finom illatába és nyugodt szuszogásába aludtam bele.