Pokoli játszma /KwonJiYong-GDRAGON/

30.

Bocsánat, ha egy kicsit túl részletes lett a rész, nagyon belelendültem :D ^^ 

-------------------------------------------------------------------------------------

*JiYong POV*

Hosszú percek óta viaskodtam magamban, hogy lefeküdjek e vele vagy sem. Kicsit tartottam attól, hogy ha most szexelünk, akkor csak az egy éjszakás klubba fogok tartozni és nem tudom majd rávenni, hogy lejöjjön velem a pokolba és ott is megtörténjen a dolog. Azzal tisztában voltam, hogy ha bárhol máshol csináljuk, az semmi hatással nincs senkire, ugyanis a pokolban kell megtörténnie ahhoz, hogy a tervem valóra váljon. 

Az alsógatyám már majdnem szétrepedt, annyira felizgultam már Yuri csókjaitól, a hevességétől és attól, hogy nem fél tőlem, hanem valóban úgy adja magát, ahogy azt kell, nem hódol be nekem és nem várja minden utasításomat, hogy aztán ijedten és feszülten hajtsa végre őket az ördögi énemnek. Az sem segített az agyamnak, hogy az ujjaimmal már felfedeztem őt és annyira gyönyörűen vonaglott az ágyneműjén, hogy azt el sem tudom mondani. Igazi felüdülés volt hallgatni a kéjes sóhajait és az élvezettel teli, apróbb nyögéseit a kezem munkájára, azok után, amit a pokolban tapasztaltam. Odalent mindenki mű, mindenki egy rohadt pornófilmbe képzeli magát és sikongat vagy olyan képtelen helyzetekben találja magát, amit egy filmben látott, de a való életben-vagy halálban- kibaszottul nem kivitelezhető. Ilyenekkel le tudják rombolni az egész hangulatot és a kedvemet feléjük meg a szexbe. Yuri viszont valóban élvezte azt, amit nyújtottam neki, nem akart szexi lenni, nem akart több lenni, mint ami valójában, csak adta magát és sodródott az érzéssel. Örömmel néztem a kéjes grimaszait, amikor egy kicsit elszálltam és durvábban nyúltam hozzá, a fogai közé vett ajkát, amikor változtattam a tempómon vagy az ujjaim szögén, hogy minél többet tudjak belőle felfedezni. Szabad kezemmel már a lepedőt markoltam, ahogy nem bírtam magammal. Néztem a melleit, a finom és sima bőrét, a csinos arcát és az egész testét, ami úgy volt jó, ahogy volt. Nem volt a legvékonyabb lány a világon, de ez így volt rendjén. Nem volt kövér sem, akkor már inkább mondanám vékonynak, akin van mit fogni. 

- JiYong - Lehelte a nevemet egy apróbb nyögéssel keverve.

Lehunytam a szemeimet és összeszorítottam a számat. Nem lenne szabad így vélekednem róla, nem szabad, hogy beleszeressek, egyáltalán még tetszenie sem kellene. Le kellene feküdnöm vele és ennyi, itt békén is hagyni egymást. Nem lenne szabad ennyire élveznem a látványát, nem lenne szabad ennyire odafigyelnem rá és nem lenne szabad így fellelkesülnöm a hangjától, ahogy a nevemet mondja. 

*Yuri POV*

Amint kiejtettem a nevét a számon, szinte megvadult és olyan hévvel kezdte el mozgatni a kezét, hogy nekem fenn akadtak a szemeim. Csak figyelmeztetni akartam, hogy közel vagyok a gyönyörömhöz, nem pedig egy állatot csinálni belőle. Ujjaim a matracba vájtak, ahogy megpróbáltam kontrollálni a testemet, aztán kicsit arrébb az ágyneműbe kapaszkodtam bele, hátha valami támaszt tud nekem nyújtani a készülő beteljesedésemben, de nem bizonyult túl stabilnak az alattam ráncolódó paplan. Utolsó mentsváramként fellendítettem mind a két karomat és az egyikkel JiYong nyakát, a másikkal a hátát találtam meg. A balom, ami a hátán keresett magának fogódzkodót, azonnal kieresztette a körmeit és szegény bőrét végigkaristoltam pár csíkban, ahogy megéreztem az ismerős érzést a hasamban.

