A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

25.

>>Jeongguk<<

Kilépve Jeongyeon vécéjéből rögtön a konyhába siettem. A mosogatóhoz léptem, kézmosás céljából, közben tekintetem le sem vettem a késtartóról. Egy hiányzott belőle. A gyilkos fegyver... Újra és újra átmértem a kis rést, hogy biztosra menjek. Amíg Taehyungra vártam, átrendeztem a dolgozószobámat. A bal oldali falra a Halál Öccse, a jobb oldalira a Halál Húgának minden egyes apró részlete. A helyszínek, áldozatok adatai, rengeteg kép és jegyzet egy helyen. A Halál Húga vékony pengével öl, az üres rés pedig vastag, mint amilyet... Az Öccse használ.
- Jössz? - hajolt a konyha boltívéhez Jeongyeon.
- Igen, bocsi - töröltem a pólómba a kezem, felkaptam a csizmám, és követtem a gangra.

15 perc séta után ismét a Coffe 24 utcáján kötöttünk ki. Azon a sétálóutcán, ahonnan tökélete kilátás nyílt a Szöul legjobb táncművészeti egyetemének épületére. Csak most realizáltam, hogy a Coffee 24-be jöttünk Taehyunggal találkozni Seokjinnel, és itt dolgozik Nayeon, az egyik gyanúsított.

- Az Im Jae Bum ügy? - pislogott a veterán - Azt mondjátok, hogy lehet, hogy Nayeon megölte a tulajdon bátyját?
- Nem zárhatunk ki semmit - sóhajtottam -Amúgy sem tűnik valami megviseltnek.
- Van egy nagyon jó pszichológus a környéken - ivott bele a kávéjába - Azt hallottam, minden Halál Tesós érintett hozzá jár. Egyszer láttam egy egész osztályt menni.
- Gondolom az itteni egyetemről - vont vállat Tae - Ott is haltak már meg.
- És szerintetek a Halál Transzi Húga egy közülük, nem igaz? - találta fején a szöget Seokjin - Logikus következtetés.

- Jó napot - könyökölt a pultra egy hosszú, vörös hajú pincér lány, kiemelve hatalmas dekoltázsát - Mit adhatok?
- Először is, szia Hyuna - kukkantott ki mögülem Jeongyeon - Másodszor egy latte machiato sok cukorral.
- Hali, Homokrónika - emelkedett fel nevetve a vörös - Hogy halad a sztori?
- Gyorsabban, mint gondolnád - nézett körbe a kék - Nayeon?
- Szabadnapos. Ahogy látom te is az vagy.
- Hát, van ilyen - vont vállat - Mi most megyünk, arra leszünk - mutatott az egyik belső, egy kicsit sötétebb részre eső asztal felé, majd maga előtt tolni kezdett.
- Szia te kurva - köszönt az ott telefonozó lánynak, miközben lenyomott az egyik székre.
- Mizu, ribanc - szólalt meg Tzuyu is. Tompa hangja megnyugtatóan csengett, még a használt kifejezés ellenére is.
Élőben sokkal szebb volt, mint a képeken. Sötét szemei, világos bőre, jellegzetes arcvonásai egy pillanat alatt megbabonázzák az embert. Teljesen ártatlan mintagyereknek tűnik - szó szerint megszólalásig.
- Hallom a szexuális életem érdekel - nevetett - Nem lep meg, hogy egy hímet is hoztál.
- Ő itt Kwanjin, az új gbf-em - mutatott be a lánynak.
- A mid? - fordultam felé.
- Gbf - ismételte - Gay best friend.
- Mindig is akart egyet - kuncogott a tajvani, majd eltette a telefonját - Mi érdekel annyira?
- Anál - vágott a téma közepébe - Milyen és hogyan?
- Ugyanúgy, mint valagba - vont vállat - Viszont beleőrülsz! - lelkesedett fel hirtelen, közben halkabbra vette - Amikor seggbe raknak de a puncidat izgatják, eszed a végére nem marad!
- Jól hangzik - jegyzetelt a telefonjába a yaoista.
- Oh, már értem - állapodott meg a tekintete rajtam - Első alkalom lesz?
- H-Hé, most nem erről van szó! - csattantem fel - A könyvében segédkezem.
- Akkor ez lesz a világ legjobb homokrónikája! - dőlt hátra - Jeongie nagyon tehetséges író, pláne ilyen cuki forrással... Nagyot fog aratni.
- Amúgy hova is teszed ezt a könyvet? - érdeklődtem.
- A blogomra - közölte - Már van fent 2 sztorim, és nagyot arattak! Most először akarom kifejteni a 18+-os részt, azzal biztos megnőne az olvasottság!
- Sok szerencsét - mondtam őszintén - Duncsizzatok még nyugodtan, addig én... Megkeresem egy ismerősöm - erőteljes és sokatmondó pillantást vetettem Jeongyeonra, aki vette az adást, és bólintva az utamra engedett. Ő sem tűnt valami megviseltnek Hotaek halála miatt... Ő is ahhoz a pszichológushoz jár?

Gyors léptekkel haladtam a házam felé. Most ez lesz életem legkínosabb beszélgetése.
'- Sajnálom... Ne érts félre. Nem én akartam így. Tudom, hogy nagy önzőség, de most már tudod, min kellett keresztül mennem, hogy idáig eljussak...'
Nem igazán tudom elképzelni, mi történt Taehyunggal, de... Biztos nem volt jó. Lehet... Hogy ugyanazt élte át, mint én...
Furcsa érzés fogott el. Egy megmagyarázhatatlan, jellegzetes érzés nyomta a mellkasomat, amitől csak még gyorsabbra vettem a lépteimet. Szinte futva értem el a célomat. Berontottam a házba, de az érzés még mindig nem hagyott alább, sőt, egyre erősödött. Besiettem a hálószobába... Taehyung az ablak felé fordulva aludt. Még mindig...?
Jézusom.
Közelebb léptem az ágyhoz, de a fiú mellkasa még mindig nem emelkedett-süllyedt, ahogy azt kellett volna.
- Taehyung... - szóltam. Nem reagált - Taehyung - térdeltem fel mellé az ágyra - Taehyung! - erőteljesen megráztam a vállát - Kim Taehyung!
Semmire sem reagált.
A bőre még meleg volt, ami nem sokat, de egy kicsi megnyugvást adott... A mellkasomban az érzés már fojtogatott.
- Jézusom, KIM TAEHYUNG - idegesen átfordítottam a hátára, és megnéztem a légzését... Semmi.
Egy eltévedt pillantás miatt minden félelmem bebizonyosodott...
Az éjjeli szekrényen ott pihent a bontott, túlságosan hiányos altató.