Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

25.

Kacéran visszafordultam a tömeg felé, ezzel is fokozva a játékot és azt mutatva, hogy nehezen kapható, érdektelen vagyok. Elég jártas voltam már ezekben a testbeszédekben, már kellően tudtam, hogy mikor mit érdemes csinálni. Azt nem tudtam, hogy ez nála is beválik e, mert nyilván észben kellett tartanom, hogy nem ember, de próba szerencse.

JiYong egy másodpercig csak nézett és nem mozdult meg. A következő pillanatban megemelte a kezét és egy gyors, mégsem túlgondolt mozdulattal a szájához emelte a Whiskey-vel teli poharat, és ami még maradt benne, azt mind magába döntötte. Lassan megfordult a bárszékkel és maga mögé tette az üres poharat. Komótosan lecsusszant a már kopott, de még elég erősnek bizonyuló párnáról és zsebre dugta a bal kezét. Rá néztem, mert a kiállása és az a kisugárzás, amit öntött magából, egyszerűen elterelte a figyelmemet és nem lehetett reakció nélkül hagyni. Arca sötét volt, arcélei feszesek, ahogy nem beszélt, csak mozdulatlanul figyelt. Belenéztem a tüzes, kormos szemekbe, amik a sötét, alig pár led fénnyel megvilágított klubban még komorabbnak tűntek. Testtartása egyenes volt, mégis kényelmesen laza, akárcsak a ruhája az elegánsan szabott öltönnyel és a lezser, koptatott farmerral. Kettős szépséget ötvözött magában. A démoni feketeséget és a játékos gyönyört. Újabbat szívtam a színes italomból, aminek már alig volt pár korty az alján és felvontam a szemöldököm, hogy a tudtára adjam, várom a folytatást, miért is állt fel.

- Fizettél már? - Bökött a fejével a poharam felé.

Bólintottam egyet és letettem a pultra a kiürült, csavaros, díszes poharat. Alig ért le a kis üvegcse alja, már majdnem le is estem a székről. JiYong hirtelen kapta el a szabad kezével a bal csuklómat és szinte lerántott a helyemről. Megilletődött arccal lépkedtem utána, miközben az üléstől felcsúszott szoknyámat lesimítottam a jobbommal.

- JiYong! - Szólítottam meg, vagyis kiabáltam rá, hogy a dübörgő zenétől is hallja, hogy nem megyek utána némán.

Próbáltam csavargatni egy kicsit a csuklómat, hogy kiszabaduljak, de egy idő után már csak nekem fájt, ahogy a bőröm súrlódott a szoros bilinccsel, amit a férfi erős, hosszú ujjai biztosítottak a kezem közül. JiYong céltudatosan verekedte át magát a tömegen, nekem meg csak annyi volt a dolgom, hogy a magassarkúmban utána tipegjek, hogy legalább ne lobogjak utána, miközben ő rohadt gyorsan töri az utat. Elkaptunk pár fura pillantást az emberektől, akiket a férfi félre lökött és azoktól, akik próbálták kitalálni, hogy ő a barátom és csak haza akar cipelni, mert berúgtam vagy éppen egy emberrablás van folyamatban. Bármit is gondoltak, nem jött oda senki segíteni, ezért kénytelen voltam JiYong után baktatni, ki a túlzsúfolt, meleg bárból a hirtelen hidegbe. A váratlan klímaváltozás miatt rendesen kirázott a hideg és még sziszegtem is egyet, ahogy megugrottam egy kicsit a hatalmas libabőröktől a gyors séta közben.

- JiYong - Szólítottam meg egy kicsit erélyesebben, most, hogy a zene nem gátolta a füleit abban, hogy hallja a nem túl boldog hangomat.

Mint aki se hall-se lát, tovább szedte a lábait még egy darabig, amíg el nem értünk a fekete autóhoz a sok között, aminek felvillantak a fényei, amikor JiYong megnyomta a riasztó gombját a zsebéből előhúzott kulcson. Szinte bedobott az autó mellé, némán ordítva nekem, hogy szálljak be. Ugyebár senki nem szeretne ujjat húzni a pokol fiával, így hát engedelmeskedtem neki és becsüccsentem az anyósülésre. Viszont kicsit sem leplezve a nem tetszésemet, duzzogó arckifejezést vágtam, a mellkasom előtt pedig összefontam a kezeimet és vártam, hogy a férfi indítson.

- Most hazáig játszani fogod a sértett kislányt? - Kérdezte unott és semleges hangon JiYong, rám se nézve, csak az utat pásztázva, ahogy lassan kigördült az emberekkel és autókkal túlzsúfolt parkolóból.

Féloldalas mosolyra húztam a számat és megingattam a fejem.

- Boldognak kellene lennem, hogy konkrétan elraboltál a bárból? - Kérdeztem vissza válasz helyett.

- Csak megadom, amit akarsz - Felelt magabiztosan.

Nem válaszoltam rögtön, csak vettem egy mély levegőt, ahogy az agyam kattogni kezdett, nem túl gyorsan a temérdek alkoholos koktéltól, ami már jócskán megtelítette a gyomromat és az agyamba is felpezsgett már.

- Nem ezt akartad? - Kérdezett, amikor már egy ideje csend volt kettőnk között. - Felszedni valakit, aki majd megdug?

Eltátottam a számat és felé fordultam. Összeráncoltam a homlokom és felmutattam a mutatóujjamat, miután kibogoztam a karba tett kezeimet.

- Már megbocsáss - Nevettem fel idegesen. - Nem vagyok ennyire primitív.

JiYong elmosolyodott, miközben oldalra fordult, hogy szétnézzen egy gyalogos átkelőnél.

- Fogalmazhatsz bárhogy, édes - Közölte tudálékosan, ismét lebecézve engem. - Akkor is ugyanaz lesz a kimenetele.

- Ha így is van, akkor sem kértelek meg, hogy tedd meg nekem - Folytattam a vitát, holott nem lett volna semmi ellenvetésem a dolog ellen, ha nem így rongyol ki velem és történetesen nem tudnám, hogy ki is ő valójában. - Amúgy is miért voltál ott? Elrontottad az esti terveimet.

- Már mondtam, először is, ott vagyok, ahol akarok - Válaszolt, majd lelassított, ahogy már a távolból látta a lámpa színeik a változását pirosra. - Másodszor is - Felém fordult, ahogy végleg megállt a jelzőlámpa fényei alatt, ami egy kicsit pirosra festették az amúgy fehér bőrét. - Nem rontottam el. Csak jobb lehet, mint amit azok a nyegle gumihuszárok csináltak volna veled.

- Mennyire biztos vagy magadban - Jelentettem ki gúnyos hangszínnel, miközben visszaoperáltam a kezeimet a mellkasom elé, hogy folytassam az elkezdett duzzogásomat.

A férfi sebességbe tette az autót és nekiindult, ahogy a fények zöldre váltottak.

- Majd meglátod - Közölte magabiztosan, majd tovább figyelte az utat, ahogy vezetett.

Én nem szólaltam meg, nem tudtam pontosan, hogy erre mit is válaszolhatnék. Dühös is voltam rá, meg izgatottá is tett. Nyeltem egyet és továbbra is tartottam magam a tervemhez, miszerint haragszom rá és durcázom egy sort hazáig. Egy biztos, hogy ha sikerül is valamit kicsikarnia belőlem, nem fogom könnyen adni magam. Dolgozzon meg a hatalmas képéért.