Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

43.

  - Oké - Mondta mély hangon. - És mondanál nemet, ha a velem való kapcsolatról lenne szó? 

Kitágultak a pupilláim olyan gyorsasággal, hogy egy pillanatra csak feketeséget láttam magam előtt. Egy másodpercre még meg is szédültem, ahogy agyonütött a kérdés, ami JiYong szájából hangzott fel. Eltátottam a számat és nem tudtam mit tenni, csak bambán meredni rá, szótlanul, heves lélegzetvételekkel. Mondanék-e nemet, ez egy jó kérdés. Vajon mondanék? Ha a józan eszemre hallgatnék, akkor azonnal nemet ordítanék. Csakhogy a józan eszem már régen búcsút intett nekem és vagy négy évnyi holmijával valahová a Bahamákra ment utazni, hogy JiYong közelében képtelen legyek racionálisan és ésszerűen dönteni. Ha nem így lenne, már az első együttlétünk után heves tiltakozásba kezdtem volna a vele való bármiféle kapcsolatommal egyetemben. 

*JiYong POV*

Elengedtem az állát, amit eddig két ujjammal tartottam és oldalra hajoltam, hogy elzárjam a vizet. Nem bízhattam abban, hogy Yuri majd megteszi, ilyen sokkos állapotban inkább csak medencévé varázsolta volna az egész lakását. Meg a szomszédaiét is, mire feleszmél. Inkább csak beléptem a jó meleg, már majdnem túlságosan forró vízbe, közben pedig kinyújtottam a kezem, hogy némán kérjem rá, ő is csatlakozzon hozzám. Yuri megfogta a kezemet, de az arca arról árulkodott, hogy bár az izmait mozgásra bírta, az agya még ugyanolyan mirelit állapotban lebegett valahol, tanácstalanul. Felemelte a lábát és már csak rutinból emelhette pont olyan magasra a lábát, hogy be tudjon szállni a melegbe, mivel a szemeit mozdulatlanul az enyémekbe kapcsolva tartotta, olyannyira kitágult pupillákkal, hogy a mélybarna szeme szinte teljesen feketévé változott. Mosolyogtam a reakcióján, legalább annyira túláradt benne ez az egész, mintha csak most közöltem volna vele, hogy arra kell, hogy meghaljunk mind a ketten és apámat tartsuk életben. Valószínűleg ilyen közlendőre hátast is dobna és azonnal a kádba vetné magát, arccal lefelé. 

Lassan beleereszkedtem a vízbe és húztam magammal a lányt is, aki út közben háttal fordult nekem, hogy kényelmesen elférjen. Bár a kád kettőnknek is elég nagy volt, nem kérdőjeleztem meg per pillanat, hogy mit miért tesz, ugyanis az agya látszólag leblokkolt. Lassan beleültem a forró, virág illatú habokba, ami amúgy taszítana, hiszen nem vagyok híve semmi kislányos, illatos kencének, de most nem érdekelt. Szétnyitottam a lábamat, hogy a velem együtt leguggoló Yuri gond nélkül tudjon leülni a zománcozott felületre, elém. Óvatosan magamhoz húztam és figyelve átfontam a kezeimet a hasa előtt, hogy véletlenül se csússzon bele a vízbe, bár valószínűleg megtartotta volna magát, mivel a lábaink már végig értek a kádon.

- Ébresztő! - Ráztam meg őt egy kicsit, amikor már kezdett idegesítő csend lenni és csak a víz halk csobogását lehetett hallani, ha megmozdultam.

Yuri lehajtotta a fejét, majd egy kicsit hátra fordította, jelezve nekem azt, hogy nem halt meg és köszöni szépen, jól van.

- Sokkot kaptál? - Kérdeztem egy ördögi mosollyal. 

Mindig is élveztem nézni és érezni az emberek zavarát és tanácstalanságát, ez pedig különösen tetszett a téma miatt.

- Egy kicsit . Bólintott sután a lány, de halkan felkuncogott utána.

- Pedig csak a kapcsolatunkról kérdeztelek, nem vallottam be neked a következő nagy atomtámadásom tervét - Sóhajtottam és éreztem, ahogy egy aprót rándulnak az izmai, hogy újból felhoztam a témát. 

