Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

15.

Arra ébredtem fel, hogy szomjas vagyok. Lerúgtam magamról a takarót és felemeltem a kezeimet, hogy megdörzsöljem a szememet. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam azt, ahogy levágtam magam mellé a karjaimat. A plafonra vezettem a tekintetem és megingattam a fejem.

- Csak álmodtam - Sóhajtottam és megkönnyebbülten elmosolyodtam.

Hogy a fenébe történhetne meg ilyen a valóságban, végül is? JiYong-ot nem láttam több, mint három vagy négy hete, már nem is tudom, talán volt az több, mint egy hónapja is. Miért pont akkor jelenne meg, amikor a nevelőapám ott van és pont akkor, amikor megüt? Ráadásul a nevelőapám soha a büdös életbe nem menne ki a temetőbe, hogy akár csak ránézzen anyám sírjára. Milyen buta álom!

Felültem az ágyamban és vártam, amíg annyira felkelek a fáradtságomból, hogy már biztos lábakon állva tudtam megindulni. Ránéztem addig az éjjeliszekrényemen lévő órámra, ami 6 óra ötvenet mutatott. Szuper, tíz perccel az ébresztőm előtt keltem. Mindegy, legalább kényelmesen meg tudok kávézni és elkészülni. Lassan elbattyogtam a fürdőszobáig, mert úgy éreztem, menten bepisilek, ha most azonnal nem végzem el a dolgomat. Ha már ott voltam, akkor meg is fésülködtem és a hosszú, sötét hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam. Már hajat kellene mosnom, de annyira nincs kedvem hozzá. Inkább tévézek vagy csak elmegyek a lányokkal iszogatni és sajnos mindig kevés időm marad éjszaka, na meg fáradt is vagyok már, ezért sajnos mindig elmarad a hajmosás. Sajnos. Utálok hajat mosni.

A sminkemmel egyenlőre nem törődtem, először inni akartam, mert már a kiszáradás fenyegetett, aztán kávézni egy kiadósat, felöltözni és majd legutoljára jöhet a smink.

---

Dallamosan kopogtam a tollammal az íróasztalomon, miközben olvastam egy hivatalos iratot. Semmi kedvem nem volt más emberek nyaralását megtervezni és nyolcvanezer különböző szállodát felhívni úgy, hogy aztán még egyszer végignézzem a kapott ajánlatokat, megállapítsam, hogy melyikből jön nekünk be a legtöbb nyereség, aztán visszahívni vagy visszaírni az összes szállodának, hogy mégsem kell vagy éppen kell az ajánlat. Isteni egy munka, de legalább nem hajtom magam agyon a fizetésemért.

- Yuri - Hallottam meg a nevemet.

Felkaptam a fejem és felvontam a szemöldökömet, jelezve az ajtóban álló nőnek, hogy figyelek. Ő csak elmosolyodott és feltartotta a telefonját, jelezve nekem, hogy hívásom van.

- Kettes - Tájékoztatott a vonalról, amelyiket kapcsolták nekem az illetőt, aki keres.

Bólintottam, azzal a nő ki is ment és behúzta maga mögött az ajtót. Mindenki tudja, hogy amikor telefonálok, nem kell becsukni az ajtót, de legalább valamennyire behajtani nem árt, hogy ne halljanak olyan beszélgetéseket, amik esetleg nem rájuk tartoznak. Felemeltem a vonalat telefon kagylóját és benyomtam a kettes gombot, ahogy azt mondta a kolléganőm. Kényelmesen hátradőltem a forgószékemben és vártam, hogy átkapcsoljon a vonalra.

- Park Yuri, tessék - Mondtam unottan, ahogy már aznap századjára mutatkoztam be.

- Kwon JiYong - Mutatkozott be a mély, ismerős hang a vonalban.

Kikerekedtek a szemeim és előre dőltem a székemben. Nyeltem egyet és az asztalomra támaszkodtam le, hogy megtartsam magam.

- Honnan tudod, hogy hol dolgozom? - Kérdezem.

- Küldtem már neked csomagot is, Yuri - Közölte a tényeket egyhangúan. - Mondtam már, hogy senki előtt nem titok az egyik legnagyobb cég címe és telefonszáma.

- Hm - Bólintottam, bár inkább csak magamnak. - Mit akarsz?

