Rengeteg barátom van, népszerű vagyok és minden buliban részt veszek. De mindennek semmi értelme, ha nincs kihez hazamennem, ha nincsenek olyan barátaim, akik tényleg közel állnak hozzám és az igazi gondjaimat meg tudom beszélni. És ekkor jött ő, a...
Figyelmesen kattogtattam a klaviatúrát, hogy minden egyes betűt és számot helyesen írjak be a rendszerbe. A számokat négyszer olvastam vissza, lassan, egy ujjammal mindig eltakarva a számjegyeket csak egyesével fedtem fel őket, hogy biztosan mindegyiket elolvassam és helyesen gépeljem be. Unalmas volt, viszont az adrenalin löket, hogy ha egy nullával elrontom, az nagy hiba lehet, elég sok erőt adott a délutánra. Végül is nem volt mindegy, hogy 10 vagy 100 dollárt kérek egy szobáért, vagy éppen száz és ezer dollár a különbség egy-egy utazás között. Ez a veszteség mind a cégemet ásta volna el, ráadásul akkor a nevelőapámat is látnom kellett volna ismételten, hogy egyeztessek vele. Hála a jó égnek azóta nem láttam őt és hírét se hallottam, amióta összebarátkoztak a temetőben JiYong-gal. Az volt az első eset, hogy meg akartam menteni a haláltól, vagyis JiYong tüzes ökleitől és szorításától, de már nagyon bánom. Néha eljátszadozok a gondolattal, mi lett volna, ha nem vagyok magamnál, mi lett volna, ha nem tudok gondolkodni vagy csak egyszerűen leszarom és visszaadom neki azt a figyelmet, amit én kaptam tőle a gyerekéveimtől kezdve. Akkor meghalt volna és most én lennék a feje több cégnek is szerte a világban és az országban több helyen, nem kellene megfelelnem senkinek, a saját magam főnöke lehetnék és milliárdos is. Haszonleső lennék? Talán. De ha ez a fráter felcsinál még vagy négy nőt, amíg él, biztos, hogy ők is részesedni akarnának ebből a cégláncból és azt nem engedhetem. Nem azért, mert önző vagyok, hanem azért, mert túl sokat adtam bele ebbe a nyamvadt vállalkozásba, hogy most pár tudatlan kisgyerek elrontsa nekem.
- Kész vagy már? - Sóhajtott JiYong.
Megálltak az ujjaim a billentyűzet felett, mert nem tudtam és nem is akartam két felé figyelni ilyen nagy munka mellett. Oldalra néztem, ahol a férfi tartózkodott. Az irodám nem volt nagy, csupán egy íróasztal, a székem és a szükséges szekrények voltak benne, valamint még egy plusz szék, ha valakit fogadnom kellene. JiYong ebben forgott, unottan, hátraejtett fejjel. Fekete inge ráncolódott, ahogy lecsúszott az ülőkében és izmait lazítva ücsörgött benne. Nyaka körül egy fekete, mostanában divatosnak számító szoros nyaklánc ékeskedett, ami még jobban arra a területre vonzotta a tekintetet, ha nem akartam volna még így is eléggé megharapdálni a hosszú, kecses nyakát minden alkalommal, amikor láttam. Nyakában továbbá egy ezüstös lánc is csüngött, ami valahol a mellkasánál ért véget és egy hosszú, 'Peace minus one' felirat díszelgett rajta. Szőke haja most lazán elernyedve, tincseit lezserül lógatva állt.
- Nem - Feleltem egyszerűen a kérdésére.
A férfi a szájába vette a hosszabb láncát és a fogai között tartotta azt, ahogy kicsit oldalra döntötte a fejét, hogy rám nézzen. Fekete szemei kormosak és unottak voltak, ahogy az egész arca, de ezen már nem lepődtem meg. Egy halvány mosolyt küldtem felé és nem mertem addig visszafordulni a munkámhoz, amíg minden apró részletét magamba nem szívtam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- És mikor leszel kész? - Kérdezte türelmetlenül.
Megforgattam a szemem és letettem a tenyereimet az asztalra, hogy ne fárasszam magam azzal, hogy lebegtetem a billentyűk felett.
