Rengeteg barátom van, népszerű vagyok és minden buliban részt veszek. De mindennek semmi értelme, ha nincs kihez hazamennem, ha nincsenek olyan barátaim, akik tényleg közel állnak hozzám és az igazi gondjaimat meg tudom beszélni. És ekkor jött ő, a...
- Bocs, hogy nem jöttem előbb - Sóhajtottam egy nagyot, a kifújt levegőm pedig egy halvány, fehér foltban látszott előttem, ahogy a hideg levegő elnyelte a meleg leheletemet.
Leguggoltam és ráhajoltam egy kicsit a sírra, hogy elérjem a régi virágcsokrot, ami már teljesen elcsüggedt, elszáradt, fonnyadt és barna volt a hidegtől meg a levágott, élettelen száraitól. Fintorogtam egyet, ahogy az orromba kúszott az a büdös, amit az állott víz és a belerohadt virágok szaga árasztott, amint megmozgattam a pici bokrétát. A friss virághalmot letettem a sírra, amíg a használtat elvittem a megfelelő helyre, hogy legalább egy kicsivel messzebb bűzölögjön.
- Történt egy s más, amiért nem tudtam jönni tegnap, ne haragudj - Folytattam a beszélgetést édesanyámmal, akivel már öt napja nem sikerült egy kiadós, női csevejt folytatnom, pedig szükségem lett volna rá.
Kiöblítettem a vázát és friss vizet öntöttem bele, aztán visszacsúsztattam a helyére, a sírkőbe vájt kis lukba. Beletoltam a virágokat a résbe és óvatosan széthúzogattam a szárakat, hogy a kinyílt, főleg fehér virágok kényelmesen elférjenek egymás mellett és szépen is mutassanak.
- Meséltem már neked JiYong-ról - Folytattam a csajos beszélgetést és pletykálást anyuval.
Egyedül voltam a temetőben, vagyis rajtam kívül még egy idős néni tevékenykedett elég messze, majdnem a temető legvégében, anya sírja pedig az első sorban volt, így csak annyit láttam, hogy takarít, gyomlál és szinte már azt vártam, hogy felkapálja az egész környéket és virágokat ültet a sír köré, amit éppen ápol. Vettem egy mély levegőt és leültem a sírkőre, szemben az erdővel.
- Tegnap lefeküdtünk - Meséltem tovább a sztorit, miközben elvesztem a magas fák rengetegében a tekintetemmel.
Halványan elmosolyodtam, ahogy felrepült egy madár az egyik fáról és sietve eltűnt a távolban.
- Nagyon jó volt - Sóhajtottam egyet és kicsit félrebiccentettem a fejem, ahogy az emlékek megrohamozták az agyam. - Sok, gyors partnerem volt már - Közöltem anyával. - De JiYong más. Őt ismerem, már amennyire ismerem. Találkoztam vele előtte és ezután is látni fogom, ugyanis kellek neki.
Hátra fordultam, hogy anya nevére nézzek és elmosolyodtam ismételten. Kicsit megsimogattam a hideg követ és megnyaltam a számat, ahogy vettem egy mély levegőt és kiszáradt a hűvös időben.
- Kellek neki, de csak azért, mert állítólag valami felmenőnk üzletet kötött a nagyapjával és most valami kell JiYong-nak - Húztam el a számat. - Mivel én vagyok egyetlen élő a családunkban, ezért a felmenőnk helyett én szívok. Ki volt az? Találkoztál vele? - Megingattam a fejem és sóhajtottam. - Dehogy találkoztál, hiszen te ott vagy - Néztem az ég felé. - Aki pedig az ördöggel egyezkedik, az pedig itt - Biccentettem a fejemmel a talpam alatt lévő földre.
Összekulcsoltam magam előtt a karjaimat, hogy még jobban védjem magam a csípős, hideg széltől, pedig még csak a falevelek is alig mozogtak a szellőktől.