- Baszd meg! - Morogta JiYong, ahogy felébredt az állati álmából a fájdalmas élményre.

Kicsit, mintha visszatért volna az esze, lelassított, de már nem számított sokat, a határon táncoltam egy vékonyka madzagon. Jobb kezemet a hajába vezettem és aprót markoltam a tincseire, hogy ott is egy biztos pontot találjak magamnak, ahogy átlendültem a gyönyör kapuján.

JiYong mosolyogva nézett le rám, amint megtámaszkodott a fejem mellett, immáron mind a két kezével. Én fáradt és elégedett szemekkel pislogtam fel rá, majd a megkönnyebbüléstől egy halk kuncogás is feltört a torkomból. 

- Bírod még? - Kérdezte kacéran a férfi és egy kicsit félre biccentette a fejét fölöttem.

Megemeltem a szemöldökömet és megnyaltam a számat. Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire okos döntés beleugrani most az igazi éjszakába a valódi kalandokat keresve, amikor már az előzetesétől így kinyiffantam. De mivel az eszem szabadságra ment, így reflexből bólintottam egyet, át sem gondolva a dolgokat, csak sodródva az árral.

Nem szakítottam el a szemeimet JiYong tekintetétől, ahogy ő is végig a szemembe nézett a teljesen fekete, szinte tüzes pilláival, de közben az egyik kezével ügyködve lassan leműtötte magáról az alsóját. Egy laza kézmozdulattal azt is félrehajította a szoba egyik sarkába vagy talán a szekrényem tetején landolt, ki tudja, aztán visszahelyezte a tenyerét a fejem mellé. Nyeltem egyet, ahogy megéreztem a kemény férfiasságát a bejáratomnál. JiYong szigorú arccal bámult rám, egy alig látható mosollyal a száján. Vett egy kisebb levegőt, aztán egy hirtelen csípőmozdulattal elmerült bennem. A váratlan érzésre felszisszentem, mivel még elég érzékeny voltam az egy perccel ezelőtti csodámtól, na meg a méretei sem voltak a megszokott, egy éjszakás vadászatom emlékeihez mérhetőek. JiYong arca is egy élvezkedő grimaszba torzult, ahogy alig egy fél pillanatra állt meg, és ahogy már említette, bármiféle kedvesség és figyelem nélkül, azonnal elkezdett mozogni. A fejemet a párnába fúrtam, teljesen hátrahajtva ezzel magam. Kezeim még mindig JiYong hátán és nyakában voltak és a hirtelen jött érzéstől egy aprót rántottam rajta. A férfi egy halkabb nyögéssel esett le a könyökeire, hogy továbbra se kelljen leállnia egy pillanatra sem, viszont kihasználva az alkalmat és a fájdalmasan szép érzésemet, a feltárt nyakamra tapadt és egy jókora, kellemes harapással indította az ajkainak és a nyakam bőrének az újra ismerkedését. Felsikoltottam az enyhe fájdalomra, amit JiYong nem habozott nedves csókokkal enyhíteni a számomra. 

Annyira őrjítő volt ez a hevesség, a durvaság és a kis szikrát sem mutató érzelem, miközben mégis csak valamennyire figyelt rám és a reakcióimra. Nem gondoltam volna, hogy ez az este ilyen véget ér, de nem bántam, hiszen JiYong különleges volt, nem volt ember, nem volt e világi és a legkisebb mértékben sem volt jó. Mindezt tökéletesen tudtam, de nem tudtam volna elhinni azok után, ahogy velem beszélt és bánt. Megfejthetetlen volt, ami még izgalmasabbá tette ezt az amúgy sem mindennapi férfit és kedvet kaptam hozzá, hogy még többet kapjak belőle. Ennél is többet.