Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

35.

Reggel elég fáradtan ébredtem, ugyanis emlékeim szerint már hajnal kettő volt, mire befejeztük JiYong-gal az éjszakai erőpróbánkat. Most meg máris csipog az a nyamvadt óra, hogy jelezze nekem, ideje kikászálódni az ágyból és munkába menni.

- Kapcsold már ki azt a szart! - Hallottam meg egy morgós, rekedtes hangot mögülem.

Rendesen ugrottam egyet a takaróhalmomba gyömöszölődve, ahogy nem számítottam semmi ilyesmire, ugyanis egyedül lakom, JiYong meg rendszerint elmegy, mielőtt felkelnék, hogy valóban egy éjszakás buli hangulata legyen, ne pedig kapcsolat szaga. Vettem egy mély levegőt és grimaszoltam egyet, ahogy realizálódott bennem, hogy nem vagyok életveszélyben, csak a férfi fekszik mellettem. Elmosolyodtam és megingattam a fejem, ahogy végignéztem rajta. A hasán feküdt, mind a két kezével a feje alatt támaszkodva, ezért az izmai szépen kirajzolódtak előttem, akárcsak a tintával rajzolt minták a bőrén. Nem tudtam belőle túl sokat kivenni a takaró miatt, de nem is volt itt az ideje, hogy megcsodáljam őket. Rámarkoltam a kispárnámra és egy jókorát sóztam vele a pihegő JiYong fejére. 

- Megijesztettél, te idióta - Morogtam kelletlenül és fáradtan.

Visszafordultam és lenyomtam az ébresztőórám tetejét, hogy végre tényleg elhaljon a csipogó, idegesítő hang. JiYong csak dörmögött egyet a tettemre és kedvtelenül a hátára gurult, a kezében tartva a párnámat.

- Mit keresel még itt? - Kérdeztem tőle és inkább felálltam, mielőtt visszadobta volna a kispárnát és valószínűleg nekem jobban fájt volna, tekintve az erőviszonyainkat.

- Mire számítottál? - Kérdezett vissza és sóhajtott egyet álmosan.

- Hogy elmész - Közöltem vele.

- Nem aludtam ki magam - Morogta komoran.

Halkan felnevettem, de nem szóltam semmit. Inkább a fürdőszobámba sétáltam, hogy megejtsek egy frissítő és tisztító zuhanyt, mielőtt felöltöznék a munkába.

*JiYong POV*

Tudom, hogy mennem kellett volna, hiszen nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy maradjak estére, reggel együtt keljünk vagy bármi hasonló. De annyira jó volt az éjszaka, egyszerűen túlságosan elfáradtam és élveztem, hogy itt maradhattam. És már megint zöldségeket beszélek. Nem szabad engednem magamnak, hogy ilyeneken járjon a fejem, még akkor sem, ha valóban jónak találtam az éjszakát, ha valóban jó volt Yuri-val aludni és valóban kellemes volt felkelni mellette még akkor is, ha erre a rohadt idegesítő csipogásra tettük is. Nagyon nem lesz ez így jó, én mondom magamnak. Ha már másra nem, legalább magamra hallgathatnék, de úgy tűnik, hogy annyira makacs vagyok, hogy magamat is megtagadom. 

A másik oldalamra gördültem, ahol eddig a lány feküdt és vettem egy mély levegőt, aztán lassan kifújtam azt. Lehunytam a szemeimet és nagyon álmosnak éreztem még magamat, de tudtam, hogy úgysem aludhatok tovább. El kell mennem innen vagy most, vagy pedig akkor, amikor Yuri megy dolgozni, hiszen csak nem hagyhat egyedül a házban, akkor sem ha, kulcs nélkül is be tudok jönni a pokolból. De neki ezt nem kell tudnia. Inkább megvárom, amíg ő is elmegy, még nincs kedvem kikelni innen. Annyira jó feküdni azok után, hogy hajnalig szívtuk egymás energiáját és nem is akárhogy. Hihetetlen ez a lány, pedig ki se néztem volna belőle. Azt hittem, hogy ha másodjára is lefektetem, már nem mutat semmi újat és elfelejthetem úgy, ahogy van, de tévedtem. Ha lehet, még jobb volt ez az együttlét, mint a múltkori, ez pedig intő jel lehet számomra, hogy nagyon gyorsan össze kellene szednem magam, hogy még most esetleg elgondolkozhassak azon, hogy ha már nem is fordíthatom vissza ezt az egészet, legalább megtartsam a kettőnk kapcsolatát ilyen szinten.

