Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

6.

Kopogásra kaptam fel a fejem. Az irodám ajtaja, ahogy általában szokott, most is nyitva volt, de mindegyik dolgozó tudta, hogy ha kopogjon, még akkor is, ha utána egyből besétál és nem várja meg, hogy egyáltalán felnézek. Letettem a tollat  a kezemből és halványan elmosolyodtam, ahogy megláttam az egyik titkárnőt belépni a helyiségbe, ahol én is voltam. 

- Jó reggelt, Yuri! - Köszöntött mosolyogva, tisztelettudó, mégis kissé közvetlen hangsúllyal.

- Jó reggelt! - Köszöntem vissza udvariasan.

A nő lassan az asztalom elé ért és letette rá az eddig a kezében lévő csomagot. Kérdőn néztem fel rá, ahogy előre hajoltam a forgószékemből. Csupán egy sötétbordó papírba csomagolt, téglalap alakú doboz lehetett, semmi cím és papír nem állt mellette vagy rajta. 

- Ki küldte? - Kérdeztem és felnéztem a nőre, hátha ő tud valami információt.

Helyette csak megvonta a vállát és halványan elmosolyodott, mint aki máris a fejében összeállított teóriákkal alkot. 

- Nem tudom - Válaszolta. - Valaki letette a lenti recepcióra, még az őrök sem látták. 

- Akkor honnan tudjátok, hogy az enyém? - Vontam fel a szemöldököm.

- Egy kicsi cetlire volt felírva a neved a csomag tetején - Magyarázta. - Azt a recepciós levette.

- Hm - Bólintottam összeráncolt szemöldökkel. - Oké, köszönöm.

A nő csak bólintott és megfordult, hogy elhagyja a helyiséget. Én továbbra sem vettem le a szemem a kapott csomagról, ami nagyon szúrta a szemem. Elég furcsának találtam, hogy csak egy cetlit hagytak hátra a nevemmel, semmi mást. Közelebb húztam magamhoz a csomagot és felemeltem a szemem elé. Körbeforgattam magam előtt, hátha találok rajta valami írást vagy egy ráragasztott címkét, de semmi. Sem egy cím, sem egy név, sem egy mosolygós fej, még rárajzolva sem volt semmi. Letettem magam elé az asztalra és lassan elkezdtem kibontani a szépen hajtogatott csomagolást. Lefejtettem a szép színű, mélybordó papírhalmot és elém tárult egy kisebb dobozka. Felvontam a szemöldököm és grimaszoltam egyet, miközben azt is körbe forgattam egyszer, hátha azon lesz valami, de a fehér kartonon sem volt egy fikarcnyi tollvonás sem. Kipattintottam a tetejét lezáró kis darabot és felnyitottam a tetejét. Felvontam a szemöldököm és kihalásztam a kis karkötőt, ami a dobozban rejtőzött. Három ujjam köré ejtve emeltem fel és vettem szemügyre az ijesztően szép darabot. A fekete gyöngyök egyszerű sora és a közéjük rejtett pár arany gyöngyöcske szépen csillogott az új állapotában. A jelkép pedig a sorok között ijesztően csillogott rám, mégis szép elegyet alkotott a karkötő többi részével. Vajon ki küldhette?

Felcsúsztattam a bal csuklómra és körbeforgattam magam előtt az ékszert ott is. Kicsit csúszkált a vékony kezemet, de nagyon szép volt. Biztos valamelyik talpnyaló már megint, aki be akar vágódni nálam vagy a nevelőapámnál. Bár általában virágcsokrokat kapok meg nyálas üzeneteket és gratulációkat, még sosem kaptam ilyen ijesztő karkötőt. Ráadásul cím és név nélkül, hiszen így esélyem sincs megtalálni a titkos küldöncöt. Mindegy, nem foglalkoztam vele, jobban izgatott a karkötőn lévő jel. Azonnal a számítógép okosságához fordultam és rákerestem a jelképekre és jelentésükre. Rengeteg oldalt adott ki a kereső, szinte azt sem tudtam, hol is kezdjem. Végül csak találomra rányomtam az egyik címszóra és végiggörgettem azt az oldalt. Rengeteg szimbólumot felsorolt, képeket tett be, hogy tudjam, miről van szó. Volt ott virág, rengeteg féle kereszt, hal meg betűk által kreált jelképek is. Végül ráleltem erre a képre, ami hasonlított az én karkötőmén lévőhöz.

