Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

36.

*JiYong POV*

- Hol voltál az este? - Kért számon az apám, mikor végre leültem a kényelmes kanapéra, vele szemben.

Felnéztem rá, miközben az érzelemmentesség egy újabb fokát hoztam elő az arcomra. 

- Mit érdekel az téged? - Kérdeztem vissza egykedvűen.

- Az apán vagyok - Közölte a tényeket, hátha nem tudnék róla. - És van egy feladatod, amiről tudni akarok.

- Az apám vagy, de már úgy gondolom, hogy elég idős vagyok huszonnyolc évesen ahhoz, hogy egyedül hozzak döntéseket - Szólaltam fel egy kis éllel a hangomban. - Például azt, hogy hol, kivel és mit csinálok.

- Nem ezt akarom tudni - Legyintett apám mérgesen és idegesen. - Hanem azt, hogy mi a büdös élet van a lánnyal!

- Dolgozik - Jelentettem ki, közben felemeltem magam elé a kezemet és az ujjaimat kezdtem el fixírozni, hogy még véletlenül se kelljen az apámra néznem.

Ezek az ujjak pár órája még Yuri testét simogatták, azt a puha bőrt szántották fel és ízlelgették őt minden egyes négyzet centiméterén. Ezekkel az ujjakkal túrtam a hajába és fogtam erősen a tincseit, hogy a csókunknál a megfelelő szögben tudjam tartani őt, hogy minél vadabbul tudjam falni és véletlenül se húzódjon el addig, amíg én azt nem mondtam.

- Dolgozik? - Szakította félbe apám a nagyon nem helyén való gondolatmeneteimet.

Pislogtam egyet és felvontam a szemöldökömet.

- Te kérdezted, hogy mi van vele - Közöltem unottan, továbbra is a kéztejemet és a tenyeremet fogatva magam előtt.

Hallottam, ahogy egy nagy sóhaj elhagyta a tüdejét, ami a legkevésbé sem volt egy baráti, jóleső levegővétel.

- Talán az egész napi rutinjából tudnál nekem térképet rajzolni? - Kérdezte gúnyosan.

Én is felvettem ezt a stílust és egy gőgös félmosolyra húzódott a szám, majd pedig felpillantottam apámra.

- Hogyne - Bólintottam egyet. - Ugyanis legalább négy hónapja loholok utána minden egyes nap, hogy neked tegyek szívességet - Az utolsó szavakat már szinte sziszegtem, ahogy idegesen összeszorítottam a fogaimat és azokon keresztül szűrtem át azokat. - Úgyhogy legyél szíves nem rajtam tölteni ki a kétségbeesésedet a porladásod gondolatára.

Apám kapuzárási pánikja nem a nőknél jött elő, hanem a halál gondolatára. Bár amúgy is halott, ő csak elporlad majd, ha nem sikerül a tervet újabb két hónap leforgása alatt véghez vinni, vagy esetleg visszájára sül el és egy halvány érzelemmorzsa mutatkozásával felőlem a lány iránt megöljük őt egy szeretkezéssel, nem pedig életben tartjuk. Bár már rohadtul idegesít és szívesebben lennék magamban, tenném azt, amit eddig is, nélküle. Eddig is szinte én uraltam ezt a tüzes helyet, én oldottam meg minden problémát, apám meg csak ül a seggén, mint kimondottan fasza uralkodó és mindent rám hagy. Rohadt nagy segítség. Anélkül is menne mindez, hogy ő egy helyben ülne és folyamatosan csak idegesítene engem. Komolyan mondom, inkább elengedem magam most már és leszek együtt Yuri-val egy jó hosszú ideig, minthogy még négyszáz évig hallgassam ezt a szutykot, ami apám szájából esik ki. De ezt neki nem kell tudnia, hiszen akkor előbb halok meg én, minthogy őt ölhetném meg egy kellemes szex közben. Jobb nincs is. Bár ezt még alaposan át kellene gondolnom, egy ideje már a fejemben motoszkál ez a fajta végkifejlet és egyre jobban érzem azt, hogy nem kell már sokat agyalnom rajta. Apám egyre idegesítőbb, elviselhetetlenebb, egyre nagyobb púp a hátamon, túlságosan is hatalomimádó seggfej lett belőle és még a saját fiát is feláldozná azért, hogy plusz pár évet, oké, kicsivel többet kapjon még a trónon, hogy tovább imádhassák őt. 

- Na csá - Intettem egyet és feltápászkodtam a kanapéról, azzal a céllal, hogy semmi kedvem tovább egy légtérben maradnom vele és végre friss, pokoli levegőt szívhassak.

- Mégis hová mész? - Kiáltott utánam apám.

Megtorpantam és visszafordultam felé félig, hogy minél előbb mehessek tovább majd. 

- Életben tartani téged - Mondtam gúnyosan egy féloldalas mosoly kíséretében, ami aztán egy fél másodperc alatt lelohadt a számról és csak egy szigorú, unott pofát mutattam apámnak.

Ő nem szólt semmit, csak bólintott, hiszen ez már tetszett neki, hogy a kicsi fia úgy ugrál, ahogy ő azt elrendeli. Csak nem tudja még, hogy ennek nagy böjtje lesz bizony. Ha elvár tőlem valamit, amivel akár meg is ölhetem, legalább ez az idő alatt lehetne velem kedves vagy csak egy kicsikét kevésbé seggfej. Ha okos lenne, akkor tudná, hogy a gyilkosát nem szabadna tovább hergelnie. De nem okos, ezért csinálok mindent én helyette. Hátat fordítottam neki megint és csak felemeltem a kezem, majd zsebre tettem, mintegy integetésnek szánva neki, hogy tudja, ne szóljon hozzám, megyek. 

Hatalmasat sóhajtottam, amikor kiértem az utcára és beültem az autómba. Ráadtam a gyújtást a kocsira és megingattam a fejemet. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy hogyan csaljam le Yuri-t ide. Na meg az sem ártana, ha tisztában lennék mind a kettőnk érzéseivel. Azt tudom, hogy ő kedvel, de nem elég, ha csak a külsőmet szereti, engem is kell ahhoz, hogy sikeres legyen idelent minden. Én is kedvelem őt, de nem vagyok benne biztos, hogy annyira, amennyire kellene ahhoz, hogy elérjek valamit. Kell egy kis idő, amíg kiderítem és tovább fokozzuk ezeket az érzéseket, csak az a probléma, hogy nincs túl sok időm már.