Rengeteg barátom van, népszerű vagyok és minden buliban részt veszek. De mindennek semmi értelme, ha nincs kihez hazamennem, ha nincsenek olyan barátaim, akik tényleg közel állnak hozzám és az igazi gondjaimat meg tudom beszélni. És ekkor jött ő, a...
Amikor felébredtem, hihetetlenül kipihenve éreztem magam, pedig a reggeleket gyűlölöm. Általában akármennyit alszom, még egy kicsit mindig rá tudnék húzni, akkor is, ha legalább tizenkét órát szunyókáltam már. Ásítottam egyet és a kezeimet a fejem fölé emeltem, hogy egy hatalmasat nyújtózkodjak. Elgémberedett végtagjaim jólesően húzódtak szét, ahogy megtornáztattam az izmaimat a sok órás egy helyben fekvés után.
- Ne mozogj! - Morogta JiYong valahonnan a kerek ágy másik oldaláról.
Átgördültem a bal oldalamra, hogy szemben legyek a hason fekvő férfival. Szemei még csukva voltak, arcát félig a párnába fúrta, hogy minél sötétebbet csináljon magának. Szőke haja puhán terült szét a huzaton a feje fölött, úgy, mintha a Nap éppen felkelőben lenne ott, alatta. Nem viselt semmilyen pizsamát, csak talán egy alsónadrágot kapott magára, miután az éjszaka a gyors együttlétünk után még kiment a konyhába egy palack vízért. Bár senki nem volt a házban rajtunk kívül, azért mégis csak felkapta magára az aprócska takarót. Felsőteste nem volt teljesen betakarva, így láthattam a fehér bőrét és rajta a számos tetoválását. Megnyaltam a számat és kicsit közelebb férkőztem hozzá, hogy jobban megnézhessem magamnak a mintákat. Bal kezemre rátámasztottam a fejem, jobbomat pedig megemeltem, hogy végigrajzolgassam a tetoválásait. Először a lapockái közé vezettem az ujjaimat, hogy a félbe hagyott béke jelet kontúrozzam át a mutatóujjammal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mm - Sóhajtott egy hangosat JiYong, ahogy végigsimogattam a bőrét.
Elmosolyodtam és egy pillanatra elszakítottam a tekintetem a tetoválásról és lenéztem a férfi arcára. Szemeit lassan nyitogatta, de inkább csukva voltak, csak néha egy-egy pislogás erejéig nyitotta fel a szemhéjait egy kicsit. Száját megnyalta és elhelyezkedett a párnán, hogy kényelmes pózt találjon magának, ha már felvertem az alvásból a mozgásommal és a tapizásommal. Folytattam a túrámat a hátán és a tintával belekarcolt jeleken. Jobb lapockájára vándoroltam, ahol egy rövidke felirat állt. Azt is oda-vissza végigsimítottam és élveztem, ahogy a sima, selymes bőre szinte csusszan az ujjaim alatt.
- Nem akarsz aludni még? - Morogta rekedtesen a párnájába.
Lassan megmozdult és a hátára gurult. Két kezét az arca elé emelte és megdörzsölte a szemeit, hogy valamennyivel éberebbnek érezhesse magát. Ásított egyet és felnyújtotta a kezeit. Mosolyogva bújtam a kinyújtott karjai közé és akár egy szeretetéhes kiscica, a nyakába fúrtam magam és mellé gömbölyödtem. JiYong összezárta a karjait és egy erőtlen, fáradt ölelésbe vont, miközben egy hangosat sóhajtott.
- Nem vagyok álmos - Válaszoltam, a bőrébe motyogva az előző kérdésére.
- Hm - Morgott egyet, ahogy nem erre a válaszra számított, legalábbis nem ezt akarta hallani.
Kicsit engedett az ölelésén, én pedig kievickéltem a nyakából. A mellkasára támaszkodtam és fejemmel az ő arca fölé hajoltam, hogy lelássak rá. JiYong továbbra sem vette el teljesen a kezeit rólam, a takaró alatt lezserül járatta az ujjait és olykor az egész tenyerét a hátamon és a fenekemen. Jóleső borzongás futott végig rajtam az érintésre és egy halvány mosollyal néztem a fekete szemekbe előttem.
- Korán van még - Közölte a férfi, mikor kinézett az órájára.
Én is felnéztem a falra, hogy ellenőrizzem, valóban korán van e, vagy csak a hajnal tíz órási lustaság jött elő rajta.
- Fél nyolc van - Közöltem vele.
- Tudom - Bólintott egyet. - Azért mondom, hogy korán van.
- Kialudtam magam - Mosolyogtam rá szélesebben, tele energiával.
JiYong sóhajtott egyet és egy aprót ütött a fenekemre, hogy jelezze, szálljak le róla. Lassan legurultam a mellkasáról és az ágyra feküdtem. Ő megdörzsölte a szemeit megint és felém fordult.
- Nem vagy fáradt? - Kérdezte és hangja máris éberebbnek tűnt valamivel.
- Mm - Ingattam a fejem nemlegesen.
JiYong megnyalta a száját és szemei cikáztak az enyémek között. Vett egy mély levegőt és kicsit félre biccentette a fejét, amennyire a párna engedte neki.
- Ha azt mondanám, hogy menjünk és fussunk le négy kilométert, akkor kibírnád? - Kérdezte.
Elhúztam a számat, ahogy gondolkodtam. Alapjáraton egy veszettül lusta ember vagyok, a bárokon kívül nem táncoltam, szinte csak az volt a testmozgásom. Munkába is autóval mentem, haza is, vásárolni is, a temetőbe is. Nem szerettem sem céltalanul sétálgatni, sem edzeni, sem pedig futni. Most viszont egy hatalmasat bólintottam a kérdésre.
- Úgy érzem, ja - Feleltem.
- Fasza - Nyögte JiYong és lerúgta magáról a takarót.
- Baj van? - Kérdeztem egy kicsit megilletődve, hiszen még sosem csinált ilyet.
Rosszat mondtam volna? JiYong lassan felállt és felhúzta magára azt a szabadidő alsót, amit tegnap elhajított, mielőtt rám ugrott volna. Felém fordult és egy halvány mosolyt eresztett meg.
- ugye nem szoktál ilyen friss lenni reggelente? - Tett fel egy újabb kérdést, miközben kiszedett egy tiszta pólót a szekrényéből.
- Nem igazán - Grimaszoltam.
- Hm - Bólintott egyet és már teljesen felöltözve állt az ágy mellett.
- JiYong? - Szólítottam meg, hogy megkérdezzem, mi ez a nagy sietség.
Csak nem utál ennyire sportolni, hogy az említésétől is kimenekül a saját szobájából? De csak lehajolt és egy gyors csókot nyomott a számra.
- Nincs baj - Mondta nyugtatólag. - De most meg kell néznem apámat. Azt hiszem, elég erősen haldoklik - Közölte nyugodtan és azzal ki is ment a szobából.
Nekem kikerekedtek a szemeim és meg sem tudtam mozdulni. Nem igazán tudtam összerakni a történteket egy tökéletes puzzle-játékká, hiszen nem találtam az összes szükséges darabot hozzá. Ehelyett csak megrökönyödve ültem fel az ágyban és néztem a becsukódott ajtóra, amin a barátom kiviharzott, itt hagyva engem egy kicsit sem nyugodt lélekkel.
