Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

39.

- Alkohol mérgezést fogok kapni - Sóhajtottam drámaian, aztán karba tettem a kezeimet, pedig túl nagy kifogásom nem volt a dologgal szemben.

JiYong lezserül megvonta a vállát és hátrébb dőlt a kanapén. Ismételten meghívott egy esti kis szórakozásra, mert állítólag talált valami olyan klubot, ahol nem kell dobhártya szaggatóan üvölteni, hogy köszönni tudj valakinek. Péntek lévén elfogadtam a meghívását és munka után hozzám mentünk haza, hogy le tudjak zuhanyozni és át tudjak öltözni. JiYong frissen és elegánsan mutatkozott, mint mindig. Egy sima, szürke póló volt rajta egy fekete-fehér mintás zakóval és egy egyszerű, fekete farmerral, ami most is tökéletesen simult a vékony, de izmosnak tűnő lábaira, hogy kihangsúlyozza a végtagjait és a fenekét, amit előszeretettel néztem, ha előttem ment. Szőke haja kicsit kócosan, oldalra dobva állt, mindenféle állítgatás vagy mestermunkának kinéző fodrászi munka nélkül. 

Kényelmesen elterült a kanapémon, amit már elég szépen kisajátított, sőt, ha mondhatom, akkor talán a lakásomat is már sajátjaként használta. Az elmúlt hetekben szinte minden harmadik nap az ágyamban kötöttünk ki és eleinte JiYong még lelépett, mielőtt felkelhettem volna, de mostanra már van, hogy látom őt ébredés után, amit persze nem bánok. Most sem marad mindig, talán tíz esetből kétszer vagy háromszor, de ha ez megtörténik, akkor igazán kedvelem azt a látványt, ami az idegesítő óracsörgésem után fogad. Álmában is ugyanolyan kemény vonásai vannak, ugyanúgy megmondom róla, hogy ha felébresztem, ki tudna nyírni egyetlen pillantással, de nem izgatott, ugyanis amikor munkába siettem, kénytelen voltam felébreszteni és ezt elég jókedvvel tettem meg, akár egy párnával, akár egy jól irányzott ugrással, akár csak egy hangos szóval. 

- Nem veheted azt fel! - Mutatott a ruhára a kezemben, amit a rengeteg közül éppen magam elé tartottam.

Felvontam a szemöldököm és a tükörből visszanéztem rá.

- Ugyan miért nem? - Kérdeztem vissza, de út közben letettem azt a darabot és egy másikat kotortam a kupacból, hiszen én sem azt szerettem volna magamra aggatni.

- Túl rövid - Közölte, aztán félrebiccentett fejjel mustrálta a következőt.

Halkan felnevettem és széthúztam magam előtt a szoknyát, hogy jobb képet kapjak róla.

- Azt hittem, hogy kifejezetten szereted, ha rövid - Közöltem kicsit gúnyosan, de mosolyogva.

- Szeretem - Bólintott határozottan. - De most nem csak én látom - Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán, ahogy a szemembe nézett a tükörben.

Megnyaltam a számat és leeresztettem a kezeimet a ruhával. Félrebiccentettem a fejem és megemeltem a szemöldökömet.

- Talán a tulajdonod vagyok? - Kérdeztem rá halkan és kicsit mosolyogva, hiszen nagyon aranyos volt ez a féltő, féltékeny oldala.

- Igen, Yuri, az vagy - Válaszolt egy hasonlóan apró mosollyal. 

Megforgattam a szemem és választottam egy másik ruhát, miközben vettem egy mély levegőt, hogy leküzdjem azt a szemernyi kis rossz érzésemet, ami feltámadt bennem, hogy így érez irántam. Csak a tulajdona vagyok, ennyi.

- Akkor sem mondhatod meg, hogy mit csináljak - Tájékoztattam és felemeltem két felsőt, hogy szemügyre vegyem őket. - Felnőtt nő vagyok, saját aggyal és döntési képességgel.

