Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

34.

Lehet valaki akkora hülye, hogy az egész végig magában mondogatott dolog ellen cselekszik? Lehet, ugyanis itt vagyok én. A tökéletes példa a balfaszságra, a gyengeségre és a kéjre. Egész éjszaka mást sem akartam, csak iszogatni, aztán hazamenni aludni, ugyanis hétköznap volt és nem is akartam sem sokáig maradni, sem holnap reggel valakinek a lakásáról hazakecmeregni időben, hogy aztán lezuhanyozzak és átöltözzek munkába. Aztán még érjek is be időben, akárhogy én vagyok a főnök és nem érdekel, ha kések. A másik pedig az, hogy miután JiYong kijelentette, hogy az övé vagyok, ugyanis nem feledkezhetek el a régmúltról és az egyik ősöm esküjéről az ördöggel. Szüksége van rám, akar engem, bár gőzöm sem volt, hogy miért pont engem, amikor állítása szerint tele van a pokol dögös, vágyakozó, buja teremtésekkel. Mindegy, nem igazán akartam ellenkezni ellene, főleg azután, ami után bebizonyosodott, hogy elég jó mindenben. Nem csak piszok helyes, jó vele beszélgetni, megvan benne a rossz fiús vonzerő és a titokzatosság, még az ágyban is verhetetlen. Hogy is tudnék tiltakozni ellene, amikor az esetek többségében ő a főnyeremény a lányok kilencven százalékánál? És tessék, itt vagyunk megint, miután egész éjszaka mantráztam, hogy nem lesz semmi közöttünk, el akarom felejteni, nem szabadna az ördöggel cimborálnom és nem is szabadna belefejelnem egy olyan kapcsolatba, ahol elég magától értetődően csak az egyik félnek vannak érzései. 

*JiYong POV*

Izgatottan néztem, ahogy Yuri mereven áll előttem és tiltakozás nélkül fogadja minden mozdulatomat. Beléptünk a hálószobája ajtaján, én meg a lábammal kicsit beljebb löktem azt, hogy mégse legyen tárva-nyitva, akárhogy tudtam, hogy senki más nincs a lakásban. Élvezettel hallgattam a mély lélegzetvételeket és örömmel néztem a hatalmasra domboruló mellkast előttem. Belenéztem a lány sötétbarna szemeibe és egy féloldalas mosolyt villantottam rá, hogy tudja, ma sem tervezek nagyon finom lenni vele, bár ezt nagyon jól tudta. Mind a két kezemet felemeltem a válla fölé és csak egy-egy ujjamat használva, lassan végigsimítottam a bőrén, miközben célirányosan sodortam le a lenge ruha pántjait az útból. A fekete, vékony madzagok engedelmesen görögtek előre az ujjam előtt, aztán le a semmibe. Mivel a tartó pántok elúsztak, Yuri egész ruhája a földre zuhant, majd egy kis karikában fodrozódott össze a lábai körül. Kérés nélkül lépett ki az anyag gyűrűjéből és rúgta arrébb egy kicsivel azt, hogy ne legyen útban. Megnyaltam a számat és nagyon kívánatosnak találtam az öntudatos mozdulatainak és az ártatlan szemeinek a kettősségét. Még egy jó pár óráig tudtam volna ott állni és csak bámulni a szemeibe, ha nem figyelmeztetett volna a feszes nadrágom arra, hogy mire is készültem éppen. Nem is szabadott engednem magamnak azt, hogy nagyon megkedveljem valamelyik részét, mert akkor máris fuccsba dobtam a tervemet. Már így is ellent mondtam magamnak azzal, hogy megint itt vagyok és megint kockáztatom az egész dolgot azzal, hogy egy rohadt vékony kötélen táncolok az érzéseim és a kötelességem között.

*Yuri POV*

Nem tudtam eldönteni, hogy tetszik e vagy sem, amikor ezt csinálja. Annyira áthatóan nézett a szemembe, még egy pillanatig el is hittem, hogy gyengén nyúl hozzám, a következőben pedig a finom simogatásából erőteljes lökés vagy markolás lesz, a gyengéd pillantásból pedig sötét, akaratos tekintet. 

Úgy estem hanyatt az ágyon, akár egy tehetetlen rongybaba, amikor JiYong egy nagyobban lökött rajtam. Megnyaltam az ajkaimat és kényelmesen följebb csúsztam a matracomon, hogy ne kereszteben feküdjek. Közben egy másodpercre sem vettem le a tekintetem a férfiról, aki az ágy végében állt és tartotta velem a szemkontaktust, miközben kigombolta a színes zakóját és elegánsan lecsúsztatta a válláról, majd félre hajította a darabot. Kihúzta a nadrágjába tűrt fekete, virágmintákkal tarkított pólót és egy határozott mozdulattal átemelte a fején az anyagot, felfedve ezzel a kidolgozott testét és az általam nagyon kedvelt varratokat. Sietve kicsattantotta az övét, hogy minél gyorsabban tudjon a lényegre térni, hiszen nem cicázni voltunk ott és nem is érzelmeskedni vagy gyengédnek lenni. Egy valamit akartunk mind a ketten, de azt piszkosul. Szépen lekerült róla a fekete farmerja is, amit egy csuklómozdulattal eleresztett a ruhakupacba, amit az általunk levett textilek alkottak. Már nem szégyenlősködött, nem mintha eddig ez fő erénye lett volna, és az alsónadrágját is letolta magáról, majd kilépett belőle a földön és a lábával rúgta arrébb. Szaporább lett a légzésem, ahogy teljes valójában elém tárult a férfi és átfutott az agyamon a gondolat, hogy mennyire jó volt múltkor is vele együtt lenni, most legalább annyira jó lesz megint, ha nem jobb. 

JiYong felmászott az ágyra és fel sem merészkedett hozzám, azonnal a csókjaival kezdte el behinteni a combomat, mire én a párnába ejtettem a fejemet. Lehunytam a szemem és nem akartam látni semmit, csak élvezni minden egyes mozdulatát, amit csinált velem. Apránként haladt felfelé a kívánós részemhez és minden egyes kis felületemet behintette a csókjaival és  a halovány harapásaival, amik nem fájtak, csak fokozták a feszültséget bennem, hogy tovább szítsák a bombát bennem. Már akkor is képes lettem volna felrobbanni, ha csak megcsókol, pedig azt az éjszaka folyamán már többször is megtette. De így, hogy még tovább is megyünk és izgalmas éjszakákat tolunk magunk előtt, így már szinte elviselhetetlen volt az az érzés, amit épített bennem.