Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

41.

- Szóval a pasid vagyok? - Kérdezte mosolyogva JiYong, miközben már az utat szeltük hazafelé.

Hátradöntöttem a fejem az ülésen és felnevettem. Az arcomat a tenyerembe temettem és kicsit kellemetlenül éreztem magam. Ez nagyon úgy jött ki, mint egy szerencsétlen próbálkozás arra, hogy megszerezzem magamnak, mert adta a lehetőség. Ennél már csak az lett volna szánalmasabb, hogy ha azt csinálom, mint a gyerekek, hogy leírom neki üzenetben, hogy tetszik és vele akarok lenni, de aztán megijedek és küldök még egy üzenetet, hogy 'bocsi, nem neked akartam'. Gyerekes.

- Kösz, hogy megmentettél - Nevettem még mindig, kicsit terelve a témát. - Azt hittem, hogy egész éjszaka a seggemben lesz.

- Legyek én egész éjszaka a seggedben? - Nézett rám mosolyogva.

- Fúj, JiYong! - Ütöttem meg, elég erősen ahhoz, hogy megérezze, mégsem túl erősen, hogy zavarjam a vezetésben.

A férfi csak halkan és mély hangon felnevetett, de nem szólt semmit. Én is elengedtem magam és kényelmesen belesüllyedtem az ülésbe.

- Elég rövid volt az éjszaka - Sóhajtottam egyet.

Éppen, hogy megérkeztünk, ittunk egy-egy italt, de szerintem alig maradhattunk egy órát, amíg meg nem történt ez a kis tapadós férfi incidens. Maradhattunk volna még, de gondolom JiYong ennyitől is a plafonon volt már, hiszen nem igazán tudja kontrollálni a benne lévő tüzet, na meg nekem sem volt túl sok kedvem hozzá. Nem tudom, mi történt, hiszen pár hónapja még elfelejtettem volna és ugyanúgy táncoltam volna hajnalig, amíg a lábam majd leszakad és akkor vadásztam volna valakit, hogy hazavigyen magához egy estére, akár egy kóbor kiscicát, aki reggelre eltűnik. De JiYong sokkal jobb programnak tűnt az estére, bár még nem volt szó róla, hogy bármi lesz, az ilyen alkalmakat, amikor este együtt voltunk vagy együtt töltöttünk egy kis időt, mindig megragadtuk.

- Legyen hosszabb? - Kérdezte JiYong és egy pillanatra felém fordult a vezetésből.

Felé gördítettem a fejem a háttámlán és biccentettem egyet neki, hogy legyen, de kíváncsian várom az ajánlatait.

- Mi a terved? - Kérdeztem rá szóban is, mert nem voltam benne biztos, hogy látta a bólintásomat, mielőtt újra az útra koncentrált volna.

- Van egy pár - Mosolyodott el kacéran és befordult az utcámba. - Először is, éhes vagyok.

Megforgattam a szemem és felkuncogtam.

- Menjünk el enni vagy otthon eszel? - Egy kicsit kikerekedtek a szemeim a saját mondatomra.

Mióta kezelem én ezt úgy, mintha JiYong otthona is lenne? Miért nem kérdeztem úgy, hogy 'nálam'? Megingattam a fejem és vettem egy mély levegőt, aztán egy sóhajtás kíséretében kifújtam azt.

- Otthon - Választotta a lehetőséget, szintén azzal a szóval, amivel a sajátjának mondta a lakásomat. - Nincs kedvem elmenni sehová és így gyorsabban jutok desszerthez is - Váltott át a szókimondó stílusába, amibe egy kicsit belepirultam, ahogy tudtam olvasni a sorok között és megtaláltam saját magamat, mint desszert.

- Oké - Egyeztem bele azonnal, hiszen nekem sem volt kedvem sétálgatni vagy beülni valahová, ráadásul az utána következő programunk is kifejezetten tetszett.

JiYong egy bólintással lezárta a témát és bekanyarodott a ház elé, ahol laktam. Vagy laktunk. Már nem is tudtam, szinte több időt töltött nálam, mint a saját otthonában. Kicsit olyan érzés volt, mintha össze költöztünk volna már, vagy szobatársak lettünk volna.

------------

*JiYong POV*

Miután én is ledobáltam magamról mindent, felmásztam az ágyra négykézláb. Yuri már tudta, hogyan kell várni engem, ezért előzékenyen szétnyitotta a lábait, hogy kényelmesen és könnyedén tudjak betérdelni közéjük. Kezeimmel a feje két oldalára támaszkodtam és nem akartam várni, ilyenkor a francba kívántam a gyengéd és az illedelmes oldalamat. Azonnal lehajoltam és szinte rávágtam a számat az övére, ahogy csókolni kezdtem. Közben szépen leereszkedtem rá és ráengedtem a testsúlyomat a lányra. Élveztem, ahogy a mellei a mellkasomnak nyomódtak és még inkább akkor, amikor mély levegőt vett. Tetszett, ahogy máris homorította a hátát, pedig még semmit nem csináltam, csak elindítottam a kezeimet az oldalán, hogy minél hamarabb érezhessem őt. Egy élmény volt tapasztalni minden kis rezdülését és reakcióját, amit én váltottam ki belőle és amiket miattam csinált. 

Yuri a csókba sóhajtott, mikor az ujjaim bebarangolták az egész oldalát és finoman a hasát is, míg végül el nem értek a céljukhoz. Elengedtem az ajkait egy pillanatra, hogy mély levegőkhöz jusson a munkámra, nem igazán szerettem volna, ha ott fullad meg alattam. Közben végig őt néztem, közelről figyeltem a szemhéjának a rebbenését, ahogy le akart csukódni az élvezetre, de közben tartotta is az én pillámmal a kapcsolatot. Néztem, ahogy a fogai közé vette az alsó ajkát, hogy egy nagyobb nyögést után kicsit visszafogja magát. Figyeltem az apró grimaszait, amiket az öröm torzított az arcizmaira, még intenzívebbé téve ezzel az alattam vonagló lány gyönyörű látványát. A hajamba markolt és finoman megtaszította a tincseimet, némán jelezve nekem, hogy elég volt a levegőből, kéri vissza a számat. Mosolyogva adtam eleget a kérésének és visszahajoltam egy újabb vad, éhes csókra, hogy megnedvesítsem a nagy sóhajoktól kiszáradt száját.