Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

53.

*JiYong POV*

Sietve ledobáltam Yuri ruháit is és beszálltam vele a kádba, ahová megengedtem a szinte hideg vizet, hogy felébresszem őt. Miután kitálaltam neki mindent, szimplán elájult. Valószínűleg sokkot kapott és ki is merült a sírástól, és ettől úgy legyengült, hogy feladta. Szisszenve csusszantam bele a hideg vízbe, ölemben a lánnyal. A hideg víz hatására minden kedvem elment egy kis hancúr partitól, de nem is az volt most a fő okom. A lábaim közé vettem az eszméletlen lányt és a hátát a mellkasomnak döntöttem. Vettem egy kisebb törölközőt, amit már korábban elvettem a tartóról és bevizeztem. Azzal kezdtem el áttörölgetni a lány izzadt, mégis jéghideg testét, hogy felébresszem.

- Kelj fel! - Morogtam, továbbra is simogatva a mellkasát és az arcát a hideg kendővel. - Ha meghalsz, kinyírlak!

Óvatosan mártogattam a hideg vízbe a törölközőt, aztán csavartam ki nehezen fél kézzel, hogy legalább ne fulladjon meg, ha már életben maradt. Közben küszködtem én is a hideggel, továbbá a lányon is elkezdtek megjelenni a libabőrök. Küszködtem még saját magammal és az eredeti célommal, ami nem Yuri csodálatos és meztelen teste volt az ölemben.

- Ezért vallottam neked szerelmet? - Sziszegtem halkan. - Hogy most elájulj nekem? Ennyire nem lehetett kiábrándító. Tudom, hogy nem volt mesébe illő, de baszod! Nincsenek érzéseim. Vagyis eddig nem nagyon voltak. Úgyhogy legyél kedves felkelni nekem, mert ideggörcsöt kapok tőled! - Beszéltem a lányhoz, bár inkább csak magamban, miközben törölgettem a fehér bőrét a hideg törcsivel.

- Te ordibáltál velem és te kapsz ideggörcsöt? - Suttogta élettelenül Yuri.

Sóhajtottam egyet és beledobtam a törölközőt a vízbe.

- Na végre - Ejtettem hátra a fejem megkönnyebbülten.

Továbbra is szorosan tartottam a lányt, holott már ébren volt, de annyi ereje sem volt, hogy a szemét normálisan kinyissa. Nem akartam most elengedni, hogy vízbe fulladjon, ha már felkelt.

- Hogy vagy? - Kérdeztem halkan, szinte suttogva.

Yuri sóhajtott egyet és nyöszörögve fújta ki a levegőjét.

- Mint akivel ordított egy pokoli szörny - felelt.

Elmosolyodtam és megingattam a fejem.

- Ne haragudj - Szorítottam össze a szemeimet. - Nem akartalak megijeszteni.

- Hm - Bólintott egyet lassan. - El tudnád mondani normálisan is?

Felvontam a szemöldököm és kicsit oldalra hajoltam, hogy ránézzek a lányra, akinek az arcán egy sejtelmes mosoly csücsült.

- Na nem! - Jelentettem ki. - Most estem túl életem legmegrázóbb élményén, te meg újra életnéd velem?

- Simán - Bólintott. - Megérdemled.

- Miért?

- Mert egy faszkalap voltál - Jelentette ki kerek perec.

- Oké - Bólintottam elismerően, hiszen nem tudtam ezzel az állítással vitába szállni. - De nem hazudtam neked - Emeltem meg a mutatóujjamat a hasáról, hogy még több nyomatékot adjak a mondandómnak.

- De nem mondtad el az igazat sem - Szállt velem vitába.

- De az nem hazugság - Kontráztam. 

- De nem is mondtad el nekem.

- Mi lenne, ha befognád és inkább pihennél? - Mosolyogtam rá. - Most ájultál el, én meg most élesztettelek újra. Inkább hálás lehetnél nekem, ne veszekedj velem!

- Akkor menjünk az ágyba - Felelt halkan. - Fázom.

- Jó - Sóhajtottam.

Lassan megemeltem őt, hogy ki tudjak szállni mögüle, majd őt is kisegítettem a kádból. Gyorsan lehúztam egy nagyobb fürdőlepedőt a tartóról és körbetekertem vele a lányt. Betessékeltem a szobába, amíg én is megtörölköztem.

