Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

20.

*JiYong POV*

Oké, ezt nem igazán gondoltam át, hogy innen hogyan is tovább. A fejemben lezajlott, hogy megtudja rólam az igazságot, akkor már le tudom vinni magammal, pontosabban haza tudom vinni magamhoz és végre megtörténik a tervem beteljesülése. De ez nem ilyen egyszerű a valóságban. A pokolban, mivel az oda születettek, vagyis az ördögök, démonok, pokoli angyalok, hívja, ki hogy akarja közé tartozunk, ráadásul a legfelső rétegébe, mondhatni mi "igazgatjuk" a poklot, csak egy csettintésembe került megkapni akármelyik nőt. Viszont ez itt nem a pokol és Yuri nehezebb dió, mint hittem. Bár nem tudom, hogyan is gondolhattam komolyan, hogy majd az őszinteségemtől a nyakamba ugrik... visszagondolva tényleg nagy hülyeség volt. 

És hogy mit kell tennem még? Gőzöm sincs. Rohadtul fogalmam sincs sem a kapcsolatokról, sem pedig a földi dolgokról, hogy hogyan csábítsunk el valakit vagy hogyan érjük el, hogy beléd szeressen, anélkül, hogy te ne szeretnél belé. Halvány pónifingnyi ötletem sem volt, hogy mi a jó istent kellene tennem. Az tiszta volt számomra, hogy temetőt kifújtuk kettőnk között. Mehetek még oda és találkozhatunk ott, de valahogy annyival nyíltabb volt a saját lakásán, hogy új terv kellett. Vagy a lakásán kellett őt mindig megtalálnom vagy el kellet volna vinnem valahová. De hová? Édes, jó szagú lángcsóva, miért ilyen nehéz, ha nem használhatom a pokoli adottságaimat? És Yuri miért ilyen makacs, hogy nem látja, milyen jóképű vagyok és szeret már belém? Tudom, hogy ez nem így működik, de akkor is, mennyivel egyszerűbb lenne..

*Yuri POV*

A telefonom pittyegésére lettem figyelmes. Oldalra fordultam, hogy meglessem a feladót, kezemben még mindig tartva a tollat, amivel éppen dolgoztam, hiszen ha nem fontos, akkor nem hagyom abba a munkát, majd később megnézem.

- JiYong? - Vontam fel a szemöldökömet, ahogy hangosan is kimondtam a nevet, ami a kijelzőmön állt.

Kíváncsian letettem a tollat és a mobilom után nyúltam. Feloldottam a billentyűzárat és rányomtam a kis borítékra, ami az üzeneteimet jelezte. Megnyitottam a JiYong nevével ellátott sort és a képernyőre szegezve a tekintetem, izgatottan vártam, hogy betöltsön. Sose írt nekem. És miért is várom ennyire, hogy láthassam?

Feladó: JiYong

"Van még kérdés?"

Összeráncoltam a szemöldököm és megnyaltam a számat. Még szerintem grimaszolhattam is egy kicsit, amíg átfutott az agyamon kismillió válaszlehetőség, amit bepötyöghetnék és az is átfutott az agyamon, hogy ignorálom és nem válaszolok neki. De győzött a kíváncsiságom, így a kis nyilacska ikonjára mentem, ami a válaszadás lehetőségét adta meg nekem és írni kezdtem.

"Alig beszéltünk róla öt órát. Nagyon sok kérdésem van még."

Rányomtam a küldésre és mosolyogva félre tettem a telefonomat és visszavettem a tollamat az ujjaim közé. Tovább olvastam az elém rakott papírt, amit javítanom kellett és alaposan megnéztem minden egyes kis részletét, nehogy hibásan adjam ki a kezemből. Alig olvastam át két mondatot, a mobilom újabbat csippant, egy újabb üzenetet jelezve nekem. Ismételten letettem a tollat és a telefonommal helyettesítettem.

Feladó: JiYong

"Mikor végzel?"

Elmosolyodtam és megingattam a fejem, miközben pötyögtem a válasz üzenetemet.

"Én vagyok a főnök. Akkor végzek, amikor akarok."

Már meg sem kíséreltem visszavezetni a figyelmemet a munkámra, tudtam, hogy úgy is fölösleges lenne. Inkább csak az asztalomra támaszkodva fogtam a telefonomat és vártam a feleletet az SMS-emre. Nem is tudtam pontosan, hogy miért vártam ennyire, hiszen két hete még a pokolba kívántam a férfit. Ironikus, hiszen valószínűleg ott is volt. Most viszont, hogy tudom róla az igazságot, valahogy közelebb érzem magamhoz. Eddig is olyan volt, mint egy semmiből termett barát, viszont semmit nem tudtam róla. Most, hogy órákat beszélgettünk róla, az igazi mivoltáról és a lényéről, megkedveltem. Ahhoz képest, hogy milyen rideg külseje van és legszívesebben egy ásóval csapkodnám addig, amíg el nem tűnik előlem, nagyon is jó fejnek tartom. Tud mosolyogni és nevetni, érti a viccet, okosnak tűnik és nem mellesleg egész helyes. Ha leveszem azt a rémes tekintetet, amivel mindig köszönt, a szemei is szépek. 

A telefon csipogása ébresztett fel a buta képzelgéseimből. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam a beírt szöveget.

Feladó: JiYong

"Akkor végezz kettőkor. Érted megyek."

Halkan felnevettem. Ezek szerint nem akkor végzek, amikor én akarok, hanem amikor ő akarja. Mindegy, gyorsan bepötyögtem egy "oké" választ és ránéztem az órára a falom. Fél egy volt még csak, ráértem megcsinálni ezt a munkát sajnos. Félretettem a telefonom és visszahajoltam a papírkupacom fölé, de a mosolyomat nem tudtam visszahúzni. Kezdtem teljesen őrült ábrándokkal hitegetni magam és csöpögős, filmbéli jelenetek ugráltak a szemem előtt. JiYong bejön értem, hoz egy csokor rózsát.. aha. Maga az ördög majd romantikázik. Maximum a bajt hozza magával, de virágot semmiképp. Nem is tudom, miért jutott eszembe ez a képtelenség. Nem is akarom, hogy közöm legyen egyáltalán hozzá, hiszen sose jelent jót magával az ördöggel barátkozni. Mégis nagyon kíváncsi voltam és vonzott a világa, meg amit még nem tudtam róla. Minden meg akartam kérdezni és meg akartam tudni róla, hogy hogyan él, ki ő valójában és hogyan talált rám. Egyáltalán rám vadászott vagy csak véletlen volt? Vannak mások is, akikkel random szóba állt? Vajon hányan tudják, hogy létezik a pokol és az ördög közöttünk jár?