Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

22.

- Hányan tudják, hogy létezel? - Kérdeztem a következő, eszemben felmerülő kérdést.

Újabbat kortyoltam az italból, ami nagyon finomnak bizonyult. JiYong figyelmeztetett, hogy azért, mert csak a gyümölcsöt érzem, az alkoholt pedig nem, többet fogok inni belőle a kelleténél. Nem hallgattam rá és már a negyedik pohárkánál tartottam, míg ő csak a második italát szopogatta, a második cigarettája mellett.

- Otthon mindenki - Nézett rám  olyan ábrázattal, mintha a világ legnagyobb hülyeségét kérdeztem volna.

Legyintettem egyet és megráztam a fejem.

- Nem, nem - Mondtam újra. - Itt - Mutattam előre, hogy a földi életet értettem a kérdésem alatt.

- Ó - Bólintott egyet, ahogy megértette. - Egy - Közölte azoknak a számát, akik tudják, hogy ő maga az ördög.

Felvontam a szemöldököm és kicsit leesett az állam.

- Rajtam kívül? - Kérdeztem még egyet.

JiYong megingatta a fejét, miközben az ajkai közé fogta a füstölgő rudat és egy nagyot szippantott bele.  A cigi vége narancssárgára változott, ahogy beleszívott, aztán vesztett a színéből és már csak szürkés, halvány parazsas végű szál lett. JiYong lélegzett egy jókorát, hogy a tüdejébe küldje az egészségtelen füstöt, majd szépen, komótosan kiengedte onnan az ég felé. Rám nézett és egy halvány görbület lebegett a szája sarkában.

- Veled együtt - Javított ki.

- Én vagyok az egyetlen? - Mutattam magamra egy kicsit meglepődve.

A férfi bólintott egyet, aztán megnyalta a telt ajkait. Lassan lesütötte a szemét és oldalra biccentette a fejét, ahogy végignézett a kényelmesen feltett lábaimon és a kardigánba bugyolált testemen. Én nem szóltam, nem mozdultam, csak egy nagy levegőt vettem és egy elégedett mosollyal néztem a férfire és vártam a tekinteteit, hogy visszaérkezzenek a szemembe. Nem voltam egy szende szűz és ezt nem is tagadtam soha, élveztem, ha tetszem valakinek. Ugyan melyik nő ne lett volna elégedett magával, ha egy helyes pasi felméri magának, végignézi az egész testét vagy közeledik hozzá? Tagadhatja bárki, nem hiszem el, kivéve ha kolostorban nevelkedett és betartja a tízparancsolatot, majd addig nem szexel, amíg össze nem házasodik. Baromság. Nem kell nekünk kapcsolat sem, semmi, csak az, hogy felkeltsük valaki érdeklődését. Nem kell, hogy utána bármi is legyen, de azért szeretjük, ha érdeklődnek utánunk és szeretünk kacérkodni, még akkor is, ha nem lenne szabad vagy nincs további tervünk az illetővel.

JiYong végre visszanézett a szemeimbe és egy olyan fekete pillantást kaptam tőle, amiben szinte elvesztem, mint a fekete lyukban. Arcélei kihegyesedtek, ahogy a kényelmesen hátra döntött fejét egy kicsit oldalra döntötte, hogy rám tudjon nézni. Ajkai kacér mosolyra húzódtak és még egyszer kidugta a nyelvét, hogy megnedvesítse a sötét rózsaszín párnácskákat. 

- Az egyetlen - Válaszolt, szinte búgva a feleletét.

Azonnal végigfutott a karomon a hideg és megint csak nem tudtam a kinti hidegre fogni, főleg úgy, hogy a kevéske alkohol miatt, ami már a testemben volt, kezdett felmelegedni a vérem és egyre kevésbé éreztem az őszi hideget. Én is megnyaltam az ajkaimat és a számhoz emeltem a poharat, hogy egy újabb korty, piros színű löttyel adjak magamnak löketet. Legszívesebben már ágyba vittem volna, de nem tehettem. Rohadtul kívántam őt, de lehet, hogy csak a napok óta hibádzó nemi életem miatt. Viszont tagadhatatlanul vonzónak találtam az arcát, a testét, a titokzatosságát és a másságát is. De éppen ezért tartottam is tőle, akármilyen közvetlenül is viselkedtünk egymással vagy akármilyen lezserül is viszonyultunk egymáshoz. Nem tudhattam, hogy mit rejt ez a gyönyörű csomagolás, hogy mi rejtőzik a tüzes, pokoli belsőben és még azt sem tudtam, vajon ez e az igazi énje. És itt jött megint egy "de", hiszen ez a kettősség is annyira szította a tüzet bennem, hogy meg akartam kapni. Tudtam magamról azt is, hogy akármennyire is vadászom az ilyen könnyű lehetőségekre, azért szeretek játszani is. Amikor azért megyek egy bárba, hogy felcsípjek valakit, akkor persze azonnal belemegyek és nem játszom, de ha ilyen lehetőség adódik, hogy megismerhetem és nem csak először és utoljára találkozunk, miért is ne?

Bólintottam egyet és visszafordultam az utca felé, hogy az érdektelen oldalamat mutassam neki.

- És miért én? - Kérdeztem kissé komolyabb hangszínnel, elrejtve a vágyakozást.

- Sors - Vont vállat lazán a válasza közben.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Most komolyan - Néztem rá megint.

A férfi elmosolyodott és az ég felé fordult, ahogy a fejét a szék támlájára ejtette, miután egy kicsit lejjebb csúszott az ülőkén. Újra a szájához emelte a cigarettáját és beleszívott kettőt, aztán a végét kipöckölte az utcára. Letüdőzte a beszívott mérget és elegánsan elterítette a fehér füstöt maga fölött, ami aztán eggyé vált a levegővel és lassan szerte foszlott.

- Így kellett lennie - Sóhajtott. - Valamikor, több száz éve valamelyik ősöd egyességet kötött a nagyapámmal. Az volt a feltétel, hogy ha esetleg szükségünk lenne valamire innen, akkor az ő ősei közül az éppen élő fogja biztosítani azt - Felém gördítette a fejét a szék támláján és megemelte a szemöldökét, aztán egy kaján vigyor terült el az arcán. - És most te élsz.

Bólogattam, ahogy megpróbáltam befogadni a történetet. Már egyre könnyebben ment, akárcsak egy gyerekkorban hallott esti mese a tündérekről, amit igaznak hittünk. Most ugyanazt játszom el felnőttként, csak egy sötétebb világról hallgatok mesét és valóban el kell hinnem.

- És mire van szükséged? - Kérdeztem rá a sztoriban szereplő egyesség lényegére.

JiYong visszagördítette a fejét és egy pillanatra lehunyta a szemeit. Az ég felé pislogott egyet és anélkül, hogy rám nézett volna, felém nyújtotta az ujját, hogy rám mutasson.

- Rád - Közölte egyszerűen.