Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

26.

JiYong nem szólt egy szót sem az utóbbi pár percben, csak az útra koncentrált, ahogy vezetett a lakásom felé. Érzelemmentesnek látszott, ahogy már szinte unottá vált arccal figyelte az utca vonalait, leste a többi kocsit és vigyázott a gyalogosokra. Jobb kezét lezseren a kormányra dobta és szinte csak a csuklójával tekergette azt, az ujjai pedig élettelenül lógtak a kerék másik oldalán. Baljával az ablaknak támaszkodott és a fejét belehajtva a tenyerébe pihentette magát. Én csak röpke pillantásokat kaptam el belőle, amikor éppen rávettem magam, hogy felé fordítsam a fejem, ugyanis már nem volt olyan nagy szám, mint korábban. Ahogy a helyzet egyre elmélyült ebben a témában, úgy éreztem azt is, hogy az alkohol, amit eddig magamba döntöttem, már jócskán visszahúzódott és szinte semmi hatását nem mutatta már nekem. Kijózanodtam a tudatra, hogy ez a valóság és most tényleg az ő autójában ülünk, tényleg az én lakásom felé megyünk és tényleg megtörténik ez velem. Az egész esti programom az lett volna, hogy felszedek valakit, sokat iszom, elmegyek a lakására, szexelünk egy jót és mire reggel felkel, én már ott se vagyok és valószínűleg a nevét sem jegyzem meg. És ez most meg is valósul, valóban sokat ittam, fel is szedtem valakit, el is jöttem a bárból vele. Csupán az nem volt a terv része, hogy az éjszakát a saját lakásomban töltöm majd, hogy a felcsípett pasinak tudom a nevét és valószínűleg nem fogom elfelejteni reggelre, hogy pont nem őt szerettem volna és hogy azért mentem el bulizni, hogy őt kiverjem a fejemből. 

Beharaptam az alsó ajkam és az ujjaim közé sodortam a ruhám alját, amint a kocsi lassulni kezdett és a sötét, kinti utcát ismerősnek véltem a szolid lámpafényekben. JiYong leállította a motort, amint a megfelelő házszám elé ért és rutinos, laza mozdulatokkal behúzta a kéziféket és kihúzta a kulcsot az indítóból. 

- Nem jössz? - Kérdezte tőlem.

Felvonta a szemöldökét és már a keze kipattintotta az ajtónyitó kart, teljesen készen állva rá, hogy bemenjen a lakásomra és megvalósítsa az aznapi terveit. Kiengedtem a számat a fogaim közül és úgy gondoltam, hogy én nem akarok neki álszentet játszani. Végül is nagy volt a szám, beszólogattam neki, provokáltam és ez volt a tervem és az esti programom, amit ő megvalósított  nekem. Én voltam ekkora nagylány, így most nem hátrálhatok meg, akárhogy is kicsit beleremegett a gyomrom a tudatba, hogy az ördöggel töltöm az éjszakámat, nem is akárhogy. Megnyaltam a számat és vettem egy nagyobb levegőt, hogy összeszedjem a maradék bátorságomat, legalábbis addig, amíg a hűtőm rejtett alkohol tartalékaihoz nem érek, hogy újból egy kis bátorságot nyeljek belőle.

- Meghívsz a saját lakásomra? - Kérdeztem vissza, annyi éllel a hangomban, amennyit még a kis visszahőkölésem engedett.

JiYong egy halvány mosolyt nyomott felém és halványan bólintott.

- Ha már te nem hívsz be - Válaszolt kacéran.

Eljátszottam a gondolattal, hogy talán meg kellene ragadnom ezt a mondatát, ami megeshet, hogy az utolsó esélyem arra, hogy ne történjem meg ez az este. Már nyitottam a számat, de sajnos elég belenézni azokba a sötét szemekbe, hogy tudjam, magamat hülyíteném, ha ezt most félbeszakítanám itt. JiYong nagyon jó pasi volt, meg kellett hagyni. Mindene ott volt, ahogy kellett, a kinézete pazar volt, a hangja csábító, az illata mámorító, a tartása és a kiállása magabiztos. Egy valami tartott vissza, az pedig a tudat volt, hogy ő nem az én súlycsoportom. Sokkal lejjebb van, mint én, már fizikailag értem a poklot, viszont valószínűleg a szexuális élete elég fejlett és domináns az életében-vagy halálában-, ha hihetek a szavának, hogy ideje nagy részét a kéjelgő pokollakókkal tölti.

Vettem egy mély levegőt és egy halvány mosolyt küldtem felé, miközben lassan kiengedtem a tüdőm tartalmát az orromon át. Magabiztosnak mutatva magamat felpattintottam az autó ajtajának a zárját és egy határozott mozdulattal kiléptem a lakásom előtti felhajtóra. Megigazítottam a vállamon a kicsit táskámnak a vékony pántját és tettem pár lépést a bejárat felé. Lehunytam a szemem és magamban jó nagyokat káromkodtam, amíg megpróbáltam eldönteni, mennyire vagyok egy agyhalott barom, hogy ilyet teszek. Mivel három lépést és ezen belül úgy négyezer szitokszó után is abban maradtam magammal, hogy orbitális hülye vagyok, de nem érdekel, csináltam egy hátra arcot, hogy megnézzem, hogy a férfi merre tart éppen. JiYong még az autóban ült és felvont szemöldökkel, egy kaján vigyor kíséretében nézett rám a szélvédőn keresztül.

- Jössz vagy mi lesz? - Biccentettem félre a fejemet kihívóan. - Te sürgettél eddig.

JiYong szinte azonnal kiszállt az autóból és becsapta maga mögött az ajtót. Vissza se nézve a háta mögé tartotta a kocsi kulcsait és lenyomott egy gombot a picike távirányítón, hogy beriassza és bezárja a járgányát.

- Vigyázz, mert még felébreszted az alvó sárkányt - Húzta egy kacér félmosolyra a száját.

- Nagyon vicces - Ingattam a fejem egy erőltetett mosollyal, ahogy a saját nevével játszott.

Már elgondolkodtam a jelentésén, hogy a "Yong" sárkányt jelent, de sosem mertem megkérdezni, vajon becézik e így a pokolban, mint tüzes sárkány királyt. De hallva, hogy saját magára is mondja, már egy kérdéssel kevesebbet kell intéznem felé. 

Ismét a lakásom felé fordultam, és a férfival a nyomomban besétáltam az otthon négy fala közé, amik azon az éjszakán hatalmas titkok őrzői lesznek.