A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

82

>>Yoongi <<

- Nem fogok tudni aludni ezek után - bújt a karomhoz Sana, ahogy kijöttünk a moziból.
- Pedig szerintem nem is volt annyira ijesztő - vontam vállat - De nem volt rossz. Szeretem azokat a horrorfilmeket, amelyek végén van valamilyen csavar.
- De attól csak még ijesztőbb az egész - rázta meg a fejét, szemét összeszorítva édesen. A szememet forgatva megfogtam a kezét.
- Ne aggódj, nem fog egy sorozatgyilkos a házad falaiban mászkálva arra a pillanatra várni, hogy kiugorjon, megerőszakoljon és megkínozva lassú kínhalált adjon neked - kulcsoltam rá ujjaimat övéire.
- De attól még ott lesz az érzés - nyavalygott, de érezni lehetett rajta, hogy egészen jól mulat.
- Ne aggódj emiatt - simítottam végig a haján - Csak gondolj valami szépre.
- Azért nem lenne rossz, ha nem lennék egyedül... - meredt rám aranyos, meggyőző tekintettel.
- Az előbb még attól féltél, hogy lesz ott valaki - nevettem az utca éjjeli fényeit figyelve. Már elég későre járt, az idő is elég hűvös lett. Az erős szél eső illatát hordozta magával. Amint kisétáltunk a szélvédett épületek közül, a lány haját magasra kapta a szél.
- Nincs kedved beülni valahova? - hajoltam a füléhez, hogy biztosan ne nyomja el hangomat a süvítés.
- De, lenne - bólintott lelkesen - Tudok is egy jó kávézót, ott van nagyjából 5 sarokra.
- Milyen kávézó van nyitva ilyenkor? - húztam elő a telefonomat - Fél 11-kor?
- Coffee24, elég finom az áfonyás muffinjuk - lelkesedett.
- De az nem zár hatkor? - vontam össze a szemöldököm.
- A páros napokon megállás nélkül nyitva van, egy éjjel zárva, következőn nyitva - álltunk meg a zebránál - Ez a 24-es különlegessége. A 12-esé meg, hogy déltől háromnegyed egyig 70%-os kedvezmény van mindenre. Nagyon aranyos a cég, aki ezeket a számozott kávézókat kitalálta.
- Szerintem te aranyosabb vagy - jegyeztem meg - Persze ez csak személyes vélemény.
Tudom, hol döglik a lény. Az ilyen fajta átlagos lányok elolvadnak pár bóktól. Csak flegmának kell lenni egy kicsit, így nem lesz túl dulakodó, de édesen mérgezi őket. Pontosan ahogy egy körtét fogok...
Mindeközben, amint átértünk az egyik zebrán, megálltam egy pillanatra, levettem a széldzsekim, és a hátára terítettem. Egy kicsit értetlenül nézett rám, mivel rajta is volt egy babakék szövetből készült ballonkabát, de az egyértelműen csak divat miatt lett elkészítve, így végül elfogadta az ajánlatot, és mosolyogva felhúzta kabátjára, én pedig egy szál szürke pólóban követtem az éjjeli utcán.
El is értünk a már jól ismert sétálóutcába. Körülöttünk kevés ember volt, azok is valamilyen fedezékhez siettek a közelgő eső elől. Gyors léptekkel átszeltük a hosszú utcát, már csepergett, amikor beléptünk a számomra már jól ismert helyiségbe.
A pultnál a már a közelről (nagyon nagyon közelről) ismert vörös hajú pincérnő könyökölt, szemeiről ítélve majdhogynem félálomban.
- Miért kell pont ilyenkor jönnötök? - törölte meg az arcát.
- Azt hittem te csak nappali műszakban vagy - lepődött meg Sana.
- Eddig úgy is volt - nyújtózott felegyenesedve - Csak közbejött egy-két apróság, és teljesen felborult a beosztás. Yerim műszaka délelőttre tolódott, és nekem kell most itt lennem.
- Remélem jól fizet a túlóra - jegyeztem meg, lehúzva a maszkomat.
- Ne már - fogta meg a homlokát - Nem ismertelek fel ezzel a hajjal. Komolyan te és Sana? Randin?
- Talán féltékeny vagy? - ráncolta a homlokát a velem érkezett lány.
- Nem az - köszörülte meg a torkát - Csak nem gondoltam volna, hogy a rosszfiúkra buksz csaje.
- Nem is rossz fiú - simított végig a rajta lévő kabátom ujján - Elég figyelmes.
- Ó, csak várd ki, amíg hazakísér téged, gyermekem - sóhajtott, mélyen a szemembe nézve. Néma válaszként kacsintottam.
