Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 75.fejezet (Rajongás)

*Jimin szemszöge*

Másnap reggel, Jungkook a karjaimban aludt, amikor felkeltem. Imádom, mikor így ébredünk, de ezúttal egy eléggé kényelmetlen pózban aludtunk el. Én a nyaka köré fontam a kezeimet, ő pedig a derekamra. Jungkook bebújt a nyakam alá, én pedig a fején pihentettem az államat. Elmosolyodtam, amikor megéreztem a bőrömön a hideg levegőt, amit kilélegzett.

Lehet, hogy hülyeség, amit mondani fogok, de örülök, hogy lélegzik. Itt van velem, egészséges és él. Sosem hittem volna, hogy egyszer ennyire hálás leszek majd valaki más életéért. De az övéért hálás voltam.

Lehunytam a szememet és magamban köszönetet mondtam, hogy itt van nekem. Nem tudom, hogy kinek vagy minek hálálkodtam, egyszerűen, csak szerettem volna megköszönni.

És persze azért is hálás voltam, hogy a fiúk minden helyzetben mellettünk vannak. Tegnap miután hazaértek, átbeszéltük és tisztáztuk a dolgokat. Nagyon aggódtak a maknaeért, de a tegnapi beszélgetés után ők is megnyugodhattak; Jungkook soha többé nem fogja bántani magát. Megígérte, hogy nem fogja.

Hálás lehetek, hogy Jungkook az enyém és jól van, hálás lehetek a barátaimért, akik szinte már a családom. Most aztán igazán boldog lehetnék. Mégsem élem magam bele a helyzetbe. Ki tudja, hogy mikor jön megint közbe valami. Mostmár óvatosabb vagyok.

Miközben ezen gondolkodtam, éreztem, hogy Jungkook mocorogni kezd a karjaim közt.

-Mmm...mi a baj, Mochi? Nem tudsz aludni?-kérdezte rekedten.

-Már reggel van, bébi.-kuncogtam.

-Oh.-mondta, majd elengedett és kinyújtóztatta végtagjait.

-Jól aludtál?-kérdeztem, miközben ráhasaltam a felsőtestére.

-Régen aludtam már ilyen jól. Habár, tudnék még aludni.-ásított.-Olyan édes voltál éjszaka. Nevettél álmodban.-mosolygott Kook.

-Tényleg?-képedtem el.

-Igen. Én meg azon nevettem, hogy te nevetsz. Mit álmodtál?-tűrte el a szememből a hajamat.

-Nem emlékszem.

-Kár. Majdnem megzabáltalak, olyan édes voltál.-nevetett, majd bekapta az orrom hegyét.

-Majom.-morogtam.-Ma be kell mennünk dolgozni?

-Biztosan, édesem.

-Aish, én nem akarok. Egész nap hemperegni akarok veled az ágyban.

-Én is szívesebben hemperegnék veled, szívem. De hát, ez van.-mondta Kook, majd kiszállt az ágyból és elkezdett öltözni.

-Ajjj...én nem akarok mennniii!-nyafogtam, miközben hanyatt dobtam magam az ágyon.

Ekkor Kook fölém ágaskodott, és ráült a csípőmre.

-És mit szólnál, ha egy kicsit feldobnánk a mai próbákat?

-Hogyan?

-Hát...egy kis hancúrra gondoltam.

-Időnk sem lenne rá, Kook.

-A szünetekben kisurranunk és egy picit kényeztetlek majd. Mit szólsz?

-De...akárki lebuktathat minket.

-Na és? Pont attól olyan izgalmas. Egyébként, a manager már tud rólunk. Az a lényeg.

-Hát...nem is tudom.

-Legyél egyszer bevállalós, Chiiim! Ígérem, nem bánod meg.-mondta, majd elkezdte csókolni a fülemet, mire az egész testemen végigfutott a hideg.