Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

17.

- Rágyújthatok itt? - Kérdezte meg udvariasan JiYong.

A nappaliban voltunk, kényelmesen elhelyezkedve a kanapén. Még nem mertem megszólalni, ugyanis a fejem kavargott a kérdésektől és a lehetséges válaszoktól. JiYong hangjára felfigyeltem és vettem egy mély levegőt.

- Menjünk ki - Biccentettem az erkély ajtaja felé.

JiYong bólintott egyet és felkapta a poharát az asztalról, amibe még alig pár perce töltöttem ki neki egy ízletes Whiskey-t, pér jégkockával tűzdelve. Én is öntöttem magamnak egyet, egy kis kólával nőiesítve a karcos ízét az alkoholnak. Én is felálltam és átsétáltam a nappalin. Széthúztam a függönyöket és kipattintottam a tolóajtó zárját. Egy kézzel ügyeskedve, amelyik éppen nem alkohollal volt tele, kihúztam az üvegajtót és kiléptem az őszi hidegre. Az erkélyen csupán két szék állt, aminek az ülőkéjére párnákat erősítettem, hogy ne fázzak fel, ha kijövök ide, de biztos voltam benne, hogy mostanra már azok is áthűltek. Helyet foglaltam a jobb oldali széken, ezért JiYong a balomra telepedett le. Mielőtt leült volna, előhúzta a zsebéből a cigis dobozát, hogy egyszerűbben és kényelmesebben tudja letenni a fenekét. Én összehúztam magamon a fekete, kötött kardigánomat és hogy otthonosabban, szokásosan üljek, kissé lecsúsztam a széken, a lábaimat pedig az erkély korlátjára támasztottam. Oldalra fordultam és néztem, ahogy a férfi rutinos mozdulatokkal kattintja rá az öngyújtót és gyújtja meg a cigarettáját, majd egy jókorát szippantva a káros rúdból, annak a vége narancsos parázzsá alakul.

- Miért nem a kezeddel gyújtottad meg? - Kérdeztem unottan, visszaemlékezve arra az esetre, amit álomnak hittem, amikor a nevelőapámat fojtogatta lángoló ököllel.

JiYong szigorú szemekkel nézett rám, amit én álltam és belekortyoltam az italomba, amitől talán a bátorságom is megjöhetett. A bőrdzsekije zsebébe csúsztatta a gyújtóját és a jobb kezével kivette a szájából a cigit. Megnyalta az ajkait, majd ő is kortyolt egyet az italából.

- Ezt felfogom egy kérdésnek oké? - Felelt egy kérdéssel a kérdésemre, kissé gúnyos hangszínnel. - Csak akkor jön elő, ha ideges vagyok.

Bólintottam és kortyoltam még egyet, mert úgy éreztem, hogy a finom pezsgéstől, ami eljut az agyamig, sokkal könnyebb elviselni ezt a hihetetlen sok szarságot, ami márpedig igaz.

- Ilyennek születtél? - Kérdeztem meg azt, amit már nem egyszer elmondott nekem a temetőben.

JiYong bólintott, miközben szippantott egyet a cigarettájából. Mély levegőt vett és egy elegáns fejbiccentés kíséretében az ég felé eresztette ki a füstöt a tüdejéből.

- És mi jót csinálsz odalent? - Kérdeztem, megpróbálva kicsit könnyedebbre venni ezt a komoly témát, hogy egyszerűbben fel tudjam fogni.

A férfi elmosolyodott és kissé előre hajolt, hogy az erkély korlátján kívülre hamuzzon, valahová le az utcára.

- Hát, jót azt nem - Vette ő is egyel gyengédebbre a szálakat a beszélgetésben. - Hacsak a szex nem számít annak - Sóhajtott, majd hátradőlt.

Felvontam a szemöldököm és felé fordultam.

- Egész nap csak szexelsz? - Kérdeztem és újabbat kortyoltam az italomból.

JiYong halkan felnevetett és megingatta a fejét.

- Mondjuk minden második nap - Fordult felém mosolyogva, elégedetten.

- Barátnő? - Kérdeztem rá a partnerére az ágyban.

Megrázta a fejét és először kifújta a füstöt, csak utána felelt.

- Alkalmi - Válaszolt egy szóval.

- Ismerős - Nevettem fel.