- Tudom, hogy nem lenne szabad vele egyáltalán a kapcsolatot is tartanom - Húztam el a számat, ahogy tovább beszéltem anyához. - Rossz ember vagyok? - Felvontam a szemöldököm és egy pillanatra hátranéztem megint a nevére, majd vissza az erdő felé. - Mármint ő maga az ördög. Nem is akármilyen, hanem a legfelsőbb valaki, gőzöm sincs. Tudom, hogy nem jó ember, sőt, nem is ember, de.. - hangosan sóhajtottam egyet, ahogy már nem tudtam, mit is mondjak, mert összezavarodtam. - Érdekel engem - Böktem ki végül. - Kíváncsi vagyok rá és nem is annyira rossz, mint hittem. Egész rendes figura, bár nem az ágyban, ott kíméletlen - Elmosolyodtam és lehajtottam a fejem, ahogy visszagondoltam a lepedőszaggató mutatványra azon az éjszakán. - Távol kell maradnom tőle, igaz, anya?
Ahogy felemeltem a fejem, hunyorítanom kellett, hogy lássak valamit. Egy alakot láttam közeledni és bár nem voltam biztos a kilétében, szinte száz százalékra tudtam volna venni, hogy JiYong az. Megismertem a lezser, mégis elegáns lépéseit, a testalkatát, amit mostanra már minden szögből megcsodálhattam és a sötét ruháit, amikben általában mutatkozott. A szőke haja oldalra fésülve, kissé kócosan vagy hullámosan, nem láttam még ilyen távolságból, de kilógott a fejére dobott kapucni alól. Szemei, mint mindig, most is tökéletesen sötétek és füstösek, árnyaltak voltak.
- Távol kellene maradnom? - Kérdeztem anyát ahelyett, hogy az előbb kijelentettem, hogy igenis ezt kellene csinálnom.
Nem tehettem róla, a férfi már csak ilyen hatással volt rám, egyszerűen elvette a józan ítélőképességemet és az agyamat. Megnyaltam a számat és nem beszéltem tovább anyához, mert próbáltam felkészíteni magam arra, hogy egy nap kihagyás után ismét látom őt, miután egy fergetegeset szexeltünk. Nem tehettem róla, azonnal megfeszültem, ahogy közelebb ért és tökéletesen ki tudtam venni most már a vonásait és az egész lényét.
Leguggolt elém, míg én a sírkövön ültem. Néma csendben volt, nem is köszönt, nem szólt egy szót sem. Jobb kezével letámaszkodott a térdére és beletette az állát a tenyerébe, hogy megtartsa a fejét. Rám nézett és még mindig nem szólalt meg, csak áthatóan pislogott fel rám azokkal az ében fekete szemekkel. Én nyeltem egyet és figyeltem, miközben a keresztbe tett karjaimmal szorítottam magam, ahogy egyszerre izgultam és vártam, hogy mit akar.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
JiYong csücsörített egyet, mire felvontam a szemöldökömet. Halkan hümmögött egyet, ahogy lassan kieresztett egy jó nagy adag levegőt a tüdejéből, majd végre kinyitotta a száját.
- Igyunk valamit - Közölte.
Azzal fel is állt és már tett is egy lépést hátra, hogy induljon, és jelezze nekem is, hogy csipkedjem magam. Sóhajtottam és megingattam a fejem, de nem mozdultam.
- Ugorjak neked? - Kérdeztem egy félmosollyal, arra utalva, hogy máris teljesítsem a kérését egy szó nélkül.
- Nem fogadsz szót? - Kérdezett vissza fapofával, ami ijesztő is lehetett volna, ha nem hallom a hangjában azt a kis játékos lejtést, ami megpuhította őt egy kicsit.
- És ha nem? - Néztem fel rá ártatlanul.
JiYong visszalépett elém és előre hajolt úgy, hogy már majdnem derékszögben hajlott meg, ahogy elém eresztette magát. Egy féloldalas mosoly ült ki az arcára és lezserül megvonta a vállát.
Egy pillanatra meginogtam, de nem szabadott előadnom a hősszerelmest, aki egy éjszaka alatt belebolondult ebbe a férfiba és már kedve szerint rángathat, ahogy akar. Azért annál többet tudtam már, így csak visszanyeltem egy kikívánkozó sóhajt és helyette egy apró mosolyt küldtem felé.
- Nem félek tőled, JiYong - Közöltem vele magabiztosan, holott nem tudtam, hogy egy ilyen kijelentéssel milyen dolgokat ébresztek fel az alvó sárkányban.
A férfi visszaegyenesedett és bólintott egyet, miközben halkan felkuncogott a mély, rekedtes hangján.
- Még jó - Mondta. - Különben nem lenne élvezetes ez az egész.