Hamsa kéz, vagy Fatima keze: „védelmező kéz", „Isten keze"

A "gonosz szem" hiedelem szerint a tehetős, szép, vagy más jó tulajdonságokkal bíró emberek irigységet váltanak ki másokból, akik akaratukon kívül megátkozzák őket. A magyar "szemmel verés" is erre utal. Így sok helyen szimbólumokat használnak, amelyek elhárítják a gonosz szemet, vagy visszaverik azt az átkozóra. Ilyen például a Fatima keze is: közel-keleti eredetű, általános védelmező jelkép.
Eredeti arab neve "Hamsa" ( ="ötszörös"). A nyugati kultúrában gyakrabban a Fatima keze elnevezést használják. (Fatima - Mohamed próféta lánya volt)

Azokon a területeken, ahol talizmánként használják a Fatima kezét, ott vagy általános védelmi szimbólumként (a "védelmező kéz", "Isten keze"), vagy kifejezetten a gonosz szem ellen hordják ékszerként, festik ajtókra, ill. járművekre.

Hát, ez érdekes. Grimaszoltam egyet és megvontam a vállamat. Mindegy, legalább van valami, ami megvéd a gonosztól, állítólag. Bezártam a kereső ablakot és visszamásztam a munka világába.

-------

- Most vetted? - Kérdezte az egyik barátnőm este, amikor leültünk egy bárpulthoz iszogatni négyen-öten.

A kezemre mutatott, aztán megsimogatta a gyöngyöket a karkötőn. Én csak megingattam a fejem és kortyoltam egyet a szokásos, gyümölcsös koktélomból.

- Kaptam - Feleltem és ránéztem az aznap kapott, aprócska ékszerre.

- Kitől? - Vigyorodott el, miközben megvonogatta a szemöldökét.

- Nem tudom - Rántottam meg újból a vállamat. - Bedobták a céghez név nélkül.

- Hm - Sóhajtott egyet a lány. - Mindegy, igyunk!

És ez általában így ment. Bármikor el tudtam menni velük bárhová, de egy értelmes mondatot nem lehetett velük megbeszélni. Néha már elgondolkodtam, hogy vannak e egyáltalán barátaim, hiszen nyilván nem vagyok egyedül, mégis úgy érzem. Senkivel nem tudok beszélgetni a problémáimról vagy a kétségeimről, csak az itallapról és a bárpultos csávóról. Tartós barátságok.

*JiYong POV*

- Minek adtad neki azt az izét? - Kérdezte Mina, az egyik éjszakai partnerem, aki éppen az ágyamban feküdt, amíg én öltöztem.

- Mi közöd van hozzá? - Kérdeztem közönyös hangon.

A lány megfordult az ágyneműben és az oldalára gurult. Meztelen teste már taszított, szinte alig akartam hozzá érni, de amíg nem volt más, addig tökéletesen jól jött nekem. Grimaszolva elfordultam és a hátamat mutattam neki, miközben az övemet kapcsoltam be éppen.

- Kwon baba - Nyávogta azt a rémesen idegesítő becenevet, amit adott nekem.

Felmorrantam és csak a fejemet felé fordítva néztem rá. Közben a pólómat szorongattam a kezemben, hogy inkább azt nyomorgassam, mint a lány nyakát.

- Ha még egyszer így nevezel, esküszöm, hogy felégetlek - Dörmögtem halkan, mégis elég érthetően.

A lány megértette, hiszen láthatóan nyelt egyet és aprót bólintott. Arcáról letörlődött az arrogáns és elégedett mosolya, helyét pedig az egyhangúság és a megbántódottság vette át, amit magasról leszartam. Áthúztam a fejemen a pólót és kényelmesen átbújtattam az ujjaimat a lukakon.

- Főzök egy kávét - Közöltem vele. - Mire visszajövök, ne legyél itt!

Meg sem vártam a válaszát csak fogtam magam és kisétáltam a szobámból, nyitva hagyva magam mögött az ajtót, hogy a lány kényelmesen és gond nélkül távozhasson. Már nagyon idegesített, de voltak szükségleteim, amiknek a kielégítésére tökéletesen jól jött. Ha nem szólalt meg közben, még élveztem is. Amióta itt van lent és először lefektettem, azt hiszi, hogy nagyon szerelmes vagyok belé és akarok valamit. Pedig rohadtul csak az intim szférámba kell, nem az életembe. 

Ami a karkötőt illeti... kényszert éreztem afelé, hogy elküldjem azt a darabot Yuri munkahelyére neki. Ha majd meglátja, hogy az a 'védelmező' darab nem ijeszt el engem, akkor egyrészt talán nem fogja azt gondolni, hogy gonosz vagyok, másrészt pedig jobban érzem magam, ha látok rajta valamit, ami az enyém, vagyis tőlem van. Meg kellett őt szereznem, így vagy úgy. Már nem volt sok időm hátra...