Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

49.

- Milyen volt anyukád? - Kérdezte hirtelen JiYong, miután már hosszú percek óta csendben ültünk a padon.

Egy kis sétára jöttünk el szombat lévén, mivel a hideg idő után végre akadt egy kis kellemes napsütés így szombatra. Úgy döntöttünk, hogy randizunk egyet, ha már úgy sem voltunk együtt túl sokat a munkám miatt az elmúlt napokban. Vettünk magunknak egy-egy forrócsokit egy útszéli kis bódéban egy fiatal nőtől, aki állítólag saját kezűleg csinálta ezt is és a pogácsákat is, amiket még árult. Bár látszott, hogy nem felvizezett, bolti szart iszunk, ugyanis szinte belekötött a papírpohárba a forró ital, olyan sűrű volt.

- Miért kérdezed? - Kérdeztem vissza és belekortyoltam egyet a lassan hűlő italba.

Keresztbe tettem a lábaimat és hagytam, hogy JiYong, aki a balomon ült, a jobbját átvesse a combomon és birtokló módon a lábamra simítson, jelezve mindenkinek, hogy hozzá tartozom.

- Mert szeretsz róla beszélni - Válaszolt.

Elmosolyodtam és lenéztem a csokimra.

- Ennyire sokat beszéltem volna róla? - Kérdeztem vissza.

- Nem - Ingatta a fejét. - Szinte nem is beszélsz róla. De amikor egy-egy mondat erejéig felmerül, szinte csillognak a szemeid, azonnal elmosolyodsz és áhítattal beszélsz, mintha csak egy szuperhős lenne.

Nevetve hallgattam az összefoglalóját és melegséggel töltött el, hogy ilyen apró részletekre is figyel velem kapcsolatban. Valóban nem beszéltem sokat édesanyámról, nem igazán került szóba, csupán egy-két elejtett mondatot váltottunk vele kapcsolatban, de semmi többet. És így megjegyezte, ez nagyon aranyos volt tőle.

- Szóval? - keltette fel megint a figyelmemet a mély, erős hangjával. - Milyen volt?

Megvontam a vállam és előre meredtem, hogy magam elé tudjam képzelni a még élettel teli arcát.

- Alacsony - Kezdtem bele mosolyogva. - Mindig sokat piszkálták amiatt, a baráti társaságában ő volt a legkisebb. Persze ezek csak vicces, baráti megjegyzések voltak, semmi bántó. Bár sosem vette magára, ha valamit odaszóltak neki. Tisztában volt saját magával, a szépségével és a képességeivel. Ha valaki valamit kitalált róla, csak nevetve bólogatott rá, hiszen tudta, hogy úgysem igaz. Ezért is szerették annyian, mert erős volt. Kiállt mindenkiért, igaz barát volt és ha kellett, mindent feltett egy lapra, hogy azok mellé állhasson, akik tényleg fontosak voltak neki.

- Erős nő - Bólintott JiYong. - Örökölted.

Ránéztem és szélesen elmosolyodtam.

- Ő sokkal nyugodtabb volt, mint én, talán ez az egyetlen különbség köztünk - Mondtam, még mindig a férfi szemeibe nézve. - Én nagyon hamar fel tudom kapni a vizet és szétcsapok mindenki közt, de ő egy csábos mosollyal, nyugodt hangszínnel tudott bárkit rávenni bármire.

- Azt mondott, harcias vagy? - Mosolygott rám kacéran.

- Mondhatjuk - Bólintottam nevetve.

- Leszel az amazonom? - Hajította előre a kezét ökölben, mintha éppen egy ütést vitt volna be valakinek.

A kezembe temettem az arcom és a fejemet ingatva nevettem fel még hangosabban. JiYong visszatette a kezét a combomra és ő is halkan nevetett.

- Okos volt? - Kérdezett rá édesanyámra. 