- Van még abból az áfonyás sütiből? - érdeklődött lelkesen Sana.
- Sajnos nincs - ingatta a fejét Hyuna - Már csak csokis-epres keksz maradt, nutellás párna, barackos linzer, és kávés minyon.
- Én kérnék abból az epres kekszből - jegyeztem meg rendelés gyanánt.
- Mennyit? - kezdett matatni a pult alatt.
- Mennyi van? - kontráztam.
- 5 - nézett fel rám - Akkor 5-öt?
- Igen - bólintottam magabiztosan.
- Nos, adhatom elvitelre? - köszörülte meg a torkát.
- 5 kekszet? - ráncoltam a homlokom.
- 18 000 won lesz - tette fel a pultra a tálcát, amin az 5 tenyér méretű sütemény kapott helyet.
- Oké, na ezek megérik ezt a pénzt - pislogott nagyokat Sana.
- Igen, elvitelre kérem - döbbentettem le őket egy kicsit, közben elővéve a bankkártyámat.
- Majd együtt megesszük? - pillantott rám ismét lelkesen a randipartnerem.
- Persze - kacsintottam.
- Valamit inni? - folytatta kötelező szövegét Hyuna.
- Egy levendulateát - adtam le a rendelésem.
- Nekem egy barackos iceteat - választott Sana is.
Beütöttem a pinkódomat, átvettem a zacskót a sütikkel, majd elindultam a kávézó hátsó része felé leülni.
Remélem nem lesz gyanús neki, hogy ilyen kis összeget kártyával fizettem. Ha véletlenül megpillantotta volna a tárcámban nyugvó 100 000 wont, lehet megkérdőjelezte volna, miért van nálam ennyi pénz. Szerencsére úgy tűnt, eddig nincs probléma.
- Akkor, hova megyünk ezután? - ült le velem szemben.
- Elég későre jár már - vettem ki két sütit a zacskóból - És az idő is borzalmas odakint. Szerintem a legjobb lenne haza.
- Attól függ, hozzád vagy hozzám haza?
- Ez egy elég rámenős kérdés - jegyeztem meg és haraptam egy kicsit  - Egyértelműen hozzád. Nem vagyok valami bunkó, hogy első este felvigyek magamhoz egy ártatlan lányt. Sem olyan, hogy egyedül hagyjak egy ilyen szép hölgyet az éjszaka közepén, amikor ilyen borzalmas idő van odakint.
- Pedig tudok vigyázni magamra - nyávogott durcásan, majd ő is enni kezdett.
- Egy levendulatea, és egy icetea - tette le elénk a csészét és a flakont Hyuna - Egészségetekre.
- Köszi - válaszolt helyettem is a partnerem, majd belekortyolt a barackos teájába.
- Szerintem te is jobban éreznéd magad, ha lenne melletted valaki - nyeltem le a falatot, majd újba kezdtem - Oké, ez tényleg megérte a pénz, kibaszott finom.
- Nem szokásom nagyon intimnek lenni - halkult le Sana - Viszont érdekel, miért kártyával fizettél. Mármint, nem arra akarok utalni, hogy...
- Hogy téged a pénz érdekel? - vágtam a szavába - Vagy a keresetemre? Semmi baj, érdekelhet. A válaszom nem túl komplikált. Azért fizettem így, mert nem hordok magamnál 18.000 won készpénzt csak úgy. Pláne, hogy a mozit is én álltam.
- Pont ez az - jött zavarba - Hogy a mozinál elég teltnek tűnt a pénztárcád...
- Azt hittem, a filmek plakátjaid figyelted - ráncoltam össze a szemöldököm - Elég rafinált vagy kislány. Most már még jobban érdekelsz.
- Nem akartam offenzív lenni...
- Nem voltál az. A pénztárcám különböző kártyákkal van tele, nézd - húztam elő az asztal alatt. Kikaptam belőle a gumival összekötött 250.000 wont, az ölembe ejtettem, majd felemeltem a tárcát - Mindenhonnan kártyákat gyűjtök. Így több kedvezményt kapok, ami segítségével tudok venni 18.000 wonos sütiket.
- Oh - illetődött meg, látszólag nem tudva, hogyan reagáljon - Az... érdekes.
- Ne aggódj, megesnek ilyen félreértések - tettem be egyből a belső zsebembe a tárcát, a pénzzel még mindig az ölemben - Viszont legközelebb egy kicsit... próbáld meg pozitívan meggyőzni magad, vagy nem tudom. Nem szeretem az ilyen gyanúsítgatást.
- Bocsánat, nem akartam offenzív lenni...
- Tudom. Ne aggódj, nem haragszom. Jaj ne - pillantottam ki ablakon - Eleredt az eső. Gyorsan igyuk és együk meg ezeket, és menjünk, mielőtt nagyobb bajunk is esik majd kint.