Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

24.

*JiYong POV*

Zsebre tett kezekkel sétáltam be a bárba és magamon tartva a nem éppen vicces hangulatú arcomat, lassan körbevezettem a tekintetem a túlzsúfolt szórakozóhelyen. Grimaszoltam volna, ha nem találtam volna pocsékul viccesnek a helyzetet. Ezek közül az emberek közül legalább tízet viszont látok majd odalent. A fogékony, beavatott szemeim azonnal kiszúrtak egy fickót, aki tablettát rakott egy kólával töltött pohárba, miközben ide-oda nézelődött, vajon látja e őt valaki. Valószínűleg egy szimpatikus hölgynek keverte ezt a finom italt, hogy jó éjszakája lehessen. Szerencsétlen fráter, drogok nélkül még egy egyéjszakás kalandot sem tud kifogni magának, pedig azért szép számmal lejtenek erotikus táncokat a pont erre vevő hölgyek. Megingattam a fejem és beljebb léptem egy lépést. Egy másik sarokban egy nem túlságosan sok ruhát viselő -vagy már levetkőzött? - lány vonaglott kéjesen egy férfi előtt, miközben egy másik srác a lány háta mögül szállt be a párzó táncba. Erről beszéltem. Vele is találkozom majd. A pultnál egy férfi csavargatta az ujján lévő arany karikát, amíg azt le nem tudta venni véglegesen. A zsebébe csúsztatta, felvette a pultra tett italán és egy mosollyal megfordult, hogy aznapra áldozatot keressen magának. A feleséged mit szól hozzá, öreg? Jaj, de sokan leszünk "Pokolopoliszban."

Én is lassan a pulthoz lépkedtem, amikor megakadtak a szemeim a lányon, akit kerestem. Háttal ült nekem, csak a ruhájáról és a hajáról ismertem meg. A táncoló tömeg egy részét nézte, miközben az egyik kezében egy kacifántosan csavart poharat tartott, benne valami szivárvány színű izével, amit le nem küldtem volna a gyomromba. Olyan volt, mintha egy unikornis egy hétig ezen dolgozott volna, hogy utána kifingja ebbe a pohárba. Undorító. A jobb kezében a szívószál volt, amivel lassan kevergette ezt a trágyát a benne lévő gyümölcsdarabokkal meg a jégkockákkal. Letelepedtem az egyetlen üres bárszékre, a pult másik végében, ahol a legkevesebb ember tolongott és rúgta fel egymást. Nem baj, öljétek csak egymást, szeretem az új lakóinkat. Tetszik a kétségbeesés és a félelem szaga, amit akkor árasztanak magukból, amikor szembesülnek az igazsággal és a pokol létével. Ti hitetlen banda...

Yuri lassan két ujja között csavargatta a szívószálat, miközben nagyon figyelt egy pontra. Halványan elmosolyodott és kéjesen lesütötte, majd felemelte a pilláit, ahogy végigmért valakit. Lassan elfordítottam a fejem, hogy megnézzem azt az alakot, aki keresztbe akarja húzni az ördögi tervemet. Mindenhol csak mozgó, táncoló, ugráló alakokat láttam, ezért nagyon nehéz volt kivennem bármit is, vagyis bárkit, aki őt nézte. Pontosabban kiszúrni azt az egyet, akit ő is nézett, ugyanis a bárpult felé közel eső férfitömegek mind a lányt nézték és összesúgtak vagy próbáltak flörtölgetni, de nyilván Yuri csak egyvalakit nézett ki magának. Az is sok, nem kellene.

Intettem a pultos lánynak, aki először csak felnézett, majd amikor meglátott engem, azonnal egy mosoly jelet meg a száján és sietve elém lépett. Mosolyogtam volna a reakciójára, de nem voltam mulatságos kedvemben. 

- Mit adhatok? - Kérdezte, próbálva túlkiabálni a zenét.

Letámaszkodott a pultra úgy, hogy véletlenül pont kilátszódjon a dekoltázsa a mélyen vágott, csillogós felsőjéből. Mivel én is csak férfiból vagyok, ráadásul piszkosul híve vagyok a bűnös élvezeteknek, a szemeim először feltérképezték az elém tárt látványt és csak utána adtam le a rendelésem.

- Whiskey - Mondtam egyszerűen, tömören.

A lány elégedettnek tűnt, ahogy látta, felmértem őt, de rohadtul nem érdekelt. Csak egy kiéhezett kis csitri, aki az első rúdra rávetné magát, amit talál. Inkább csak lekönyököltem a pultra és újból Yuri felé vezettem a tekintetemet, hogy szemmel tarthassam azt, ami az enyém.