Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

44.

Még egyszer megkevertem a zöldségeket, aztán elzártam a gázt a rotyogó ebéd alatt. Leütögettem a fakanalat az edény oldalán, hogy amíg átrepítem a mosogatóig, ne csöpögtessek össze mindent. Lenyaltam az ujjamra esett kis szószt és visszatáncoltam a sütőből nemrég kiszedett tepsiig, hogy a megfűszerezett, sajttal leszórt husit tányérra pakoljam.

- JiYong! - Kiáltottam a nevet.

- Hm? - Hümmögött bele a fülembe közvetlen közelről.

Hideg futott végig az egész testemen és fejre borítottam egy hússzeletet, annyira összerezzentem a nem várt közelségétől. Sóhajtottam egyet és megingattam a fejem.

- Mióta vagy itt, te jó isten? - Nevettem fel halkan, miközben tovább pakolásztam a finom illatot árasztó szeleteket két külön tányérra.

- Egy ideje - Válaszolt. - Unatkoztam.

- Nem néztél filmet? - Kérdeztem és arrébb toltam mind a két tálat, hogy a gőzölgő, párolt zöldségekből kanalazzak két nagy hegyet ebéd gyanánt.

- Mm - Ingatta a fejét nemlegesen JiYong.

Kilépett mögülem és a pultra támaszkodott az egyik kezével, miközben engem figyelt. Gondosan kiadagoltam a kupacokat és felvettem a két adagot. Az egyiket felé nyújtottam, mire egy mosollyal az arcán azonnal kikapta a kezéből. 

- A nappaliban eszünk? - Kérdezte, de meg sem várva a válaszomat már el is indult.

- Aha - Válaszoltam nevetve, mikor utána néztem.

Kikaptam két villát a fiókból és utána eredtem. Otthonosabban mozog nálam, mint én. Nem tudtam, hogy örüljek e neki, mindenesetre nem bántam. Ha valóban komolyan gondolta ezt a kapcsolat témát, hozzá kellett, hogy szokjak, hogy itt fog rostokolni. Nem, mintha eddig keveset lett volna nálam, hogy nem voltunk egy pár, de mindegy. 

A reggeli fürdőzést követően még rákérdezett egyszer a hálószobában, hogy gondolkodtam e rajta, de nemet mondat neki és eltereltem a témát. Azt mondtam, hogy először öltözzünk fel, utána megbeszéljük. Egyből lejöttem ebédet csinálni, JiYong pedig jött utánam és bár nem mondott semmit, szavak nélkül is értettem és kérdés nélkül feleltem azt, hogy majd ebéd után, most hagyjon főzni. És mindjárt itt van ebéd után, tovább pedig igazából nem halogathatom. Nincs több kifogásom, nincs dolgom a nap hátra lévő részében szombat gyanánt, de még holnap sincs egy fikarcnyi tervem sem. Már nem is tudtam, minek húzom, egyszer úgyis kell beszélnünk róla. Féltem egy kicsit, de nem tudom, hogy mitől. Talán magától a tudattól, hogy JiYong a pokolból jött, szó szerint. Egyáltalán nem vagyunk egy súlycsoport, de még azonos világból se jöttünk. Féltem attól, amit találok a felszín alatt, ha valóban beleugrok ebbe az egészbe és igent mondok erre a dologra. Furcsállottam a kedvességét és a figyelmességét és nem tudtam eldönteni, hogy ez igaz lehet e a Pokol hercegére vagy valami csúnya, ocsmány tréfát űz velem. Féltem, hogy belesétálok egy nagyon szépen megtervezett és felállított csapdába, amit már hónapok óta tol előttem és én észre se vettem a veszélyt. Féltem, hogy az életemmel játszok, de közben magasról tettem rá, amikor vele voltam. Tudtam normálisan gondolkodni, de ahogy ki kellett mondanom neki, azonnal átkattant az agyam és gondolkodás nélkül mondtam az ellenkezőjét a józan eszemnek. Ha nem lennék tudatában annak, hogy ki is ő valójában, azonnal ugrottam volna a felvetésre, hogy a barátnője legyek. Hiszen helyes volt, piszkosul. Kifogástalan bőre volt, észveszejtő mosolya, sötét és rabul ejtő szemei, csodásan ívelt ajkai, amik annyira ízletesek voltak, hogy amikor csak megnyaltam a sajátomat, máris eszembe juttatta JiYong csókjait. A teste pusztítóan dögös volt a maga tetovált bájával és az izmos korrektúráival. A stílusa, a haja, a hangja, a beszélőkéje, mind tökéletes volt, már-már túlzottan jó ahhoz, hogy elhiggyem, valóban kellek neki én.