Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

50.

*JiYong POV*

- Láttam itt a lányt - Közölte apám.

Megforgattam a szemem és unottan felnéztem rá.

- Tényleg? - Kérdeztem vissza gúnyosan. - Vajon kivel jöhetett le?

- Ne szemtelenkedj velem, fiam! - szegezte rám a kövekkel ékesített ujjait. 

Elhelyezkedett a trónszéken és kényelmesen hátradőlt. Halványan elmosolyodtam, ahogy sóhajtott egyet és fáradtan pislogott le rám. 

- Egyre gyengébb vagyok - Jelentette ki. - Siess a tervem véghezvitelével, mielőtt túl késő lenne. Már így is jócskán túlléptünk az utolsó napon, talán van még egy kis haladékunk, de nem akarok kockáztatni.

- Aha - Bólintottam.

- Vedd ezt komolyan, JiYong! - Rivallt rám erőteljes, de egyre megviseltebb hangon. - Légy rossz fiú, amilyennek neveltelek és tartsd életben az apádat.

- Mindenképp - Sóhajtottam.

Feltoltam magam a fotelből és biccentettem egyet édesapámnak búcsúzóul. Talán az utolsó, hogy látom, de nem igazán bántam. Még most is csak a saját, önnön érdekeit nézi, nem érdekli semmi sem. 'Persze fiam, tarts életben, te meg nyiffanj ki'. Hogyne. Biztos ez fog történni. Amit pedig nem tud, hogy azért gyengül, mert már lefeküdtem idelent is Yuri-val. A terv legfontosabb része, hogy a pokolban kell együttlétet folytatnom a kiválasztott lánnyal, hogy ő már érezzen irántam valamit, viszont én teljes közönnyel álljak hozzá. Ilyen módon ő rögtön eltűnik a képből, én élek, amíg élek, apám pedig kap még négyszáz évet pluszban. Viszont ha én is érzek valamit a lány iránt, úgy fekszem le vele, akkor apám egyre csak gyengül, végül porrá lesz, és én kapom meg a plusz négyszáz évét Yuri-val. És márpedig a második eset van érvényben, hiszen én is nagyon megkedveltem a lányt. Valamint a bizonyíték, hogy ő még mindig velem van, apám pedig gyengül, ez is ezt támasztja alá.

Egy diadalittas és elégedett mosoly kíséretében léptem be a házam ajtaján. Zsebre vágtam a kezem és jókedvűen battyogtam végig a folyosón a konyhámig, pedig általában a pokol nem a boldogság színhelye, még számomra sem, aki itt nőtt fel és ez a természetes lakhelye. Na meg az is javított a kedélyemen, hogy Yuri várt rám a szobámban. 

- JiYong - Hallottam meg a nevemet a hátam mögül, egy olyan hangtól, akit a hátam közepére sem kívántam.

Fújtattam egyet és megforgattam a szemem.

- Mit keresel itt, Mina? - Kérdeztem egyhangúan, miután a jókedvem utolsó kis szikrája is elszállt belőlem a lány jelenlétére.

- Téged - Közölte és a testét csavargatva elém lépett.

Utáltam ezt az erőltetett aranyosságát, amivel túl kislányosnak és cukinak akart tűnni, pedig rohadtul nem volt az. Egy visszataszító mosolyra húzta a száját és ártatlanul pislogott rám.

- Megmondtam, hogy hagyj békén! - Morogtam. - Keress másik alanyt a játékodhoz.

- Te vagy a legjobb alanyom - Közölte.

- De nem vagyok játék - Dörmögtem. - Én vagyok a bábos, aki itt mindenkit mozgat, aranyom - Húztam egy féloldalas mosolyra a számat. - Úgyhogy most szépen húzd el innen a segged, mielőtt olyat találok tenni, amire már régóta készülök és nagyon boldog lennék tőle. Van nekem jobb dolgom is.

- A hálószobádban? - Kérdezett vissza. - Yuri elment.

Összeszaladtak a szemöldökeim és ráncoltam a homlokomat a kijelentésére. 

- Hová? - Morogtam a kérdést az összeszorított fogaimon keresztül.

Mina közelebb lépett hozzám és az ingemre tette a kezét. Megvonta a vállát és elkezdte csavargatni az anyagot a gombjaim körül.

- Azt nem tudom - felelt ártatlanul.

- Mit mondtál neki? - Kérdeztem és már hallottam, ahogy a hangomban előtűnik az a sátáni, mély hangszín, amit hónapok óta nem kellett használnom.

Szinte visszhangzott a fejemben a saját, erőteljes kérdésem, miközben feketére festett szemekkel néztem az előttem álló lányra. Amikor nem válaszolt, elkaptam a csuklóját, ami a felsőmmel játszott és megszorítottam, miközben egyre nagyobb és erősebb lángok pattantak elő belőlem.

- Ez fáj - Nyávogta a lány és elkezdte húzogatni a kezét, hogy kiszabaduljon a szorításomból.

- Mit mondtál neki? - Kérdeztem még egyszer, lassabban, szinte minden szó után hagyva egy kis szünetet, hogy eljusson a tudatáig a kérdésem.

- Csak az igazat - Válaszolta végül.

- Mit? - Rivalltam rá olyan erőteljesen, hogy térdre zuhant a hangomtól.

Keze a feje fölött maradt, ahogy továbbra is tartottam a lángoló kezeimmel a csuklóját, de már az egész testem izzott. Nem lepődtem volna meg rajta, ha az egész lényem tűzbe borul és lángok martalékává lesz, majd így indulok útnak, hogy végre megtaláljam a lányt.

- Amire kell neked - Felelt Mina.

Fújtattam egyet, ahogy meghallottam a választ. Mina elmondta volna Yuri-nak a tervet, amire apám kényszerített? Elmondta volna neki, hogy csak arra kellett, hogy apámat életben tartsam és kész? Vagyis csak erre kellett, a múltban, de már nem. 

- Most csak szórakozol, ugye? - Kérdeztem haragosan.

Mina megingatta a fejét, jelezve nekem, hogy ez halál komoly, amit mond, tényleg elárulta Yuri-nak ezt az egész faszom verte tervet! Hangosan morogtam és erősebbet szorítottam a lány kezén, hogy hallottam roppanni a csontjait az ujjaim között. Egy erősebb lökéssel eltüntettem őt a konyhakövem alatt, ahogy leinvitáltam őt a mélybe. Soha többé nem látom, szerencsére.

Leguggoltam és a hajamba túrtam a még mindig izzó ujjaimmal. Ezt nem hiszem el. Sietve a hálószobám felé vettem az irányt, egy utolsó mentsvárba kapaszkodva, miszerint ez csak egy olcsó, hülye tréfa és Yuri még mindig az ágyamban fekve vár rám és azt az idióta mesét nézi a tévében, amit akkor, mikor elindultam apámhoz. De a szoba üres volt. A tévé ment, de senki nem nézte. Ellenben nyitva volt az ajtó, amit egyszer megmutattam neki, hogyan kell használni, ha el akar menni innen. Úgy gondoltam, hogy hasznára lehet, ha egy kicsit megijed idelent vagy valami sürgős dolga akad, amíg nem vagyok itt, így természetesen megtanítottam használni az átjárót, ami a háza elé vezet. Idegesen léptem át rajta, úgy becsapva magam mögött a bejáratot, hogy nem voltam biztos benne, hogy megmaradt a helyén. Meg kell találnom őt és megmagyarázni ezt az egészet.