A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

18

Nem dőltem le aludni, kivételesen. Hyuna minden bizonnyal már nagyon kancás. Én pedig segítek rajta. Csak az a gond, hogy amúgy neki van barátja. És ha Hoseok beköp, akkor én azt beszoptam. De qrvára. Akkor kénytelen leszek kifizetni az elégtételt... 57 nap... Nem valami sok. Viszont az az összeg... És az a múlt... Hyojong nem élhet tovább. Mert aki egyszer megtesz valamit, az ismét meg fogja...
Felkészülve indultam a kávézó felé, késő délután. 5 vagy 6 óra, nem tudom, de nem is nagyon izgat.
Éppen az elektronikai szaküzlet előtt haladtam el, de egy kicsit megálltam előtte. Ismét a híradó. De most nem rólam szólt.
- Gyerekek találtak rá a sósavval szétroncsolt holttestek darabjaira egy híd alatt - közölte a riporter - A 38 éves férfit a megroncsolódott, de viszonylag felismerhető tetoválása alapján, a kislányát a  nagyjából épen maradt ujjlenyomata alapján azonosították be. A holttestekre pár bicikliző kisgyerek talált rá, ahogy a szemeteszsákot megpiszkálva a 7 éves kislány jobb keze fordult ki belőle.
Nem mondhatom, hogy undorító, mert nap mint nap ilyenekkel futok össze, de azért a gyerekeket kíméljük. Nekem szar gyerekkorom volt, nem tudom milyen lehet hullák és drogfüggők nélkül felnőni, gondtalanul biciklizni, mint ahogy a tudatlan kölykök is tették. Ha már ami a gyilkosságot illeti... Dahyun nem a legmegfelelőbb helyet pécézte ki a holttest elrejtéséhez. Igen, ő volt. Igen, tudom, hogy ő volt. És el is kell majd kapnom. A pali a keresztapja volt, asszem. Viszont nem tudtam róla, hogy az unokatestvérét is megölte volna. Úgy tűnik elég kegyetlen. De legalább gyilkosság ürügyével célponttá lett minősítve. A pali húgának keze által. Viszont a rendőrségi eljárás miatt rohadt bő a határideje. Előtte elintézem Hyot, aztán jöhet Dahyun. A két nagyobb falat. De most éppen Hyuna esetére kellene koncentrálnom. Folytattam hát az utamat, amíg meg nem pillantottam az üzlet előtt ácsorgó, a telefonját bújó lányt.
- Itt is volnék - hajoltam meg színpadiasan.
- Végre! - sóhajtott fel izgatottan - Gyere!
Megfogva a csuklómat a park felé húzott, ami mögött húzódott a nagy lakóház, aminek a bejáratához külön lépcső vitt fel az utcáról. A parktól jobbra, egy kis parkoló után állt a Szöuli Táncművészeti Egyetem épülete. Ennek eredménye volt, hogy a 'szerencse' ismét feltűnt - csak most rosszkor rossz helyen.
- Hyuna~ - állított meg minket 5 méterre a céltól - Ki ez a pali és miért húzod olyan gyanúsan gyorsan a házad irányába?
- Tudod, drága cukorfalat - csaptam le a védekezéssel - A te drága unnie-dnak elromlott a számítógépe, ez a pali pedig segít neki megjavítani.
- Te most lelányoztál? - akadt fent a lehető legkisebb részleten.
- Akkor noona-d, leszarom - forgattam a szemem - A lényeg, hogy csak 10 percre mennék, nem kell ok nélkül féltékenykedned. 
- De ha ezt Hyo megtudja...
- Le nem fosom - léptem közelebb hozzá - Ha beköpnél, akkor sem lenne semmi, mert köztünk sincsen semmi.
- Mégis honnan tudhatnám biztosan? - folytatta.
- Onnan bazdmeg - válaszoltam gúnyosan - Hogy meleg vagyok.
- É-és ezt honnan tudhatom biztosra? - szeppent meg. Most vagy fel akar szedni, vagy arra a megnyugtató válaszra vár, hogy 'van barátom'. Meg a faszt.
- Innen - ragadtam meg a szürke pulcsijának nyakát, majd egy csókba invitáltam. Az elején nem csókolt vissza, viszont nem ellenkezett. Mindent beleadtam abba a csókba, így őt is vitte az ár. Amikor elengedtem egy kicsit kapkodva vette a levegőt, és teljesen vörös volt az arca. Csillogó szemekkel nézett rám. Ez volt az a pont, ahol belém zúgott. Hoseok már nem fog köpni.
- Remélem most már hiszel nekem - intéztem hozzá szavaim, majd megfogva a qrvára ledöbbent lány csuklóját felvonszoltam a lépcsőn. 2 másodperc alatt kinyitotta a zárat és szinte besuhantunk az ajtón. Amikor bezárta maga mögött, elfojtott hangon kezdte a mondókáját.
- Te tényleg megcsókoltad! - akadt ki - Mi a fasz?! Te tényleg buzi vagy?!
- Nem talált - indultam felfedezőútra a hálószobát keresve - Száj-száj érintkezés. Annyit ér, mintha a könyökeinket dörzsölnénk össze. Amúgy is, az a lényeg, hogy sikerült leráznom. Vagy nem?
- De, az - követett - De ez akkor is bizarr! Még sosem láttam két fiút csókolózni.
- Dehogynem - vetettem le magam az ágyra - Az előbb.
- Ne forgasd ki a szavaimat! - tette le a cuccait.
- Gyere - intettem neki, miközben felültem az ágy szélére - Hadd segítsek. Engedelmesen elém állt, én pedig alaposan végigmértem.
- Szerinted ha meleg lennék, lenne gyomrom ehhez? - simítottam a térdértől végig a belső combján, megállapodva a középső területen hüvelykujjammal az első részt masszírozva, a hátsó részt éppen hogy csak hozzá érve simogatva.
- Attól még lehetsz biszex-... Mmmm! - nyögött fel, mire befogtam a száját.
- Csak halkan; és gyorsan. Nincs sok időm.
- Miért? - vakarta le a kezeimet a szájáról.
- Majd egyszer, ha akarod, elmondom - mosolyogtam kacéran, majd lerántottam a nadrágját, és mindent, ami alatta volt.
- Neh kíméhlj!

----------
Kérlek.... Ne öljetek meg....
Amúgy FeKEeTeRoZsa meglepi és szívesen cx