- Rosszabb vagy, mint egy gyerek - Vontam fel az egyik szemöldököm.
A férfi megrántotta a vállát és egy gyors mozdulattal feltolta magát a székből, ami párszor körbe forgott a lendület miatt, amit kapott a kezektől, amik elengedték. Kényelmesen hátra dőltem a székben és úgy figyeltem, amint a férfi lopva közelít felém. Kezei enyhén ringatóztak a teste mellett, ahogy lépkedett, egyre jobban csökkentve a köztünk lévő távolságot. Szemeit nem vette le rólam, amíg el nem ért elém, akkor is csak maga mögé nézett, hogy ellenőrizze, az asztal széle üres e vagy el kell pakolnia, mielőtt ráteszi a fenekét. Kényelmesen elhelyezkedett a fa felületen, lábait kissé előre nyújtotta és keresztezte őket a bokájánál. Megnyaltam a számat és továbbra is csak némán figyeltem, mit szeretne. JiYong oldalra nézett, rá a monitoromra, amin éppen a nyolcvan ablak közül az egyik dokumentum volt megnyitva.
- Mennyi idő még? - Bökött a fejével a számítógépre.
Elmosolyodtam és megingattam a fejem.
- Azért jöttél ide, hogy harmadszorra is megkérdezd, mikor végzek? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn.
- Hm - Bólintott igenlően a kérdésemre. - Miért?
Féloldalasan elmosolyodott és és karjait összefonta a mellkasa előtt.
- Mit szerettél volna, ha ide jövök? - Kérdezte és előzékenyen már előrébb is hajol egy kicsit.
- Hm - Hümmögtem és a plafon felé emeltem a tekintetemet, mintha nagyon elgondolkodnék a dolgon.
Közben én is előrébb dőltem a székemben és már visszavezettem a szemem az engem mustráló, fekete íriszekbe. Lenéztem a férfi szépen ívelt, telt ajkaira, amik még mindig egy kacér mosolyra húzódva álltak és várták a válaszomat, aztán visszanéztem a szemébe. Felemeltem a kezem és finoman az arcára simítottam a tenyeremet, kiélvezve a puha, kissé borostás bőrét.
- Te mit szerettél volna? - Kérdeztem halkan, ugyanis már szinte a szájára beszéltem, olyan közel voltunk egymáshoz. - Miért jöttél ide? - Csavartam visszafelé a kérdését.
JiYong szélesebb mosolyra húzta a száját a taktikámra és megnyalta az ajkait. Szinte éreztem a nyelve hegyét az én alsó ajkamon, ahogy megnedvesítette a saját párnáit.
- Ahhoz ez az iroda nem való - Felelt a kérdésemre kajánul.
Félrebiccentettem a fejem és belementem a játékába.
- Nézd, Sárkányom - Sóhajtottam a becenevét. - Az az ajtó tökéletesen zárható - Mutattam a szabad kezemmel mögé, a bejárat felé, ami általában nyitva volt, csak most nem, ahogy a férfi nálam rostokolt.
JiYong még nagyobb vigyort villantott, amiből már tudtam, ha gyorsan nem fejezem be a mondandómat, már szavak nem nagyon fognak kijönni a számon.
- De igazad van - Ingattam a fejem, színpadias sajnálattal. - Ha most alkalmas lenne az irodám, sose végeznék ezzel - Biccentettem a monitor felé. - És ha nem tévedek, percenként szeretnél már szabadulni innen.
- Kegyetlen vagy - Felelt a férfi a mézesmadzagra, amit szépen elrántottam előle. - Tetszik.
Halkan felnevettem és gyorsan előre hajoltam, hogy végre adhassak neki egy csókot. JiYong is felkészülten fogadta a számat az övén és egy gyors csókot nyomott ő is az ajkaimra, mielőtt visszahajolt volna hátra.
- Na, hadd végezzek - Hessegettem el onnan egy mosollyal és visszafordultam a munkámhoz.
JiYong fellökte magát az asztalomról és visszasétált a székéhez, amire levágta magát és ugyanabban az elernyedt, halálosan unott és szétfolyt pozícióban tekergette azt körbe, maga alatt.