Bólintottam és a nevetésemet egy szélesebb mosollyá szelídítettem.

- Az egyetlen hülye döntése a nevelőapám volt - Grimaszoltam.

- Lehet, hogy az sem volt rossz döntés - Vont vállat JiYong. - Csak a te jövődet akarta biztosítani annak a faszkalapnak a pénzével.

- Szerette őt - Ingattam a fejem, hogy ellent mondjak a férfinak. - Mindig is felismertem azt a nézést és az arckifejezését, ha így csodált valakit. Bár az tény, hogy az első két évben láttam csak ezt a különös vonzalmat. Aztán az utolsó évtized már valami borzalom volt, de anya sosem mutatta ki. Maradt az a törhetetlen, hervadhatatlan, magabiztos nő, aki mindig is volt. 

- Megvoltak az okai, biztos - Sóhajtott JiYong.

Ismét ránéztem és halványan elmosolyodtam. Tetszett ez a férfi, akit kaptam magam mellé a hátborzongató, rémes ördög helyett. Teljesen normálisnak hittem volna, ha nem jártam volna meg a poklot miatta már többször is, és ezt teljesen jó értelemben mondom. Sosem gondoltam volna, hogy a pokolra menni lehet élvezetes is, de most megcáfoltam magam.

- Mindig furcsa, de jó döntései voltak - Bólintottam. - Még az egyetemen sem mindig értették meg a tanárai, pedig többszörös diplomás bölcsészek voltak.

- Ennyire filozofikus lett volna? - Mosolygott rám JiYong.

Egy kicsit félre biccentettem a fejem és megnyaltam a számat.

- Amikor mindenkitől megkérdezték, mi szeretett volna lenni, ha felnő, mindenki olyanokat mondott, hogy focista, énekes, egyszerűen gazdag vagy talán tűzoltó - Meséltem, amit anyukámtól hallottam csak egyszer, de beleégett az agyamba. - És anya mit mondott?

- Hm? - Biccentett JiYong kíváncsian.

- Fa - Feleltem mosolyogva.

A férfi felvonta a szemöldökeit és értetlenül nézett rám.

- Azt akarta, hogy kivágják és eltüzeljék? - Kérdezett vissza.

- Hülye - Löktem meg őt nevetve a lábammal.

- Miért akart fa lenni? - Kérdezte, hogy hallja a sztori végét.

- Mert a fák erősek - Válaszoltam. - Bár egy helyben állnak, a gyökerei szerte-szét ágaznak. Ragaszkodik ahhoz, ami és sosem akar megváltozni. De ami a legfontosabb, hogy az emberek, ha sokan vannak, fejükbe száll a hatalom. A fák alkothatnak akár több kilométer hosszú és széles erdőt, sosem hivalkodnak vele, csupán többet segítenek a levegőnek és az állatoknak. 

- Elgondolkodtató - Bólintott JiYong, ahogy befejeztem a mondatomat.

Bólintottam egyet, hogy egyetértek.

- Ezért szereted a fákat? - Kérdezett rá a férfi mosolyogva.

- Többek között - Bólintottam. - És jól esik a csendjük a sok barom után az irodában.

- Érthető - Bólogatott mosolyogva JiYong.

Belekortyoltam a langyos csokoládémba, amit szinte már meg kellett, hogy rágjak, annyira besűrűsödött, ahogy hűlt. JiYong lassan megsimogatta a combomat, mire mosolyogva néztem rá. Ő is elmosolyodott és lenyelte a szájába öntött, olvadt édességet és közelebb hajolt hozzám. Lassan érintette a száját az enyémhez, ami új volt az eddigi heves csókjai után. Egy aprócska puszit nyomott a számra, hiszen nyilvános helyen voltunk, nem akartunk nagyon kikelni magunkból.

- Hm - Hümmögött, amikor elvált tőlem. - Édes - Közölte és egy újabb csókra hajolt, amit mosolyogva fogadtam.