Rengeteg barátom van, népszerű vagyok és minden buliban részt veszek. De mindennek semmi értelme, ha nincs kihez hazamennem, ha nincsenek olyan barátaim, akik tényleg közel állnak hozzám és az igazi gondjaimat meg tudom beszélni. És ekkor jött ő, a...
- Meddig tökölsz még? - Hallottam meg JiYong hangját a nappaliból.
Megforgattam a szemem és sóhajtottam egyet, ahogy továbbra is a tükörben néztem magam. Egy lenge, tartás nélküli, fekete ruhát aggattam magamra, aminek a hatalmas kivágása miatt a melltartót elfelejthettem. A pántjai csupán két bizonytalan madzagra hasonlítottak, amik tartották a mellrészt és a hátamon keresztezték egymást, viszont olyan lenge ruha volt ez, hogy ha az egyik pánt lecsúszott a vállamról, akkor az egész ruhám leesett rólam. A hosszú, barna hajamat kicsit behullámosítottam, hogy ne lógjon szanaszét, de csak hagytam a vállamra és a hátamra omlani azt, nem terveztem vele semmit csinálni.
- Sokáig - Feleltem megemelt hangsúllyal JiYong-nak, hogy a nappaliba is kihallja.
Bár az ajtóm nyitva volt, nem akartam takargatni előle semmimet és már teljesen felesleges lett volna azután, hogy totálisan meztelenül látott már korábban, nem voltam biztos benne, mennyire hallja a beszédemet.
- Mit kell ennyit baszakodni már? - Türelmetlenkedett tovább.
- Te akartál inni menni - Tájékoztattam, miközben gyorsan elkentem a rúzst a számon, hogy egy kis lilás, bordós árnyalatot adjak az ajkaimnak. - Vállald a következményeit.
Végül késznek tituláltam magam és egy gyors mosolyt dobtam magamnak és magamra kacsintottam. Utoljára még ellenőriztem, hogy a sminkem jó e, nem kenődött e rúzs a fogaimra, hogy a ruhám nem villant semmit-egyenlőre- és máris kész voltam. Kisétáltam a szobámból és azonnal ráláttam a kanapén unatkozó férfira.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mint mindig, most is a legjobb stílusát vette elő, amibe nem lehetett belekötni. Szőke haja tökéletesen hátra volt fésülve, hogy megmutassa a homlokát és a szép arcvonásait. Szemei sötétek voltak, mintha csak velem sminkelt volna az előbb. Valóban úgy nézett ki, mintha szemceruzával húzta volna körbe a szemeit, pedig csak a szempilláinak a sokasága és az ördögi sötétség nyújtották ezt a hatást számomra. Ruhának egy fekete, virágmintás pólót vett fel, egy hasonló színekben pompázó dzsekivel, ami egyszerre volt furcsa és megmagyarázhatatlanul divatos. Bár neki mindegy volt mit vett fel, így is-úgy is remekül állt rajta. Tetoválásait elrejtette a hosszú ujjú ruha, csupán az ujjaira és kézfejére varratott minták látszódtak ki az öltözéke alól, valamint a tarkójára varratott, halványan látható szárnyak, ami csak néha villant ki a dzsekije nyaka alól. Unalmában már az ujjait rágcsálta, ami valahogy eszelősen szexin nézett ki.
- Mehetünk - Közöltem vele, amikor elhaladtam a kanapé előtt.
JiYong nem mozdította meg a fejét, csak a szemét forgatta, hogy utánam nézzen és kövesse a lépéseimet. Egy halvány mosollyal lépkedtem tovább, miközben egy kissé jobban megringattam a csípőmet.
*JiYong POV*
A szememmel követtem a vékony, lengedező ruhába bújtatott testét, ahogy elhaladt a nappalin keresztül, végig az előszobájáig, hogy utolsó simításként cipőt húzzon magára. Tetszett, hogy tökéletesen láthattam a kerek melleinek a ringását a lépéseinél, ahogy nem volt rajta melltartó. Utána néztem lassan, és láttam a vékony szálakkal átfűzött ruháját, ami az egész hátát kitette a szoknyának és valóban bebizonyosodott, hogy nem láttam melltartó pántot a bőrén. Megnyaltam a számat és egy halvány mosolyt eresztettem meg, a fejemben vállon veregetve magam az ötleteimért. Feltoltam magam a kanapéról és zsebre dugtam a kezeimet. Tettem pár lépést arra, amerre a lány eltűnt, közben még egyszer megnyaltam a számat, ahogy elgondolkodtam az éjszaka kimenetelén.