*Yuri POV*

Ledőltem az ágyra és úgy, ahogy voltam, törölközőben feküdtem el a takaró tetején. Hangosan sóhajtottam, ahogy megéreztem magam alatt a puha ágyat. Úgy éreztem magam, mint aki napok óta nem aludt és közben egy nagyon fárasztó, fizikai munkát végzett. Pedig csak sírtam percekig és hallottam életem első szerelmi vallomását, amit még viszonoztam is. Elmosolyodtam a gondolatra és lassan kinyitottam a szemem. JiYong pont ekkor kapcsolta le a lámpát a fürdőmben és tért vissza meztelenül mellém. Feltérdelt az ágyra és megingatta a fejét.

- Meg fogsz fázni - Korholt meg finoman és a vizes törölközőért nyújt. 

Szétbontotta rajtam, én pedig segítségül megemeltem a törzsem, hogy könnyebben tudja kihúzni alólam. Lazán a földre dobta és lecsusszant az ágyról. Eldobta a takarót az útból azon a félen, ahol ő állt és az ujjait mozgatva jelzett nekem, hogy guruljak át oda. Eleget tettem a néma kérésnek és bekúsztam a takaró alá, amit ő visszaejtett rám. Átsétált a másik oldalra és befészkelte magát a másik paplan alá. Közel csúszott hozzám, hogy már egy takaró alatt voltunk. JiYong felkönyökölt és úgy nézett le rám, miközben a másik kezével finoman cirógatta a meztelen hasamat a paplan alatt. Jólesőeket lélegeztem a puha érintésére és néztem bele a fekete szemeibe.

- Hogy vagy? - Kérdezte megint.

- Fáradtan - Vallottam be most rendesen.

- Aludj! - Utasított.

Bólintottam egyet, de továbbra is őt néztem. JiYong egy széles mosolyra húzta a száját.

- Tudod, azt úgy kell, hogy elhunyod a szemeidet - Mondta játékosan.

- Valóban? - tettettem meglepődöttséget. - Ez új.

- Na, alvás - Nevetett JiYong, majd meglendítette a saját takaróját és a fejünkre húzta.

Teljes sötétségbe burkolózva a paplan alatt, csak egymás levegővételeit hallottuk. JiYong ujjai szakadatlanul jártak a hasamon, másikkal pedig már az arcomat simogatta, és inkább a könyökén támaszkodott, ahogy fölém hajolt.

- Nem haragszol rám, igaz? - Kérdezte suttogva.

- Nem - Válaszoltam. - Előbb meg kellett volna kérdezzelek - Sóhajtottam. - Nem rögtön egy idegennek hinni.

- Legközelebb legyen így - Biztosított róla.

- Hm - Bólintottam egyet, hogy oké.

Vettem egy mély levegőt és bár nem láttam semmit a paplan alatt, mégis felpislogtam a férfire, akinek még a körvonalait sem láttam. Beharaptam az alsó ajkam és nyeltem egyet.

- JiYong? - Suttogtam a nevét.

- Hm? - Hümmögött válaszként.

- Tényleg belém szerettél? - Kérdeztem meg.

- Yuri - Nyögte kellemetlenül a nevemet és arcát a nyakamba temette. - Tudod jól, mennyire képtelen vagyok érzelmek terén - Motyogta  a nyakamba.

- Mhm - Bólintottam egy aprót.

- Akkor miért kényszerítesz rá? - Kérdezte és egy kicsit kijjebb csusszant, amíg egy apró csókot nyomott a nyakam hajlatába. - Tudod, hogy érzek, ne kelljen ismételnem magam folyton.

Újabb apró puszit nyomott a vékony bőrömre, mire lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet. Beletúrtam a puha, kicsit nedves hajába és ezzel némán közöltem vele, hogy tetszik, amit csinál. Ő is értett engem és egy nagyobb csókkal lepte meg a bőrömet, majd kisebb harapásokkal és a nyelvével enyhítette a fájdalmat. Igen, tudtam, hogy hogy érez, már tudtam. De akkor is szerettem volna hallani tőle még, mert jól esett a szívemnek. Én is szerettem.