- Mhm - Értett egyet hümmögve JiYong. - Az agyad a helyén van és tudsz döntéseket is hozni. De azt ott nem veszed fel - Mutatott az egyik crop-topra, ami a kezemben volt.

Hátra döntöttem a fejem és hihetetlenül felnevettem és megingattam a fejem.

- És ha ezt akarom felvenni? - Lóbáltam meg felé a darabot, ami ellen tiltakozott, végre szemtől-szemben állva vele, nem pedig a tükörből lesve rá.

- Akkor akár melltartóban is jöhetnél - Fújt egyet.

- Nem rossz ötlet - Húztam el a számat elmerengve. - Melltartó és egy magasított derekú farmer.

Visszafordultam a ruha halom felé és kotorászni kezdtem egy olyan nadrág után, ami a fejemben megjelent. Fekete, a térdénél szaggatott, a köldökömig magasló derékkal. Hozzá csak egy sportmelltartót feldobok és sportosan szexi leszek. Nem hiába, ennek a férfinak van valami kis érzéke a divathoz.

Halkan sikkantottam egyet, ahogy hirtelen megéreztem a kezét a derekamon. Felegyenesedtem a kupacban turkálásból és szembe fordultam a tükörrel, hogy rálássak a férfire. Magasabb volt, mint én, a hátam mögül is tökéletesen kilátszott. Sötét szemekkel meredt rám a visszatükröződő felületen, miközben a kezei lassan beterítették az egész oldalamat, ahogy komótosan csúsztak az ujjai a derekamra. Olyan közel lépett, hogy szinte éreztem a mellkasát a hátamon és a nadrágja övét a fenekemen. Mély levegőt vettem és megpróbáltam nem azonnal ráugrani, hiszen nem akartam úgy látszani, mint egy felspannolt kisiskolás.  A szívem is elkezdett egy kicsit gyorsabban verni, de ezt szerencsére csak én éreztem, még nem volt olyan heves, hogy látszódjon is.

- Meg ne próbáld! - Dörmögte a fülembe, mikor olyan közel hajolt már le hozzám, hogy éreztem a meleg leheletét. 

Kirázott a hideg és apró libabőrök futottak végig a karomon a levegőjének a csiklandós érzésére. Elmosolyodtam és megnyaltam a számat, hozva a szokásos formámat, ami nem éppen a tudatlan, felajzott szende szűz.

- És ha megpróbálom? - Provokáltam egy kicsit.

JiYong még lejjebb hajolt a vállamhoz, így már szemkontaktust vesztettünk a tükörben. Száját finoman a bőrömre tapasztotta és egy gyenge csókot nyomott a vállamra. Vettem egy mély levegőt, mert az ilyen váratlanul finom mozdulatai mindig megleptek, hiszen teljes ellentétben volt a lényével.

- Kikapsz - Morogta a bőrömbe.

- Talán a barátom vagy, hogy így őrködj felettem? - Préseltem ki a mondatot még magamból, mielőtt teljesen elvesztettem volna saját magamat.

JiYong lassan haladt, száját végig a bőrömön tartva, végigcirógatva az ajkaival a bőrömet a vállamon és fel a nyakamra. Azonnal félre biccentettem a fejem, hogy több teret és jobb utat adjak neki, mert ez kibírhatatlanul kellemes volt. A nyakam közepén megállt és hirtelen egy harapással örvendeztette meg a vékony bőrömet, mire felmorrantam. JiYong ujjai erősebben szorították a derekamat, hogy ne mozduljak el, de nekem eszemben sem volt.

- Lehetek az is - Mondta a bőrömbe, majd egy lágyabb csókkal enyhítette az érzékeny területen hagyott fognyomait.

Nem jutottam szóhoz, egyrészt a csóktól, másrészt a szavaitól. Nem is akartam egyenlőre semmit sem mondani, elégedett voltam a helyzettel úgy, ahogy volt. Aztán majd adja magát a dolog, ha ennek tényleg ekkora jelentősége kell, hogy legyen. Végül is, kedveltem JiYong-ot. Tudtam, hogy rohadtul nem helyes, de kedveltem.