Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

57.

Leültem a pulthoz a megszerzett kávémmal, amit kiokoskodtam a gépből. Magam elé húztam egy könyvet, ami éppen ott volt a pulton. Kinyitottam és fellapoztam, hogy megnézzem, mit is rejt a kemény, barna borító.

- Mit találtál? - Érkezett egy hang a hátam mögül.

Megfordultam ülő helyzetemben annyira, amennyire csak tudtam és elmosolyodtam, ahogy megláttam JiYong alakját. A szekrénysorhoz lépett és kivett egy bögrét. Rutinos mozdulatokkal nyomta meg azt a két gombot, amelyikkel egy jó kávét tud főzni magát a gépből. Ez a négy másodperces mozdulat telt nekem nagyjából öt percembe telt, mire megfejtettem az összes kis rajzocskát a gépen és kiválasztottam a nekem legjobbat. 

- Nem tudom, itt volt - Válaszoltam neki, ahogy felmutattam a könyvet. - Minden rendben van? Reggel elég hamar eltűntél.

- Mhm - Hümmögött, majd kivette a bögréjét a helyéről és a szájához emelte. 

Mögém lépett és egy gyors puszit nyomott a hajamba, amitől elmosolyodtam. Becsuktam a könyvet, amiből egy szót sem sikerült elolvasni és visszatoltam a konyhapult szélére, ahonnan elvettem. JiYong leült mellém az egyik üres bárszékre és letette maga elé a kis csészéjét.

- Ne aggodalmaskodj folyamatosan - Mondta egy halvány mosollyal. 

- Aggódom, ha nem tudom, mi a helyzet és így rohansz el - Magyaráztam.

- Csak ellenőriztem a felvetésemet.

- Miféle felvetést? - Kérdeztem vissza felvont szemöldökökkel.

JiYong belekortyolt a kávéba és lassan, nyugodtan lenyelte. 

- Hogy azért vagy e ilyen jó erőben, amire gondoltam.

- És beigazolódott?

- Mhm - Bólintott egyet és újabbat kortyolt a frissítő, reggeli italából.

Sóhajtottam egyet és megingattam a fejem.

- Mi az? - Kérdezte és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. 

- Mindent ki kell, hogy húzzak belőled, vagy el is árulsz magadtól valamit? - Nevettem fel.

- Mm - Hümmögött, miközben a plafon felé vezette a tekintetét, úgy téve, mintha nagyon gondolkozna.

- Na jó - Ütöttem játékosan a vállába, nevetve.

Ő is halkan felkuncogott és letette a kávés csészéjét. Felém fordult a bárszékkel és tenyereit a meztelen combomra tette. Reggel csak felkaptam egy pólót és egy bugyit, tudván, hogy úgysem láthat meg senki rajta kívül, előtte meg már semmi titkolnivalóm nem lehetett. 

- Tetszik, hogy ilyen otthonosan mozogsz nálam - Nézett a hiányos, házias öltözékemre, majd vissza a szemembe.

- Tettél érte, hogy jól érezzem magam - Mosolyogtam rá és megsimogattam a kézfejét. 

- Csak lehoztalak, abban nem tudok segíteni, hogy így elengedd magad.

- De - Bólintottam, ellentmondva neki. - Csak annyi kellett, hogy jól érezzem magam veled. Az már mindegy volt, hogy hol.

JiYong vett egy mély levegőt és egy pillanatra bent tartotta, majd sóhajtva kifújta a tüdejébe szorított oxigént.

- Elég lesz, nem vagyok én hozzászokva ehhez a kedvességhez - Ingatta a fejét mosolyogva.

Felnevettem és előre hajoltam, hogy adjak neki egy puszit. JiYong boldogan hajolt a csókom elé és cuppantotta a számra a gyors puszit.

- Szóval? - Tértem vissza az eredeti témához. - Mi történt az előbb? - Céloztam a reggeli rohanására.