A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

2

- Kim Hyo Jong - olvastam fel a nevet - Nem tűnik nagy falatnak.
- Pedig az - dőlt hátra a kollégám - Szöul egyik leghíresebb tánccal foglalkozó egyetemére nem olyan könnyű bejutni. Pláne ha ilyen botlábú vagy.
- Kösz - nézegettem tovább az aktákat - Kollégista... és mi van a hétvégékkel? Akkor nem lehetne?
- Nem - sóhajtott - A házuk túl biztonságos egy ilyen ügyhöz. Valahogy be kellene szivárognod.
- Úgy látom van rá 2 hónapom - kuncogtam fel, majd eltettem a papírokat - Majd kitalálok valamit.
- Yoongi! - szólt utánam - Ne halj meg.
- Nem fogok. Ne aggódj már! - fordultam hátra - Nem vagyok kezdő!
- Tudom - sóhajtott, mire elhagytam az irodáját. Kinek néz ő engem? A nagy Adachi Yuto aggódik a társa miatt. Meglepő.
Na szóval. Van egy 19 éves táncos fiú, akit ki kéne iktatni 2 hónap alatt, beállítani öngyilkosságnak, közben leleplezetlenül maradni, de a házuk rendőrség szinten fel van szerelve, a kollégiumba meg ilyen botlábbal nem tudok bejutni. Egy ésszerűnek mondható, mégis idióta ötletem van ezzel kapcsolatban: úgy tűnik, fel kell fednem magamat, hogy a közelébe férkőzhessek. Vagy... bekamuzom az egyik közeli barátjának, vagy pont a szobatársának, hogy ő én, mármint, hogy ő a sorozatgyilkos, és badumm. De persze azt is, hogy én egy hiper-szuper titkos kémcég tagja vagyok... méghozzá magáé a S.U.G.A.-é.

Otthon az első utam a gépemhez vezetett. Fel is mentem darkwebre, hogy utánanézzek a dolgoknak. Mivel itt nincsenek előzmények, és az sem jelenik meg az előzményekben, így ha mégis gyanú alá vonnának, nem találnának semmit. Egy normális számítógépen 18 módon vissza lehet nézni az előzményeket, ebből 3 olyan, amiből nem lehet törölni. Itt összesen annyit mutat, hogy megnyitottam a Tor-t.

Nézzük csak. Kim Hyo Jong, 19 éves, szülinapja június 1., Hwasun. Van barátnője, stb. stb. Hova jár, bla bla bla, hol lakik, bla bla bla, ezeket már kívülről fújom. Még nem ütközött törvénybe a kis szent. Ahj, inkább megyek aludni! Az mindenre megoldás!

Reggel az első utam a már megszokott kávézómba vezetett.
- Á, szia - tegeződött a pultos lány - Egy Americano, elvitelre.
- Látom már ismersz - kuncogtam, hogy elhiggye, kedves vagyok.
- Hogy ment a tegnapi "programod"? - fordult az egyik géphez.
- Jól - adtam a tömör választ.
- Bővebben? - pillantott hátra.
- Elég jól - szokásomhoz híven.
- Néha annyira komor vagy - adta ide a papírpoharat - 1000 won.
- Tessék - mondtam ki a második legritkább szót, amit használok.
- Ma estére is van valami? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen, sajnos - adtam be - Manapság nagyon elfoglalt vagyok.
- Majd ha nem leszel, nyugodtan szólj - kacsintott.
- Ahogy kívánod - hajtottam fel a kapucnimat, majd elindultam a közeli plázába. Ahogy gyalogoltam, elhaladtam az egyik elektronikai szaküzlet előtt, aminek kirakatában különböző méretű tévéken ment a híradó. Vagy 20 ember meg is állt előtte, ahogy én is.
- Ez már a 4. alkalom az elmúlt 2 hónapban - mesélte a riporter - Az áldozatot az egyik elhagyatott, szűk sikátorban találták, ahogy a levágott nemi szervét a szájába helyezték. A rendőrség valamelyik ex barátnőjére gyanakszik, de még senkit sem vontak gyanú alá.
Annyira idióták! Vagyis igazából én vagyok okos. Végül is, tényleg jól beállítottam a dolgokat (még ha nem is direkt).

Első utam a legolcsóbb gyorskajáldába vezetett, onnan tovább az egyik ruhaboltba, venni kesztyűt, amit késő októberben nem furcsálnak. Szereztem még pár új pulcsit és takarítórongyot, ezek mellett hidrogén-peroxidot is. Ha minden nap veszek egy üveggel, akkor egy hét alatt tökéletesen elég lesz akár 2 gyilkosságra is. És ha kérdezik: jól jön a konyhában.

Otthon kivettem a dzsekit a mosásból, átöblítettem az újonnan vett anyaggal, kifacsartam, majd kiterítettem száradni. Vajon ki lehet a szobatársa? Remélem valaki olyan, aki segítőkész és hűséges, emellett megbízható és hiszékeny. Ezek az alap elvárásaim. Az extrák: legyen kedves és jó színész, ha kell hiperaktív, és olyan családi háttér, ami hasonlít az enyémre.

Ismét igénybe vettem a számítógépem, amin az iskoláról kerestem adatokat, és persze Hyo baráti köréről. Rátaláltam az iskola térfigyelő kameráinak internetre importált másolataira. Minden médiafájlon ott van egy piros, egy szürke, és egy barna hajú srác, a többi mellékes. Zoommal több képet összevetőlegesen állapítottam meg teljes arcukat. A vörös mindegyiken mosolyog, inkább egy pónira emlékeztet; a szürke vagy kifejezéstelen, vagy kedves mosollyal az arcán áll, aranyos; a harmadik főleg unott fejet vág, de van, ahol inkább kíváncsi. Hármuk közül a szürke lenne az, akire szerintem a legkevésbé gyanakodnának.
Habár, lehet a piros sem lenne rossz.
Bevetettem a társam által kifejlesztett, speciális arcfelismerő programot, hogy minél több adatot megtudjak róluk.

Park Ji Min. 18.
Jung Ho Seok. 19.
Yang Hong Seok. 19.

Ez a Jimin elég tetszetős. Remélem, hogy elég közel van a szobája Hyohoz.
Nézzük, itt van a 3 lakcím. Ez így viszont egy fokkal bonyolultabb. A szürke a gazdagabb környék és a középosztály között lakik, a belváros kellős közepén, ahogy a barna is. De a piros... csak pár utcával van messzebb tőlem. Hmm... lehet mégis őt kéne használnom. De előbb a megközelítésével kéne foglalkoznom. Nem ronthatok csak úgy be a házába, hogy "gyere, legyünk BFF-ek és pls öld meg az egyik barátodat". Meg kell tudnom, milyen helyekre jár, kikkel barátkozik még, egyébmás. Ki kell nyírnom Hyot!