- Neked barát? - Kérdezett rá röviden és tömören, ahogy én is tettem az előbb.

Én is megingattam a fejem és most én vártam a válasszal addig, amíg le nem nyeltem az italomat.

- Nincs nekem arra időm - Válaszoltam egy legyintés kíséretében. - De most nem rólam beszélünk.

JiYong megértően bólintott és csendben várta a következő kérdésemet, hogy megértsem az ő világát valamennyire.

- Milyen ott lent? - Kérdeztem, ami először az eszembe jutott.

- Hm - Vont vállat és kiengedte a cigit az ajkai közül. - Meleg - Válaszolt mosolyogva.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. 

- Olyan, mint a filmekben? - Kérdeztem.

- A filmek azt is mutatják, hogy pirosak vagyunk, vasvillával hadonászunk, villás farkunk van meg szarvunk - Tájékoztatott JiYong felvont szemöldökkel erről a hülyeségről.

- Igaz - Bólintottam.

- Amúgy egy sima világ a világ alatt - Válaszolta meg a korábbi kérdésemet. - Vagy a ti világotok egy, a miénk felett - Váltott nézőpontot.

- Ugyanilyen? - Biccentettem kifelé az erkélyről.

JiYong csak vállat volt és megingatta a fejét.

- Sötétebb - Válaszolt. - Mintha folyamatosan be lenne borulva.

- És az emberek? - Faggattam tovább.

- Melyik része? - Fordult felém. - Aki oda születik vagy aki oda kerül?

- Is-is - Választottam a könnyebb utat.

A férfi beleszívott egy utolsót a cigarettába, aztán a cipője talpán elnyomta a csikket, végül az aprócska rudat egy könnyed mozdulattal elpöckölte a távolba. A tüdejéből kiengedte a füstöt, aztán leöblítette egy korty arany színű alkohollal.

- Akik oda születnek, ugyanúgy élnek, ugyanúgy megvan a hierarchia - Felelt, miközben rám nézett. - Akik oda kerülnek, nos... - Elgondolkodott, hogy mégis mi lenne a megfelelő szó. - Attól függ, miért vannak ott. 

Megállt egy pillanatra és csak figyelt, hogy értem e vagy van e kérdésem. Csak bólintottam egyet, hogy felfogtam eddig, már amennyire egy ilyen sztorit fel lehet, nyugodtan folytassa.

- Ha kis bűnük volt, csak az oda születetteknek dolgoznak, mint egy egyszerű takarító vagy házvezető - Lebiggyesztette az alsó ajkát és megvonta a vállát. - Semmi különös. 

Ismét csak bólintottam és vártam a végét.

- Akik nagyobb bűnt követtek el, nem égnek üstben és nem szurkáljuk őket vasvillákkal - Közölte mosolyogva, utalva arra, nehogy elhiggyem a mesékben és a filmekben lerajzolt, elferdített képeket.

Én csak mosolyogva bólintottam, de nem szóltam közbe.

- Ők egyszerűen csak nagyobb büntetést kapnak - Vont vállat.

- És ez mit takar? - Kérdeztem vissza, nehogy már itt befejezze nekem a sztorit.

- Mivel meghalni nem tudnak, mert már halottak - Magyarázta. - Ezért egyszerűen csak elég sokáig raboskodnak, be vannak zárva vagy fájdalmas tortúráknak alávetve.

- Meddig? - Kérdeztem halkan, ahogy a hideg is kirázott a meséjére.

Annyira közönyösen mesélte, annyira érzelemmentesen, hogy nem tudtam eldönteni, hogy vajon azért, mert megszokta már vagy azért mert nincsenek érzései?

- Ameddig csak akarjuk - Villantott egy féloldalas, gonosz mosolyt.

- Mhm - Bólintottam, egy kicsit megrökönyödve. 

Újabbat kortyoltam az italomból, ami már nagyon a vége felé járt. Felmutattam a mutatóujjamat JiYong-nak, hogy várjon, ne menjen sehová. Letettem a földre a poharamat és bementem a lakásba, egyrészt, hogy legalább egy percre hátra hagyjam a férfit és a közelségét, másrészt pedig, hogy felmarkoljam a Whiskey-s üveget és azzal térjek vissza az erkélyemre. Nagyon úgy éreztem, hogy szükségem lesz rá, hiszen még csak a mese elején tartottunk.