Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 88. fejezet (Ma city) +18

*Jimin szemszöge*

Amikor felébredtem, egy kórteremben találtam magam. Néma csend, egy egyenletes pittyegésen kívül semmi sem hallatszott. Felültem az ágyban, de rá voltam kötve a gépekre, úgyhogy vissza kellett feküdnöm. Piszkosul szédültem, és émelyegtem egy csöppet.

Az volt az utolsó emlékem, hogy szedtem be abból a fogyást segítő vitaminból. Talán egy csöppet túlzásba estem az adagot illetően, de azt írták a használati utasításban, hogy ha többet veszünk be belőle, biztosabb a siker. Nem gondoltam, hogy kórházba is kerülök, hiszen ez csak vitamin. Nagyon remélem, hogy azért használni fog...legyen valami előnye is, hogy ide kerültem.

Pár perc múlva egy nővér lépett be a kórterembe.

- Á, felébredt? Hogy érzi magát? - kérdezte barátságosan.

- Jól. - válaszoltam röviden.

- Rendben. Azonnal szólok a doktor úrnak és a családjának. - mondta, majd kiment a kórteremből.

Miután a nővér kiment, anyáék azonnal berontottak a szobába.

- Fiam, jól vagy? - sietett az ágyamhoz anya.

Apa, Taehyung és Jihyun pedig, szintén körbeálltak.

- Persze, hogy jól vagyok. Nem kell túlreagálni a helyzetet. Anya...Jungkook hol van?

- Valahol itt, az épületben. Nagyon aggódik érted, és nagyon feszült.

- Mégis miért?

- Hogyhogy miért, édesem? Elvesztetted az eszméletedet. Nagyobb bajod is lehetett volna azoktól a gyógyszerektől.

- Azok nem gyógyszerek, hanem vitaminok.

- De minek szedted be őket, édesem? Nem vagy kövér. Pont ellenkezőleg. Majdnem beteges, ahogy kinézel. - mondta anya.

- Kösz.

- Jaj, nem úgy értettem. Jól nézel ki, szívem, de tovább ne fogyj, mert látogathatod minden egyes nap a kórházat.

- Anyának igaza van, Jimin. Ez nem egészséges amit csinálsz. - mondta Jihyun.

- Fiam, kinek akarsz megfelelni? - kérdezte apa.

Erre nem tudtam azonnal válaszolni. Lehajtottam a fejemet, és könnyezni kezdtem.

- Elsősorban Jungkooknak. - mondtam rekedtes hangon. - Meg persze az egész családomnak, a BTS-nek, a rajongóknak, a BigHit-nek, mindenkinek.

- Magadnak megfelelsz, Jimin? - nézett rám apa.

- Nem, magamnak sem. Annyi idolt látok, akik remekül néznek ki, mert szép vékonyak, de közben izmosak is. Hogy csinálják? Én miért nem lehetek olyan? Miért kell nekem ilyen formátlannak lennem?

- Jimin, egyáltalán nem vagy formátlan, és ne akarj úgy kinézni, ahogy mások. Te így vagy csodás. Semmin sem kell változtatnod. A családod, a BTS, a rajongók, Jungkook, mi mind úgy szeretünk téged, ahogy vagy. Ha most hirtelen meghíznál, és lennél 100 kiló, mi akkor is szeretnénk. - mondta apa. - És ami a legfontosabb, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni, fiam. Mindig lesz valaki, aki bele fog kötni valamibe. Ha létezne tökéletes ember, még abban is találnának hibát. Így működik a világ, Jimin. És jól jegyezd meg, amit most mondani fogok. Aki igazán szeret téged, nem fog elhagyni akkor sem, ha változol. Akár a külsőd, akár a belsőd változik. Ha pedig mégis, az jobb is úgy, mert nem volt igazi vele a kapcsolatod.

- De szépen mondtad. - mosolygott Taehyung.

- Köszönöm. - mondta apa büszkén és mosolyogva.