Egy pillanatnyi csend telepedett kettőnk közé, ahogy csak a férfi légzését hallottam, majd egy kisebb nevetés félét.

- Hogy mit akarok, az egy dolog - Mondta végül. - Hogy miért hívtalak, az pedig egy másik.

Megforgattam a szemem. Tipikus rossz fiús duma.

- Nem jön be ez a fajta duma - Tájékoztattam egyhangúan. 

- Nem is hiszem, hogy szükségem lenne ilyenekre ahhoz, hogy elérjem, amit akarok - Válaszolt.

Sóhajtottam egyet és két ujjammal megdörzsöltem az orrnyergemet.

- Nincs időm, JiYong, dolgozom - Morogtam türelmetlenül. - Mondd, miért hívtál, amikor már hetek óta nem láttalak.

- Csak nem hiányzom? - Bár nem láttam, a hangszínéből tökéletesen kivettem azt a féloldalas mosolyát, amit általában az arcán hord.

De.

- JiYong, dolgozom - Sürgettem meg egy kicsit, na meg el akartam terelni a témát.

- Én is - Felelt.

A plafon felé néztem és magamban káromkodtam egyet.

- Leteszem - Tájékoztattam. 

- Úgyse fogod - Mondta magabiztosan.

- Valóban? - Kérdeztem vissza mosolyogva. - Utolsó esély, hogy kinyögd, miért hívtál.

JiYong sóhajtott egyet és szinte magam elé tudtam képzeni a megadó mosolyt, amit halványan villant.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy - Mondta végül.

Meglepődtem a kérdésén, hiszen soha nem szólt még így hozzám. Bár a hangja ugyanolyan mély volt és rekedtes, közönyös és felszínes, mégis a kérdése aranyos volt.

- Jól - Feleltem egyszerűen, hiszen nem tudtam hirtelen, mit is mondhatnék. - Miért? Mi történt?

- Mi történt? - Kérdezett vissza. - Tegnap elég csúnyán kiütött az a faszkalap a temetőben. Elvesztetted a memóriád?

Sokkot kaptam. Tegnap a temetőben? Kiütött a nevelőapám? De hiszen én azt csak álmodtam. Elnyíltak az ajkaim és még pislogni is elfelejtettem. Nem, az nem lehetett igazi. Még csak a fejem sem fájt, amikor felkeltem. Ösztönösen a halántékomhoz nyúltam és végigsimítottam rajta a kezem. Semmi. Óvatosan megnyomkodtam a területet, mire halkan felszisszentem, mert fájt. Nem, ez tényleg nem lehetett a valóság. Akkor az azt jelentené, hogy JiYong...

- Ott vagy még? - Ébresztett fel a telefonból jövő hang.

- Aha - Nyögtem még mindig tátott szájjal, ahogy egyszerűen az agyam nem tudta feldolgozni a hallottakat.

- Azt hitted, hogy nem volt igazi, ugye? - Kérdezett rá tökéletesen az igazságra.

- Aha - Feleltem megint értelmesen.

Lekönyököltem az asztalra és a tenyerembe hajtottam a homlokomat. Az asztalom lapját kezdtem el nézni, miközben ezerrel pörgött az agyam.

- Azt mondtad, hiszel már nekem - Folytatta tovább.

- Aha - Jött a következő válasz, okosan a számból.

Igazából fel sem fogtam, hogy mit mond, csak hümmögtem a válaszokat.

- Jó veled beszélgetni - Közölte.

- Aha - Feleltem, hogy bebizonyítsam, valóban lehet velem teljes értékű társalgást folytatni.

- Akkor most én teszem le - Tájékoztatott.

- Aha - Értettem egyet.

Azzal én is elvettem a kagylót a fülemtől, út közben pedig hallottam már a pittyegő hangot, ami azt jelezte, hogy JiYong is valóban lerakta a készüléket. Immáron a telefontól felszabadult kezemet is az asztalra könyököltettem és mindkét tenyeremben tartottam a fejem. Nem lehet igaz, ez egyszerűen nem lehet igazi. Ilyen nem létezik. A pokol, a démonok meg az efféle hülyeségek olyanok, akár a vámpírok vagy a vérfarkasok. Kitalált filmfogások, semmi más! JiYong... JiYong mégis itt van, hús-vér emberként vagyis már nem is tudom, miként. És tényleg ő az... nem képzelődtem. Akkor sem lehet ez a valóság, nem és nem!