- Mehetünk, te nagy sárkány? - Hangzott fel Yuri játékos hangja az előszobából.
Utáltam ezt a becenevet, ugyanis mindig Mina, a pokolbéli ágyasom nyávogta ezt nekem. Idegesített és a falra tudtam volna mászni tőle, pedig engem felidegesíteni aztán tényleg nagy tudomány. Viszont ezzel a hangsúllyal és az ő szájából hallani teljesen más volt. El is mosolyodtam rajta és megingattam a fejem, ahogy lassan kiértem hozzá a folyosóra, hogy menni tudjunk.
- Mehetünk, baba - Becéztem le én is, mire ő csak egy halvány aranyos mosollyal bólintott egyet.
--------
A bár szinte tömve volt, biztos voltam benne, hogy jóval több ember bulizik ott aznap éjjel, mint amennyi a parti helyiség férőhelye. Yuri azonnal utat tört magának a táncolók tömegében, hogy a bárpulthoz verekedje magát és átmenet nélkül vesse bele magát az alkohol gyönyörű világába. Nem állítottam meg, nem vagyok senkije, hogy irányítsam, ha meg hülyeséget csinál, akkor meg vessen magára.
Türelmesen iszogattam a kikért kólát, ugyanis autóval hoztam ide a lányt. Bár nem mindig izgat, hogy iszom e, ha utána vezetek, most csak ezt kívántam, hogy józanul tudjak figyelni Yuri-ra. Éppen pár perccel ezelőtt játszottam le magamban, hogy nem érdekel, hogy mit csinál, de aztán eszembe jutott, hogy ha megint flörtöl, akkor csökkennek az esélyeim és megint építhetem újra a tervemet. Éppen ezért nagyon figyeltem rá és igyekeztem minden egyes farkas jószágnak némán a tudtára adni, hogy ő az enyém. Yuri viszont ezzel mit sem foglalkozva forgott a bárszéken, keresztbe tett lábakkal, amitől a ruhája szinte a bugyijáig felcsúszott. Kacéran pillantgatott a férfiakra, akik úgy tűntek, hogy egy szemernyi érdeklődést is mutatnak felé, ez pedig nem volt csekély létszám. Fintorogtam egyet és talán egy kicsivel durvábban tettem le a kólás üveget a pultra, mint azt terveztem. A lány felé fordultam és előre hajoltam a székemen, szinte bele az ő nyakába.
- Fejezd be a flörtölést! - Morogtam a fülébe.
- Miért? - Kérdezett vissza és felém fordította a fejét, amivel már szemtől-szemben lehetett velem.
Kihívó és csillogó barna szemekkel meredt rám és az én személyemben találta meg azt, akivel most folytatta a flörtöt. Megnyaltam az ajkaimat és kicsit elbiccentettem a fejem, hogy áthatóbb pillantást vessek rá, na meg húzzam az időt, hogy az összes őslény lássa, hogy ő hozzám tartozik.
- Mert tartozol nekem - Közöltem vele.
- Miért is? - Kérdezett vissza.
Egy halvány mosolyra húztam a számat és közelebb hajoltam hozzá, hogy a szám a fülénél legyen.
- Mert te vagy az egyetlen, aki él a családodból - Emlékeztettem a sok évvel ezelőtti egyesség miatti kifejletre. - És mivel kellesz nekem, ezért nincs menekvés. Kacérkodj, de ne menj el túl messzire! Ha kell valaki estére, itt vagyok.
Yuri kicsit megrázkódott, ahogy a libabőrök apró hadai ellepték a felkarját. Elmosolyodtam rajta és vettem egy mély levegőt.
- Az enyém vagy - Jelentettem ki, aztán egy kicsit közelebb hajoltam és nyomtam egy biztosító, apró csókot a füle mögé, amitől ismételten kirázta őt a hideg.
Eltávolodtam, hogy a szemébe tudjak nézni és megnézzem, megértette e. Yuri szigorúan, kicsit félénken, de magabiztosan pillantott vissza rám és egy hatalmasat bólintott, hogy lássam a villódzó fényektől is a válaszát.
- Helyes - Kacsintottam egyet és visszahajoltam, hogy tovább tudjam inni a kólámat.
