Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

54.

Kényelmesen feljebb húztam a lábaimat, amennyire csak tudtam JiYong-tól. Az ágyában feküdtünk, én a hátamon, ő pedig lejjebb csúszva, fejét a hasamon pihentetve terpeszkedett el rajtam. A vékonyka, sötét takaró csupán annyira volt felhúzva a lábaimon és rajtam, hogy a meztelen nőiességemet éppen, hogy elfedte. JiYong így majdnem a mellkasáig be volt takarva a nem túl meleg anyaggal, hiszen ő jóval lejjebb feküdt, mint én. Ahogy megmozgattam a lábaimat és kicsit fentebb tornáztam őket, a férfi hangosan sóhajtott egyet és megmozdult rajtam. Megigazgatta a fejét és valamivel feljebb csusszant, kezét pedig átvetette rajtam, finoman és fáradtan cirógatva az oldalamat. Már jócskán elmúlt este tizenegy is, ezért már fáradtak voltunk, tekintve, hogy péntek is volt és egész nap dolgoztam, JiYong pedig unatkozott mellettem az irodában, már megint. Ráadásul túlestünk két, fárasztó lepedőtúrán is, ami nagyon jól esett és fantasztikus volt, de rátett még egy lapáttal a kimerültségünkre. 

- Miért nem alszol még? - Hallottam meg JiYong fáradt, rekedtes hangját.

Lenéztem rá és elmosolyodtam, bár nem láttam az arcát, mert még nem mozdult meg. Szőke, puha haja elterült a hasamon és egy aprócska, kerek takaróként melegítette a bőrömet. Felemeltem a kezem és lassan beletúrtam a tincseibe, mire egy jóleső sóhajtást kaptam válaszul. Még jobban elmosolyodtam és megismételtem a mozdulatot, hogy egy kicsit kényeztessem, díjul a kapott örömökért az elmúlt órában. 

- Honnan tudtad, hogy nem alszom? - Kérdeztem halkan.

JiYong megmozdult és felemelte a buksiját. Lagymatag mozdulatokkal tolta fel magát mellettem az ágyon, végig csukott szemekkel maradva. Felkúszott és húzta magával a takarót, ami gyengéden csúszott végig a fedetlen testemen, libabőröket keltve ezzel a felkaromon és a lábaimon. Fejét ismét lerakta, jól beférkőzve a párnám és a nyakam közé, sötétebbet csinálva magának ezzel, mint amennyire már eleve a szobában volt, pedig így sem volt semennyi fény. Mély levegőt vett és aztán azt lassan kifújta, mire a nyakamra érkező meleg levegőre halkan felnevettem, mert csiklandós volt. JiYong nem zavartatta magát, éreztem, ahogy a bőrömbe mosolyog, de nem mozdult meg, makacsul befészkelte magát oda. Kicsit erősebben húzott magához, amit jólesően fogadtam. Megsimogattam a rajtam átvetett kezét és a fejemet az övére hajtottam.

- Ha alszol, nem mozogsz - Motyogta a nyakamba válaszként a korábban feltett kérdésemre.

- Figyelsz, miközben alszom? - Kérdeztem egy halvány mosollyal.

- Mm - Hümmögött nemlegesen. - Csak tudom.

- Perverz - Nevettem fel halkan, ami belőle is kicsalt egy halk kuncogást.

Megmozdult és kicsit kijjebb jött a barlangjából, éppen annyira, hogy amikor felé fordultam, az orrom hegye máris hozzáért az övéhez. 

- Nem vagyok perverz - Mondta mosolyogva, reszketeg hanggal a fáradtságtól. - Csak vigyáztam rád.

- Mitől féltesz? - Ingattam meg a fejem mosolyogva.

- Mindentől - Sóhajtott.

Lehunytam a szemem és éreztem, ahogy a szívem ritmusa egy kicsit felgyorsul, elhagyva ezzel a szokásos, nyugodt dörömbölését. Feljebb fordítottam a fejem és egy gyors puszit nyomtam az orra hegyére. Fészkelődni kezdtem a paplan alatt, hogy valahogy azt se gyűrjem be magam alá, de JiYong felé is tudjak fordulni. Ezt egy kicsit nehézkesen, de végül is megoldottam. Közelebb araszoltam a férfihez, már annyira, hogy éreztem a szintén meztelen felsőtestét az enyém előtt. Nem is voltam rest tovább nyomulni, legalább annyira, amíg a melleim fájón nem jelzik, hogy nem tudnak tovább lapulni az izmos mellkashoz. A lábaimat szorosan összezártam az övéivel és a felül lévő kezemet a derekára simítottam, hogy kényelmesen elférjek és még több felületen tudjak hozzáérni JiYong-hoz is.

- Kész? - Kérdezte nevetve a férfi, mikor már nem ficánkoltam.

- Kész - Bólintottam és végszóul egy puszit nyomtam a nyakára.

- Akkor aludhatunk? - Kérdezte. - Vagy van valami baj, ami miatt nem tudtál elaludni?

- Mm - Ingattam a fejem, hogy nincs baj. - Csak elgondolkodtam, de semmi gond.

- Biztos? - Kérdezett vissza, közben pedig nyugtatólag apró köröket rajzolt a hátamra a hüvelykujjával.

- Igen - Bólintottam.

- Holnap megbeszéljük, jó? - Sóhajtott.

Kicsit kijjebb húztam a fejem és bár nem láttam őt tisztán a sötét miatt, mégis felnéztem rá.

- Micsodát?

- Apámat, a tervet, a végkifejletet és mindent, amire kíváncsi vagy - Felelt halkan.

Nyeltem egyet és megköszörültem a torkomat, aztán visszabújtam a mellkasába, ahol jobban éreztem magam.

- Ennyire nyilvánvaló? - Kérdeztem rá, ugyanis valóban ezen gondolkodtam.

Sőt, az elmúlt héten más sem járt a fejemben, csak ez. Na meg persze az a furcsa, mégis gyönyörű vallomás, amit ordítozva, sírás közepette kaptam meg és hallottam először és azóta is utoljára JiYong szájából. 

A férfi felnevetett és kicsit erősített a szorításán, amivel magánál tartott.

- Pokoli jó megérzéseim vannak - Közölte viccelődve.

Kuncogtam egy aprót a mellkasába és megingattam a fejem.

- De most már aludj! - Kért egy újabb sóhajtás közepette.

- Oké - Egyeztem bele, mert már éreztem, hogy a szemeim nehezebbek, mint voltak. - Jó éjt, JiYong.

- Jó éj, baba - Becézett le, amitől egy halvány mosoly kúszott az arcomra.

Egy utolsó puszit nyomtam a bőrére, aztán annyira belebújtam az ölelésébe, amennyire csak tudtam, hogy végül ott nyomjon el az álom.