Halkan felnevettem és a hasáról a kezére csúsztattam a tenyereimet. Lassan végigsimítottam a felkarját, majd az alsó részét áthaladva az ujjaira markoltam, hogy egy kis gombolyagba fogjam az enyémhez képest apró kezeit. 

- Ennyire nem kedvelsz? - Nevettem fel halkan.

Yuri is elmosolyodott és hátra fordult, hogy megmutassa ezt nekem egy pillanat erejéig.

- Nem erről van szó - Ingatta a fejét.

- Hát? - Kérdeztem. - Arról, hogy ki vagyok?

Nem felelt, csak egy mély levegőt vett és megmozgatta az ujjait a markomban. Kicsit enyhítettem az ujjaim szorításán, aztán a felkarom segítségével egy kicsit összenyomtam a lány testét és magam felé invitáltam. Hátradőltem a kádban úgy, hogy a hab a nyakam tetejéig felugrott és a víz is meglibbent a mozgástól. A lábammal tartottam magam a kád másik végén és néztem, ahogy Yuri copfba fogott haja belelóg a vízbe és egy virágként terülnek szét a hajszálak végei a víz alatt. Lassan ő is nekem dőlt és a mellkasomra engedte a súlyát, kényelmesen elhelyezkedve rajtam. Fejét a jobb vállamra döntötte és lehunyta a szemét, ahogy egy újabb nagy levegőadagot juttatott a tüdejébe.

- Félsz tőlem? - Kérdeztem lágy hangon, amivel még magamat is megleptem.

- Mm - Ingatta meg egy kicsit a fejét enyhén, nemlegesen.

- Akkor? - Kérdeztem újból, mire Yuri szemei lassan kinyíltak és a fürdője falát kezdte el nézegetni. - Nem érzed jól magad velem?

- De - Sóhajtott.

Bólintottam egy aprót és egy halvány mosolyt eresztettem el.

- Nem tetszem? - Folytattam a kikérdezősdit.

Yuri elfordította a fejét egy kicsit és egy szégyenlős mosoly jelent meg az arcán. Noszogatva összepréseltem párszor a kezét, ami még mindig az ujjaim között volt, hogy válaszoljon.

- De - Felelt végül halkan.

- Akkor nem jó velem a szex? - Faggattam tovább.

- De igen - Bólintott határozottan, mire halkan fel kellett kuncognom a hirtelen magabiztosságán.

- Szóval nem félsz tőlem, tetszem, kedvelsz engem, szeretsz velem lenni és jó velem együtt az ágyban - Foglaltam össze a dolgokat. - Akkor mi is akadályoz?

Yuri megköszörülte a torkát és éreztem, ahogy a kis mancsai megfeszülnek és elernyednek a tenyeremben.

- Egy szóval sem mondtam, hogy akadályoz valami - Hajtotta le a fejét egy kicsit, majd visszadöntötte a vállamra. - Csak egy kisebb agyérgörcsöt kaptam a hirtelen kérdésedre.

- Mhm - Hümmögtem mosolyogva. - Túl hamar volt? - Kérdeztem rá és még én magam sem tudtam a választ, hiszen lószart se tudtam a romantikáról meg a párkapcsolatokról.

- Nem tudom - Vont vállat enyhén Yuri. - De meglepően kedves vagy.

Felnevettem és megemeltem a kezeimet, hogy keresztezzem előtte a sajátjaival együtt. Visszafektettem a hasára a karjainkat és sóhajtottam egyet.

- Legyek durva? - Kérdeztem és oldalra fordítottam a fejem, hogy ránézzek.

Yuri is rám emelte a tekintetét és szelíd mosolyt küldött felém, majd megingatta a fejét nemlegesen. 

- Akkor már végképp nem értelek - Vontam fel a szemöldököm. - És nem szokásom értetlennek lenni.

A lány halkan felnevetett és lehunyta a szemeit. Kényelmesen visszafeküdt a vállamra és megnyalta a száját.

- Fürödjünk - Mondta halkan. - Majd később ezt megbeszéljük.

Bólintottam, bár ő ezt nem láthatta. Én is kényelmesen hátradöntöttem a fejem a kád oldalának és lehunytam a szemeimet. Úgyis az enyém leszel, Park Yuri.