Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

18.

Csak néztem, ahogy a fogai közé szorított cigaretta lassan elég, ahogy már egy ideje nem hamuzta le a szálat. Nem igazán csíptem ezt a bűzrudat, igazából még undorodtam is tőle, hiszen egyszer volt alkalmam megcsókolni egy pasik cigizés után és majdnem elhánytam magam ettől a kesernyés, nikotinos íztől. De ahogy az ő telt ajkai között lógott a cigaretta, vagy ahogy a hosszú, erős ujjai fogták közre azt, teljesen már élmény volt. Valahogy annyira elegánsan csinálta, annyira kifinomultan, egyáltalán nem hasonlított azokra, akik csak divatból, proli módon dohányoznak.

- Sosem érezted még, hogy rossz, amit csinálsz? - Kérdeztem és immáron a tiszta, hígítatlan alkoholba kortyoltam bele, ami igenis jól hatott az idegrendszeremre, és kellett is neki.

- Babám - Nevetett fel, miközben egy becézést használt.

Felém fordult és eldobta a cigarettáját, aznap már a másodikat, amíg beszélgettünk. Féloldalas mosolya csinosan, mégis gonoszul villogott az arcán. Ujjai között lóbált poharát meglötykölte, hogy kissé elkeverje az olvadt jég és az aranyló alkohol elegyét, aztán belekortyolt egyet.

- Ha erre születsz, neked ez nem rossz - Magyarázta. - Ez olyan, mintha neked a munka kellene, hogy rossz legyen. Valami, amit minden nap csinálsz. Vagy elítélendő az evés.

- Mhm - Bólintottam. - Értem.

Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy a következő kérdést fel merjem e tenni vagy sem. Annyira bántónak hangzott, de mostanra már valójában gőzöm sem volt, hogy JiYong-nak lehet e egyáltalán valami bántó. Annyira hétköznapian kezeli ezt az egész pokol ügyet, persze ott él, de akkor is. Nekem ez annyira furcsa. A mindennapi szenvedés és ez a teljes káosz. Nem tudtam elképzelni, hogy a lábam alatt valahol egy ugyanilyen város van, ahol ugyanúgy dolgoznak az emberek és ugyanúgy élik a mindennapjukat, ahogy mi is. 

- Vannak egyáltalán érzéseitek? - Kérdeztem meg végül.

JiYong felvonta a szemöldökét, ahogy felém fordult. Meglötyögtette a szájában lévő Whiskey-t, aztán ugyanolyan kérdő tekintettel meredt rám továbbra is. Megköszörültem a torkom és átgondoltam, hogy talán egy kicsit udvariatlanul és bunkón csúszott ki a számon ez a kérdés.

- Úgy értem, ha nem bántok meg semmit - Magyaráztam. - Nem érzitek, hogy rossz, nincs bűntudatotok..

- Ezeket csak azért nem érezzük, mert nekünk ez a mindennapos - Magyarázta meglepően könnyed hangsúllyal. - Te sem érzel bűntudatod, amiért bevásároltál és nincs lelkiismeret furdalásod egy munkanap után.

Bólogattam, ahogy már sokadjára hozta fel érvként az e világi dolgokat és állította párhuzamba az ottani történésekkel.

- De attól még nem vagyunk anti emocionális seggfejek - Fejezte be egy kicsit keményebb hanggal, hogy megválaszolja a kérdésemet, miszerint vannak e érzéseik.

- Ugyanúgy tudsz hiányolni valakit? - Kérdeztem, tovább feszegetve a kérdést. - Szeretni vagy vágyakozni?

- Yuri-yah - Becézett le egy sóhajtás kíséretében. 

Nyeltem egyet, ahogy felnéztem rá. Szemei sötétek voltak, korom feketék és egy kis szikra gyúlt bennük, ahogy mélyebben fogva tartották a tekintetemet. Elnyíltak az ajkait, ahogy elbambultam és magával ragadott a szénfekete írisz és a benne lobogó tűz.

- Ha nem lenne bennem vágy, nem akarnék szexelni folyamatosan - Kezdte el a magyarázatát, mire kicsit kizökkentem a szemeiből. 

Arcára egy halvány, önelégült mosoly került, ahogy mesélt.

- Hiányolhatok valakit, de lehet, hogy nem mutatom ki annyira, mert nem olyan a természetem - Folytatta. - És igen, tudok szeretni is. Lehet, hogy nem úgy, ahogy idefent gondoljátok a szeretetet vagy a szerelmet, de képes vagyok rá.

Bólintottam egyet, hogy megértettem, de továbbra sem vettem le róla a szemeimet.

- Voltál már szerelmes? - Kérdeztem, magamat is meglepve, hiszen nem akartam ezt kiejteni a számon.

- Nem - Válaszolt szinte azonnal JiYong.

Bólintottam és nem firtattam tovább a kérdést.

- És te? - Ő mégsem hagyta annyiban és visszakérdezett.

Elgondolkodtam, ahogy eszembe jutott az a csekélyke szám, ami a kapcsolataimat jelentette számomra. Elhúztam a számat és megingattam a fejem.

- Én sem - Sóhajtottam és egy újabbat kortyoltam az alkoholból.

Pár másodperces csend telepedett ránk, ahogy mind a ketten a gondolatainkba mélyedtünk. Nekem, úgy éreztem, hogy nem lenne elég egy hét sem, hogy szépen, lassan megemésszem a hallottakat, úgy, hogy közben nem dolgozom, csak itthon, csendben  agyalok reggeltől estig. JiYong pedig csak komótosan kortyolgatta az italát, miközben a másik kezében lévő cigarettás dobozzal játszott, az ujjai között forgatta vagy éppen a tetejét pattintgatta ki és zárta be.

- Hány éves vagy? - Kérdeztem végül.

- Huszonnyolc - Felelt.

- Igazi huszonnyolc? - Kérdeztem vissza.

JiYong halkan felnevetett és bólintott egyet.

- Nem vagyok mesebeli vámpír, hogy négyezer éves legyek - Közölte, aztán oldalra fordult, hogy megmutassa a széles mosolyát, hogy milyen jót derül rajtam.

- Odalent nem áll meg az idő? - Kérdeztem meg bután. - Úgy értem az oda születetteknek vagy ilyesmi.

- Csak egy esetben - Mondta és egy újabbat kortyolt. 

Felkaptam a fejem és felvont szemöldökkel néztem rá, hogy folytassa, ha már elkezdte.

- Csak az "uralkodó dinasztia" - Rajzolta a macskakörmöket a levegőbe a szabad ujjaival- Tudja ezt megtenni.

- Hogyan? - Kíváncsiskodtam.

- Ha megtalálják az igazit - Közölte könnyelműen. 

Nem kérdeztem többet, csak magamba roskadva indult útnak a sok, hallott infó, hogy az agyamba vergődje magát és valamelyest sikerüljön elfogadnom, hogy ezt ugyan már tényleg nem álmodtam, ez a valóság és ez tényleg megtörtént.