Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

38.

*JiYong POV*

- Maradj a kocsiban, ezt elintézem - Utasított Yuri keményen, amikor leparkoltam végre a keresett szálloda előtt, ami állítólag valami hatalmas gubancot csinált saját magának, de a lány cégének is.

Felé néztem és leállítottam az autót, miközben ő lázasan rendezgette a kezébe a szétnyitott és szétdobált dossziékat, amiknek a tartalmát eddig olvasgatta.

- Baba - Sóhajtottam egyet, lebecézve a lányt. - Nem vagy a főnököm.

- Tudom, JiYong - Morogta, amikor végre sikerült egy kezébe fognia mindent. 

- Akkor én is megyek - Jelentettem ki és már ki is nyitottam az ajtót, hogy kilépjek a kocsiból.

- Minek? - Kérdezett vissza Yuri.

A lábamat már kitettem a járműből, de még visszafordultam  a lány felé és egy féloldalas mosolyt dobtam neki.

- Mert látni akarom, ahogy veszekedsz - Közöltem egyszerűen.

Yuri megforgatta a szemeit és kikászálódott a kocsiból, elég nehézkesen, miután mind a két keze tömve volt a táskájával és az anyagokkal ehhez az egészhez. Én is kiszálltam már végleg, megvártam, hogy a főnök asszony is becsukja az ajtót a másik oldalon és lezártam az autót. Yuri azonnal elindult befelé és már csak a magas sarkújának a sűrű és nehéz kopogásából meg tudtam mondani, hogy ez nem a szokásos, jókedvű és légies járása. Egy halvány mosollyal követtem és értem őt utol.

- Miért jó neked, ha én veszekszem? - Kérdezett rá az előbbi mondatomra, hogy miért is jövök be vele a hotelba.

Megvontam a vállam és megálltam egy pillanatra, hogy a kezemet előrenyújtva jelezzem Yuri-nak, hogy menjen be előbb ő az épületbe. 

- Köszi - Sóhajtott egyet és egy halvány mosollyal beslisszant a személyzet egyik tagja által tartott hatalmas üvegajtón.

Utána mentem én is és magamnak grimaszoltam, megkérdőjelezve saját magam, hogy mióta is vagyok figyelmes? Odaléptem Yuri mellé, aki már javában a modern és hosszú recepció felé tartott öles léptekkel, hogy válaszolni tudjak a kérdésére.

- Mert tetszik - Közöltem a feleletemet egy halvány félmosollyal, kicsit halkabban, hogy az üres előcsarnok ne visszhangozza a szavaimat.

Yuri csak halkan felnevetett és megingatta a fejét, de szinte azonnal visszavette a kemény és szigorú maszkját, hogy a tökéletes üzletasszonyt hozza el a hotel számára. Én csak zsebre dugtam a kezeimet és lezserül lépkedtem mellette, az egyik olyan pult szárnyhoz, ahol egy öltönyös fickó állt.

- Jó napot! - Mosolygott ránk nyájasan, amitől azonnal hányingerem lett. - Üdvözlöm önöket a Maximillian-ben. Miben segíthetek?

Yuri lecsapta a dossziékat a pultra és szemrebbenés nélkül tartotta a finomnak nem nevezhető szemkontaktust a recepciós férfival. A srác egy kicsit kellemetlenül érezhette magát, ugyanis egy másodperc múlva rám siklott a tekintete és az erőltetett mosolyát most én kaptam.

- Talán egy veszekedés után szeretnének kikapcsolódni? - Próbálkozott keményen, én pedig megpróbáltam nem röhögni. - Ajánlhatok egy egy éjszakás csomagárat masszázzsal és egy kellemes vacsorával.

Ó, édes fiam, mi túl vagyunk már nem egy éjszakán. 

- Park Yuri - Mutatkozott be a lány végül, amikor már nem bírta hallgatni a férfi nyájas stílusát, és már nekem is kezdett az idegeimre menni, pedig csak két mondatot mondott szerencsétlen. - Az igazgatót keresem.

A férfi kicsit zavarba jött, én pedig elkezdtem élvezni a jelenetet.

- Talán probléma akadt? - Kérdezett vissza értetlenül a férfi. - A szállodánk vendége?

Yuri halkan felkacagott és egy gúnyos mosollyal zárta le. Látszott, hogy valamit mondani akart, de inkább visszacsukta a száját, mielőtt túl sok gonosz dolog esett volna ki a száján. Helyette csak vett egy mély levegőt és kinyitotta az egyik dossziét. Odatolta a férfi elé, aki kérdőn vetett egy pillantást az  elé rakott adatokra. Már le tudta olvasni a cég logóját, ahonnan Yuri érkezett és gondolom a csoporttal való alap infók voltak rajta, amivel baj volt.

- Már értem - Bólintott a recepciós. - Az igazgató úr már várta a jelentkezését.

- Végre - Sóhajtott a lány. 

A recepciós felém fordult, majd vissza Yuri felé.

- És az úr? - Kérdezett rá.

Yuri hátra fordult és végig nézett rajtam, majd visszafordult a férfi felé, aki ha jól sejtettem, már kezdte kihúzni nála a gyufát. Megforgatta a szemét és újból menetirányba állt.

- Velem van - Közölte unottan. - Pokoli jó asszisztens - Nyomta meg a 'pokoli' szót, amit természetesen csak én értettem.

El is mosolyodtam rajta és máris mellette termettem, hogy együtt menjünk fel a kapott irodaszámhoz. Yuri mélyet lélegzett, ahogy megállt a lift előtt és várakozott rá, hiszen természetesen a legfelső emeletre kell tenni azt a rohadt irodát. Én, mint egy jó fiú, átnyúltam hozzá és kivettem a dossziékat a kezéből. Kíváncsian és kérdőn nézett rám, de nem ellenkezett, engedett a szorításából, hogy át tudjam venni a papírokat.

- Mit csinálsz? - Kérdezte értetlenül.

Sóhajtottam és egy féloldalas mosolyra húztam a számat, miközben tartottam a köteléket a mélybarna szemeivel. 

- Pokoli jó asszisztens vagyok - Válaszoltam, mire csak felnevetett.

A lift egy halk csilingeléssel jelezte, hogy megérkezett. Beléptünk egymás után és Yuri megnyomta a megfelelő gombot.

- Csak ne szólalj meg - Kérte tőlem. - Nem akarok halálra rémült, esetleg halott embereket.

Elmosolyodtam és bólintottam, aztán már be is záródott az ajtó és elindultunk fölfelé.