Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

21.

Megköszörültem a torkomat és pléhpofát erőltettem magamra, hogy ne tűnjön úgy, mintha egész nap arra vártam volna, hogy kettő legyen és JiYong értem jöjjön. Nem is értettem magam, hiszen tudomásom szerint nem voltunk együtt és még csak bele sem szerettem, hogy ennyire várjam a találkozót. Az egyszer biztos volt, hogy piszok jól nézett ki és az egyik olyan személy volt, aki a legtöbbet tudta rólam és a legközelebb állt hozzám. Azért ez is szánalmas, hogy egy olyasvalaki a legjobb barátom, akit alig ismerek és ő is alig ismer engem, mégis ő tudja a legtöbbet rólam.

Összehúztam magamon a szövetkabátomat, ahogy kiléptem a cég üvegajtaján.Nem kellett sokat forgolódnom, hogy meglássam a férfit, ugyanis egyenesen, velem szemben parkolta le a fekete, elég újnak tűnő autóját. A jobb oldali ajtaja nyitva volt és az anyósülésen ülve, lábait kifelé lógatva, könyökeivel azon támaszkodva várakozott rám. Amint megérkeztem, megtorpantam előtte, bár már az ajtótól követett a szemeivel és egy halvány mosollyal a száján várta, hogy odaérjek.

- Én vezetek? - Kérdeztem, utalva arra, hogy ő a rossz oldalon ül.

JiYong felállt és jó szokásához híven zsebre dobta a kezeit. A bőrdzsekije halkan megsurrant, ahogy az ujjai a törzséhez értek, aztán megingatta a fejét.

- Kizárt - Közölte, aztán átsétált a saját felére. 

- Miért? - Tártam szét a karom kérdőn, majd behuppantam az előmelegített, kényelmes ülésre, ahol az előbb még ő tanyázott. 

- Ültem már melletted, amikor vezettél - Válaszolt a kérdésemre.

Ő is beült, bekapcsolta a biztonsági övét és gyújtást adott a kocsira, aztán felém fordult egy kicsit szélesebb mosollyal, mint amivel várt rám.

- Nem vezetek olyan rémesen - Tartottam fel a mutatóujjamat, bizonygatva az igazamat, mielőtt ő is megszólalna.

- Nem - Ingatta a fejét, aztán felhúzta a szemöldökét és úgy nézett rám, hogy szavak nélkül is le tudtam olvasni az arcáról, hogy ezt én sem gondolhattam komolyan.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Inkább menjünk - Legyintettem egyet.

JiYong csak bólintott és már ki is gurult a hatalmas cég épülete elől, hogy aztán komótosan, mégis magabiztos tempóban szelje át a várost a lakásomig. Meg se kérdezte, hogy jöhet e vagy hová menjünk, már természetesnek vette, hogy oda kell vinnie. Nem is bántam, hiszen egyrészt semmi kedvem nem volt egy zajos kávézóban ücsörögni, ahol nem beszélhetünk olyan nyíltan erről az egészről, ahogy szeretnénk, mert minden percben megvan a lebukás esélye. Azt nem mondom, hogy el is hinnének, ha hallanának az emberek, de a diliház veszélye még mindig ott van. Másrészt a saját lakásomban sokkal nyugodtabbnak és befogadóbbnak éreztem az agyam ebben a témában, sokkalta biztonságosabb érzés volt, mint bárhol máshol és csak a saját lakásom, sokkal komfortosabban éreztem magam a falak között. Végezetül pedig az az opció, hogy JiYong a pokolba cipeljen engem a saját otthonába, meg sem fordult a fejemben.

A lakásom előtt kiszálltunk és besétáltunk a megfelelő ajtón a házsorban. JiYong mosolyogva sétált még először az autója csomagtartójához, mire én már a kulcsommal bajlódva a zárban néztem vissza rá, hogy mégis mit csinál. Egy elégedett mosollyal húzott elő egy alkoholos italt rejtő üveget, aminek valami furcsa, pirosas-narancsos színe volt, de egész jól nézett ki a maga díszített üvegével. A férfi utánam jött, miután én már belöktem az ajtót a lábammal.

- Úgy láttam, hogy a múltkor is jól jött - Magyarázta a kezében lógó üveget anélkül, hogy meg kellett volna kérdeznem, pedig már a nyelvem hegyén volt a mondat.

- Figyelmes - Nevettem fel halkan egy fejrázás közepette.

Levettem magamról a magas sarkú topánkámat, amiből már igazán jól esett kilépni a lapos földre. Felakasztottam a fogasra a kabátomat és beljebb sétáltam. 

- Addig kimegyek, rágyújtok - Közölte JiYong.

- Oké - Bólintottam beleegyezően.

A férfi otthonosan vágott át a nappalimon, húzta el az útból a függönyt és nyitotta ki a tolóajtót, hogy a kis erkélyemre léphessen. Én a konyhába mentem, hogy két poharat vegyek elő az alkoholnak és utána indultam. Út közben még leakasztottam a fogasról a kötött kardigánomat, amiben legutóbb is kint ücsörögtem a hidegben. Kiléptem én is a férfi mellé és betoltam magam mögött az ajtót, csak egy kis rést hagyva, hogy se a cigifüst, se pedig a hideg ne menjen be a lakásba. Sóhajtva leeresztettem a súlyomat a hideg székre és átnyújtottam az egyik poharat JiYong-nak. Ő a cigivel a szájában bólintott egyet a köszönöm helyett és elvette a poharat. Azonnal a lábához tett üvegért nyúlt, hogy késlekedés nélkül tudja megtölteni a még üresen árválkodó ivóedényeket.

- Milyen kérdésed van még? - Tért rögtön a közepére JiYong, miközben arra figyelt, hogy az én poharamba is elegendő italt löttyintsen.

Megkavargattam a színes löttyöt a pohár mozgatásával és beleszagoltam. Gyümölcsös illata volt, talán eper vagy málna, nem is tudtam, de finomnak tűnt. Kortyoltam egy kicsit, aztán hümmögve adtam eleget a tapasztalatomnak az itallal.

- Ízlik? - Kérdezte a férfi.

- Finom - Bólintottam.

A két kezem közé fogtam a poharamat és az ölembe tettem azt, amíg a lábaimat ugyanúgy feltettem a korlátra, ahogy már korábban is, hogy kényelmesen tudjak ülni. Egy pár pillanatig csak élveztük a csendet és szavak nélkül iszogattunk, miközben néztük az elénk táruló csendes, szinte kihalt utcát. 

- Van még kérdésed egyáltalán vagy csak azt akartad, hogy jöjjek? - Szólalt meg hirtelen JiYong, mire felé kaptam a fejem.

Egyenesen a szemeimbe nézett azokkal a sötét, vakítóan fekete íriszekkel, amik már kevésbé voltak ijesztőek így, hogy mosolygott is hozzá egy kicsit. Én úgy éreztem, hogy az arcom piros lesz és nem csak a kinti, hirtelen jött hidegtől. Értetlenül néztem rá, felvont szemöldökökkel és összeráncolt homlokkal, ahogy még a szám is kicsit elnyílt meglepettségemben. Tessék?

- Nem vagyok az a fajta, aki kifogásokat gyárt egy találkozóért - Közöltem végül, amikor megtaláltam a hangom.

JiYong csak bólogatott, de nem húzta vissza azt a mindent tudó, arrogáns mosolyát, amivel rám nézett. vettem egy mély levegőt és megingattam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat és újabb kérdéseket tudjak feltenni neki, amikre még kíváncsi voltam.