Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

13.

- Te mit keresel itt? - Tettem fel  a kérdést a nevelőapámnak, akit a sír előtt láttam álldogálni, amikor kiértem a temetőbe. 

Letettem a friss virágcsokrot a kőre és végignéztem a sírkövön. Ugyanolyan koszos, a virágok hervadtak, tehát egy kisujját se mozdította afelé, hogy bármit is tegyen. A férfi felém fordult és a kövér, húsos arcán egy szemernyi érzelem sem látszott. Bár soha nem mutatott semmit, felém legalábbis biztos nem. Én csak a megvetést, a gúnyt és a felsőbbrendű érzés minden mennyiségét tudtam csak leolvasni a képéről, akárhányszor láttam.

- Nem jöhetek ki a feleségemhez? - Kérdezte megvetően, majd több időt nem fecsérelve arra, hogy figyeljen rám, visszafordult a sír felé.

- Öt hónapja, hogy eltemettük - Közöltem az időtartamot. - Egyszer sem voltál kint nála.

- Hát most itt vagyok - Köpte a szavakat.

Vettem egy mély levegőt és inkább visszafogtam a kikívánkozó mondandómat, mielőtt olyan hagyja el a számat, amit talán később megbánok, hogy egy temetőben hangzott el, édesanyám előtt. Így hát csak inkább lassan kifújtam a tüdőmből a levegőt és megingattam a fejem. Nem fecséreltem több szót és időt erre a világi seggfejre, inkább előre hajoltam a kőre, hogy az elfonnyadt virágot ki tudjam dobni és frisset tehessek a helyébe.

- Minden pénzedet virágokra költöd, amit tőlem kapsz? - Kérdezte olyan mértékű megalázással a hangjában, hogy érezzem, amennyire csak lehet, hogy tőle kapom a fizetésem.

Megforgattam a szemem és egy gúnyos mosolyt varázsoltam a számra, miközben elrendezgettem a virágszálakat a vázában, hogy ne úgy nézzen ki, mintha csak belecsaptam volna a tartóba és kész.

- Ha megerőltetnéd magad és néha te is hoznál virágot, kevesebbet költhetnék rájuk - Feleltem meglepően nyugodtan.

Ha anya közelében voltam, mindig nyugodtabbnak éreztem magam, legyen szó akár arról a beteg agyú JiYong-ról, akár most erről a vadbaromról. 

- Minek, ha te úgyis túlbuzgóan rendezgeted ezt a követ? - Bökött a sírra nyeglén.

- Gondolod, hogy egy sír, egy virágcsokrot bír csak el? - Vontam fel a szemöldököm már egyre idegesebben, ahogy minél több szó hagyta el a száját.

A férfi csak megvonta a vállát és egy nemtörődöm arckifejezéssel még végigszemlélte a sírt.

- Nem igazán foglalkoztat - Közölte közönyösen.

Hihetetlenül nevettem egyet és összeráncoltam a szemöldökömet.

- Akkor mi a fenének vagy itt? - Tártam szét a karomat kérdőn, ugyanis ezt már végképp nem értettem.

Ha nem izgatja, minek van itt és minek jött el, majdnem fél év után, ha eddig is magasról tett anyámra? Eddig is tökéletesen megvoltam egyedül a sír gondozásával, ne hátráltasson, ugyanis előrébb nem igazán visz semmit.

- Ki vagy te, hogy megmondd nekem, hogy hol legyek? - Nézett rám megvetően, szigorú szemekkel.

Megingattam a fejem és elmosolyodtam. Kislánykorom óta próbált nevelni és megfélemlíteni ezekkel a szemekkel és a kemény oldalával, de szerintem csak szánalmasnak mutatta magát. Hátat fordítottam neki és inkább figyelmen kívül hagytam a hatalmas pofáját. A sír takarítása jobban lekötött, mint az, hogy akár csak egy bottal is megpiszkáljam az ott ácsorgó férfit.

*JiYong POV*

Feldobtam magamra a bőrdzsekimet, ahogy figyeltem a jelenetet. Ki ez a faszi és mit akar Yuri-tól? Bár látom, hogy ismerik egymást, nem lehetnek olyan közeli viszonyban. A lány még csak le se szarja, amit az a melák mondd neki, csak lazán visszafordul az anyja sírja felé. Elmosolyodtam, miközben az egyik fának támaszkodtam a közeli erdőben. A pasas mérgében fújt, ahogy a lány rá se hederített, csak hátat fordítva neki elkezdte lesöprögetni a sírról a ráhulló leveleket meg ágakat.

- Túl sokba kerülsz nekem - Morogta a férfi Yuri-nak.

Lehervadt a mosoly az arcomról és ellöktem magam a fa törzsétől, ahogy bajt szimatoltam. Ehhez különösen jó érzékem volt, ugyanis ebben nőttem fel, mondhatnánk, hogy én magam vagyok a baj. Még semmi nem történt, de én már elkezdtem lassan lépkedni, hogy egyre közelebb kerüljek a pároshoz, közben füleltem, hogy mindent halljak, nehogy félreértsek valamit vagy késlekedjek.

- Ezzel jár egy gyerek - Vetette neki oda Yuri félvállról, de továbbra sem nézett hátra a férfire.

- Nem vagy a gyerekem - Közölte a férfi erős, ideges hangon.

A lány végre megfordult és egy gúnyos félmosolyt dobott a számomra ismeretlen férfira. Csípőre tette a kezét és félrebiccentette a fejét, tipikus póz a győzelemhez.

- Nem kellett volna elvenni egy gyerekes anyukát - Gúnyolódott Yuri, de az igazság keveredett a gúnnyal a hangjában.

Szóval ez a gyökér a nevelőapja lehet.  Már említette nekem, amikor rákérdeztem, hogy miért nem jár ki rajta kívül senki a sírhoz. Mondta, hogy a nevelőapja egy bunkó paraszt, akinek esze ágában sincs kijönni ide, ahogy eltemette a feleségét, máris egy fiatalabb nő lába közé ugrott, a többiek, akik pedig a temetésen voltak, állítólag elég sokan, csak azért jöttek el, hogy benyalják magukat a férfinek. Az övé volt az ország egyik legnagyobb turisztikai vállalata, rengeteg kisebb alcéggel a városban és a városon kívül. Az egyik ilyen kisebb cégnél dolgozott Yuri.

Innen a férfi már nem szólt semmit, de méterekről éreztem a benne gyulladó haragot és bosszúvágyat, amiért a fiatal lány okosabb nála és ki tudja őt osztani. Nem tétováztam tovább, megnyújtottam a lépteimet, hogy odaérjek, mielőtt baj lenne.