- Ébresztő, nagyfiú! - Hallottam meg a lány hangját, mire kinyíltak a szemeim.

Yuri egy szál törölközőben masírozott be a szobába a zuhany után. Beállt a szekrénye elé és komótosan válogatni kezdte a ruháit, hogy a divatosabbnál is divatosabb legyen a szerelése és jól nézzen ki a munkában. Hümmögtem egyet és máris éberebbnek éreztem magam a látványtól. 

- Hallottad? - Kérdezte Yuri mosolyogva, mikor végre összeszedte a cuccait.

Felém fordult és az ágy mellé lépett, hogy neki kezdjen az öltözködésnek. Ledobta magáról a törülközőt és immáron teljesen meztelenül állt, alig pár centire tőlem. Azt hiszem, hogy a kezem előbb cselekedett, mint az agyam, ugyanis mire észbe kaptam, az ujjaim máris a combjait simogatták, nekem pedig máris kedvem támadt valami máshoz, ami nem a haza menetel volt. Yuri vett egy mély levegőt és egy halvány görbülettel az arcán félrebiccentette a fejét, miközben lenézett rám. Én elmosolyodtam és inkább visszahúztam a kezeimet, nehogy a végén még túl romantikusnak érezzem magam és a hátamra gördültem, a fejemmel továbbra is a lány felé fordulva. 

- Hallottam - Közöltem vele, válaszolva a kérdésére.

Yuri felvette a bugyiját és megvonta a szemöldökét.

- Akkor? - Kérdezett még egyszer. - Öltözöl?

- Hm - Adtam a választ egy hümmögés kíséretében és felültem az ágyon. Előre hajoltam és a takaró így leesett a derekamig, teljesen felfedve a felsőtestemet, nem mintha ezek után bármi szégyenlősködni valónk lett volna egymás előtt. Bírtam, hogy ő sem játssza a szende szüzet és bevállalja magát. Lekönyököltem a felhúzott lábaimra és a tenyerembe fektettem a fejem, hogy úgy nézzem tovább a lányt. Már a melltartója is a helyén volt és hátat fordított nekem, hogy dezodort használjon. Lenéztem a fenekére és hangosan sóhajtottam egyet.

- Örülök, hogy tetszem, de öltözhetnél már - Mondta Yuri és azzal vissza is fordult, hogy a szoknyáját varázsolja magára. - Rosszabb vagy, mint egy gyerek.

Megvontam a vállam és nem érdekelt.

- Ne várd, hogy jó legyek - Közöltem unottan és fáradtan. - Ördög vagyok.

- Tudom - Sóhajtott egyet Yuri. - Különben nem lennél már itt.

- Miért nem? - Kérdeztem és egy kacér mosolyra húztam a számat.

- Mert ha nem lennél az, aki, már rég kirúgtalak volna - Tájékoztatott egy önelégült mosollyal és magára dobta a fehér, apró kék mintákkal díszített ingét. 

- De kellesz nekem - Mondtam  már sokadjára.

- Mert volt egy gyökér ősöm - Bólintott, miközben gombolta a felsőjét.

Bólintottam én is, de közben elgondolkodtam. Valóban csak ezért kell nekem? És tényleg kidobna, ha nem lennék pokoli teremtmény? Kedvel már vagy csak a szexpajtásának tart? A végén nehogy fordítva süljön el ez az egész és másféle érzelemhullámok legyenek úrrá kettőnkön, csak éppen a rossz személy iránt. Nem nekem kell megkedvelnem őt, hanem neki engem, és jelenleg akármilyen profi vagyok a manipuláció és a rejtegetés felismerésében, nem tudnám eldönteni, hogy kedvel e vagy sem.